Több, mint két éve jutott el hozzám a hír, hogy Guy de Maupassant Bel amijából filmet készülnek forgatni. A szereposztást parádésnak láttam: a főhős Georges Duroy szerepét a tinisztár-skatulyából teljes gőzzel kitörni igyekvő Robert Pattinson kapta, s a történet szempontjából legalább a főhőssel egy szinten lévő női színészek listája is impozáns. Uma Thurman, Christina Ricci, Kristin Scott Thomas. A filmnek magyar vonatkozása is adódik, lévén a párizsi jelenetek egy részét a kétségkívül költséghatékonyabb Budapesten vették fel, míg a Riviérát itt Tihany helyettesíti. (Kiretusált déli parttal, hiszen hogy mutatna a kőröshegyi viadukt a háttérben? :))
A hazai bemutató azonban a forgalmazó döntése miatt elmaradt, amelynek igazából nem vagyok kíváncsi a hátterére. A párkányi (Štúrovo, Szlovákia) mozi azonban, ha két napra is, de a műsorára tűzte a filmet. A családi mozilátogatásba betársulva így ott néztem meg a Miláčik névre fordított című filmet, angolul, cseh – tényleg cseh, nem szlovák, abban nincs ů betű – felirattal. A családon kívül még öt néző lézengett az igen kényelmes, légkondis, 7.1-es hangrendszerrel szerelt létesítményben. Behaltam, mert volna 3D is, ami egy tizenpárezres lakosságú város pici mozijától nem rossz teljesítmény. Nézzen el valaki az üzemen kívül álló hevesi moziba, vagy Sátoraljaújhelyre. Na ugye. Mielőtt bárki messzemenő következtetéseket vonna le a nézőszámból, fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a műsoron szereplő következő filmre nagyjából ugyanennyi néző várakozott. Tehát függöny félre, kezdődjék a mese!
A történetből a könyvet nem ismerők kedvéért csak a bevezetés: 1890-et írjuk, adott a főhős Duroy, aki lepukkant párizsi bérházban lakó, szinte analfabéta vasúti alkalmazottból úgy válik a párizsi elitben is elismert újságíróvá, hogy befolyásos férfiak feleségeivel él meglehetőst aktív nemi életet. Mindeközben egy értelmes mondatot nem képes leírni, viszont tud nagyon csábosan nézni, meg minden hasonlót, ami az elhanyagolt női szívek megnyeréséhez szükséges. Nem lövök le talán semmiféle poént, ha elmondom: a film végére Duroynak bejön az élet, nagyon.
Ismerős a helyzet? Több kritika is párhuzamot lát a főszereplő sorsa és a mai egyfilmes-egylemezes sztárocskák sorsa között. A párhuzam talán elfogadható, de eltérések mégis látszanak: a filmbéli Duroy nem is képzeli magáról, hogy tehetséges. Sőt, a filmbéli Duroy nem is annyira tudatosan cselekszik, mint inkább felismertetnek vele néhány lehetőséget, amelyet a maga sajátos módján ki is használ. A felismertető hálátlan szerepe a Christina Ricci által megformált Clotilde-é, aki a végén szintén nem ússza meg néhány verbális pofon nélkül, amelyet szíve szerelme ad neki.
Ezzel hagyjuk is el a történetet – könyvtárból ki lehet venni a könyvet, el lehet utazni megnézni valamelyik szomszédos országba, hátha vetítik még. Vagy meg lehet várni a DVD kiadását. Aztán megrendelni külföldről, vagy bevásárlóturizmus keretében megvenni.
Nézzük meg a színészeket. Bevallom, én nem vagyok Pattinson-mániás és nem kezdenék sikítozni, ha felbukkanna az élesztőszagú budafoki utcákon. Viszont számomra kellemes meglepetés volt a játéka: kellően üresen nézett, amikor üresen kellett néznie, és kellően dühös volt, amikor dühösnek kellett lennie. Duroy egy ilyen karakter, alapvetően üres és tahó, viszont könnyen bepöccen, akkor dühös és tahó. Tegye fel a kezét, aki nem ismer ilyen embert, aztán örvendjen a szerencséjének. Vegyük sorra a három női főszereplőt: van egy kellően sértett, de néha túláradó Uma Thurman, mint Madeleine. Adott a már említett Christina Ricci, mint a bájos, kissé üresfejű, de Georges-ot feltétel nélkül szerető Clotilde – teljesen hihető az alakítása, elhiszem róla, hogy ő a rosszfiút szerető, magát a végletekig kihasználni engedő jó kislány. Kristin Scott Thomas is prímán hozza a férje által elhanyagolt, unatkozó, kiéhezett úriasszonyt. Charles Forestier szerepében Philip Glenister jól alakítja az arrogáns, gazdag, de a főnöke előtt meghunyászkodó újságírót. A színészi játékról nem volt okom panaszra.
Nézzük meg a rendezést. Némelyik vágás lassú, mondhatni unalmas lenne első ránézésre, de ez a film nem az Avatar, nem videoklipet nézünk, hanem egy kosztümös drámát. Közelképből meglehetősen sokat kapunk, néha már túlzottan sokat is, ezért nem rajongok, teljesen mindegy, kit is mutat a közelkép. Szintén különösnek tartom, hogy Pattinsont a furcsa borosta meghagyásával próbálták idősebbnek láttatni – egyrészt, nem sikerült, másrészt, egy olyan időszakban, amikor egy 17-18 éves fiúból már lehetett katona, nem is lett volna feltétlen szükséges. Szerintem egy jó smink elég lett volna az öregítéshez, ez a röhejes borosta azonban hiteltelenebbé teszi a szerepet – vagy bajusz, szakáll, ilyesmi vagy semmi. Ez azonban részletkérdés.
A zene tetszett, a hangeffektek megfelelőek. A helyszínről már szóltam, mókás volt felismerni egy-egy utcaképet. Vagy éppen a Duroy lakásának helyet adó bérház lépcsőházát, az ember, ha egyet látott, mindet látta, és sok ház tényleg olyan állapotú, hogy szinte módosítások nélkül el lehet adni száz évvel korábbinak.
Összegzésként le kell írnom, hogy a Bel ami számomra egy kellemes csalódást jelentett, egy nézhető, érdekes, esetenként izgalmas filmet.
Értékelés: 8/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése