A fordítás az RPL-en leő transcriptből készült, majd egyszer az egész műcor meglesz... csak győzzetek várni :)
George Stroumboulopoulos mai show-jában Robert arról beszél, hogy azért vállalta-e a Cosmopolist, hogy elkerülje a skatulyázást, arról, hogy Ryan Gosling karrierje hogyan segítette abban, hogy felmérje a saját helyzetét, arról, hogy némiképp elszigeteltnek érzi magát hírességként, arról, hogy nem ért egyet Adele-lel az ambíciókkal kapcsolatban, arról, hogy mik az Alkonyat utáni tervei, arról, hogy miképp érez Heath Ledger alakításáról a Sötét lovagban és arról, hogy milyen irányba szeretné Hollywoodot mozdulni látni. A show ma, a CBC-n adják, egy Cosmopolis különkiadás lesz, az interjúkban felbukkan David Cronenberg, Paul Giamatti és Sarah Gadon is.
George Stroumboulopoulos: Tudod, az Alkonyat-utáni franchise... más utakon próbáltál elindulni? Ez szándékosan benne volt a terveidben?
Robert Pattinson: Egyáltalán nem volt tervezett. Csak úgy éreztem, hogy mindenhol túl vagyok telítve, kis szerepeket akartam vállalni, vagy egyáltalán semmilyen szerepet. Ezt három héttel az utolsó Alkonyat-film befejezése előtt kaptam, és addigra már nagyon, nagyon eltökélt voltam, hogy kis szerepeket keressek, hogy ne legyek mindig szem előtt és ne idegesítsek mindenkit. Aztán jött ez.
GS: Új érzés az számodra, hogy visszanézd az egyik filmed, aztán a következő pillanatban jön a kérdés, hogy várjunk csak, hogy fogom így eladni ezt a filmet?
RP: Teljességgel. Arra emlékeztetett egy kicsit, amikor láttam három évvel ezelőtt egy interjút Ryan Goslinggal, aki nem régen azelőtt a Hitetlent forgatta. Mivel néhány éven keresztül az Ifjú Herkulest csinálta, utána mindenki a Hitetlennel kapcsolatban is az erejéről faggatta. És ez az egyik leginkább zavaró dolog. Cannes-ban adtam néhány interjút és tényleg éveken át törekedtem arra, hogy ne legyek nagyravágyó, aztán valaki megadott egy kis esélyt arra, hogy végre az lehessek, és akkor nagyon elkezdtem ragaszkodni hozzá, hogy én legyek a legnagyobb alak. És most újra beleéltem magam.
GS: El tudom képzelni, hogy a közeli barátaidtól eltekintve egyre nehezebb valódi embereket, valódi társaságot, valódi beszélgetéseket találnod, olyan kapcsolatokat, amelyekre mindnyájan törekszünk.
RP: Igen, de ha visszaemlékszek, korábban is hasonló voltam. Egyike voltam azoknak, akik kétségbeesetten vágytak arra, hogy elmenjenek egy buliba, aztán eljutnak és csak állnak a sarokban azokkal, akikkel mentek és nem veszik tudomásul, hogy bárki más is jelen van. Szóval nem is nagyon hiányzott semmi. Így viszont vannak mindenféle képzelgések arról, hogy ha nem lennék híres, akkor bezzeg állandóan találkoznék random emberekkel az utcán. Holott nem találkozik senki csak úgy, véletlenszerűen senkivel az utcán. Legtöbbször megpróbálod elkerülni az embereket, még ha nem is vagy híres.
RP: Volt egy vitám Adele-lel, talán az egyik legfurcsább dolog, amit valaha mondtam. Én azt mondtam: „tudod, igazából csak ki kell nyújtani érte a kezed”, mire ő „tudod te, hogy én vagyok az a női előadó, akinek a lemezei a legnagyobb példányszámban keltek el valaha?”. És én valami oknál fogva elkezdtem vitatkozni vele.
GS: Az ilyesmi hogy történik? Valahol, hajnali kettőkor?
RP: Igen, és utána felébredsz és borzasztóan bánod minden egyes szavadat.
GS: Szoktál gondolni arra, hogy ha ez a franchise egyszer véget ér, akkor szükséged lesz más szerepre a karriered folytatásához? Gyakran gondolsz erre?
RP: Az egyetlen dolog, amire valaha gondoltam, hogy nem akarom, hogy bárki azt higyje, hogy valaminek a csapdájába estem. És nem hiszem, hogy a közvélemény egyelőre így gondolkodna akár az Alkonyatról is – viszont ahányszor megkaptam már a kérdést, hogy aggódok-e a beskatulyázás miatt az Alkonyatba, egyszerűen aggódni kezdek, hogy az emberek felteszik magukban: „Mi lett ezzel a sráccal?” És arra is gondolok, hogy legalább egy kicsit értékes dolgot létre kell hoznom, ha már megvan rá a lehetőségem és a szerencsém, hogy megtehetem. És nem csupán egy bizonyos dolgot kell elnyújtanom a végtelenségig. Egyáltalán nem félek, hogy ez most véget ér. Ha valahogy sikerülne olyan pályát kialakítanom, amelyben a Cosmopolishoz hasonló filmekben szerepelhetnék, arról azt gondolnám, hogy lenyűgöző lehetne, mert ilyenből nem sok születik. A Sötét lovag után mindig azt gondoltam, hogy rengeteg pénzt hozott, de azzal Heath mégis valami másba vágott bele, az emberek pedig megértették. Nem valami teljesen őrült dolgot tett, de egy kicsit mégis más volt, mint amihez hozzászoktak. Én pedig arra gondoltam, hogy ez majd megváltoztatja azt a rendszert, ahogy a nagy költségvetésű filmeket készítik. Ám mégsem változtatta meg. Ha az egyes színészek nem félnének kicsit elvontabban csinálni a dolgokat, és nem csak azzal lennének elfoglalva, hogy a filmjeik sok pénzt hozzanak, akkor előbb-utóbb az egész iparág megváltozna.
GS: És akkor te, és a hasonló helyzetben lévő emberek meg tudnák csinálni ezeket a filmeket? És nem csak színészként?
RP: Szerintem egyszer igen. Nem tudom, hogy utána még hányszor. Most kétségbeesetten próbálok bejutni egy szuperhősös filmbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése