Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2013. június 28., péntek

2008.10. hó Riport a Stars Hollywood Awards After Party-ján




RP: I am. I don't understand why I am being awarded. And it's really heavy as well, so it feels like a real award.
I: Let me see that thing. Ops
RP: See what I mean? No, I did that.
I: No, very cool stuff, where do you put these things? Is this like...
RP: I don't know, I don't have an award, I don't have an award's place, I don't even have an apartment. Maybe I'll leave it in my car.
I: Oh yeah, just put it rigth there under the dashboard, that can be your award display. That's so sad, I hope you're lying to me.
RP: No, I'm not.
I: Do you live in LA?
RP: Sort of, I don't really have a home, I kind of
I: You're a wanderer.
RP: I'm a wanderer
I: You go live where the films take you. Okay, so talk to me about Twilight.
RP: What do you wanna know?
I: Well, I know all about vampires????, when I'm a scary cat, so it doesn't sound like something, like, Harry Potter I can handle, Twilight, I don't know.
RP: Yes, it's pretty much about vampires.
I: That's all I need to know?
RP: Well, it's a bit scary, but it's more of as if a forbidden love story. It's kind of an operatic love story. It's about a guy, who's like the most terrible guy who(??) girl can fall in love with. And she falls in love with him, he falls in love with her, it's just completely catastrophic ---(1:17) involved, but their love still prevails. So that's kind of the basic story.
I: Now both HP and Twilight have been based on novels, HP's been turning into this epic series, Twilight could as well. Are you like, choosing these roles on purpose, so only be in things that have like six or more installements?
RP: I don't know, I mean like, I wanted to be a writer before I started acting, but I thought the other day, every single job I've ever worked on, is based on a novel. So, I was like, that's God, or someone, telling me something. 'Write a book! How many times do I have to tell you, do not be an actor.'
I: Maybe we'll see you next year getting like the greatest screenwriter award or something.
RP: Hopefully, yes.
I: Well, congratulations.
RP: Thank you very much.
I: Have a good night. Nice to meet you.

RP: Az vagyok. Nem igazán értem, miért kaptam ezt a díjat. Ráadásul igen nehéz is, szóval olyan, mintha igazi díj lenne.
I: Hadd nézzem. Ops
RP: Látod? Nem, én voltam.
I: Nagyon szuper cucc, hova teszed ezeket a díjakat? Olyan mintha...
RP: Nem tudom, nincs külön hely a díjaknak, még lakásom sincs. Lehet, hogy a kocsiban fogom hagyni.
I: Oh igen, majd berakhatod a műszerfal alá, ott lesz a díj-mutogató hely. Ez nagyon szomorúan hangzik, remélem csak hazudsz.
RP: Nem, nem hazudok.
I: LA-ben laksz?
RP: Mondhatjuk, de nem igazán lakok sehol
I: Egy vándor vagy.
RP: Az vagyok.
I: Ott laksz, ahova a filmek visznek. Oké, mesélj a Twilight-ról.
RP: Mit szeretnél tudni?
I: Nos, én mindent tudok a ---- vámpírokról, de elég ijedős vagyok, szóval az olyat, mint a Harry Potter, még el tudom viselni, de a Twilight-ot nem tudom.
RP: Igen, leginkább vámpírokról szól.
I: Csak ennyit kell tudnom róla?
RP: Nos, egy kicsit ijesztő, de leginkább egy tiltott szerelemről szóló történet. Egy olyan operai szerelmi történet. Egy srácról szól, aki a lehető legrosszabb ahhoz, hogy egy lány szerelembe essen vele. De a lány beleszeret, a fiú pedig a lányba, és egy teljesen katasztrofális dolog történik, de a szerelmük érvényesül. Nagyjából ez az alaptörténet.
I: A Harry Potter és a Twilight is regényen alapul,  a Harry Potter egy teljes, nagyszabású sorozattá nőtte ki magát, és könnyen lehet, hogy ez lesz a Twilight-tal is. Szándékosan választol olyan szerepeket, aminek legalább még hat része lesz?
RP: Nem tudom, író akartam lenni mielőt elkezdtem színészkedni, de pont a minap gondoltam bele, hogy minden egyes munka amiben eddig részt vettem, egy regényen alapult. Szóval olyan volt, mintha Isten, vagy valaki azt mondaná, hogy 'Írj egy könyvet! Hányszor mondjam még, hogy ne legyél színész.'
I: Lehet, hogy jövőre megkapod a legjobb forgatókönyvírónak járó díjat, vagy valami ilyesmit.
RP: Remélhetőleg igen.
I: Nos, gratulálok.
RP: Nagyon köszönöm.
I: Szép estét. Örülök, hogy találkoztunk.

2013. június 25., kedd

Rob és a születésnapi party

Nos. Amit tudunk

Rob házigazdája volt egy a Nick Jarecki tiszteletére rendezett party-nak. Az ő házában volt a mulatság, amihez tartozott külön parkoló személyzettel és volt élő zene és dj és mexikói kaja, valamint bárpult, ahol az innit szolgálták fel.
Vendégek körét én bevallom nem jegyeztem meg, akit érdekel, a popsugaron említenek pár nevet, de kb 100 vendég volt.

A problémát a gossip copon kommentelőknek több minden jelenti.

1: Rob egy hollywoodi klisé lett, aki innentől csak a  partizással tölti az idejét.
2. Megváltozott
3. Eddig becsapott bennünket és most kimutatja milyen douche is. Basszus, erre nem találtam megfelelő magyar kifejezést
4. Kristent lekileg és testileg gyötörte 4 éven keresztül
5 Mindenkivel megcsalta a szegény Kristent
6 Bezzeg Kristennek sosem adott születésnapi partit
7 Ott volt Kristen
8 Nem volt ott Kristen
9 Ott volt Katy Perry
10 Nem volt ott Katy Perry
11 De ott volt E.L James, a Fifty írója
12 Tárgyalnak a szerepről, nem tárgyalnak, okos Rob, hülye Rob
13 A résztvevők mind luxus kurvák
14 Rob rá sem nézett a nőkre, ergo buzi
15 még mindig Kristent szereti
16 A listás Warren Beatty, nem az, és a többiek sem azok
17 Vak, mert nem látja, hogy kihaszmnálják
18 Ő használ ki mindenkit, a karrierje érdekében
19 Együtt van Kristennel
20 Nincs együtt Kristennel
21 Los Feliz 1-ben lakik
22 A Chateou Marmontban lakik
23 Katy Perrynél lakik
24 A haveroknál lakik
25 A managere nem győzi kimosni a szennyesét Robnak... egyébként Nick a Minden6Ó
26 Rob elveszítette minden rajongóját
27 Senki nem fog vele már együtt dolgozni
28 szép karrier elé néz
29 Kristen karrierjének vége
30 Kristen a következő szerepéért Oscart kap

Dióhájban ennyi


Közben az emberek csúful beszélnek egymással, lehülyézik egymást.
Szóval, undorító.
A normális hozzászólókat észre sem lehet venni


2013. június 7., péntek

Cosmopolis Press Conference Torontó 6. rész





Moderator: We just have time for two more questions. On there, and one there. So go ahead!
Q22: Hi, KR from In Movies, so the tagline for the film, the teaser trailer at least is the first film of the new millenium. So that would seem to suggest it would be a 3D bluckbuster, something like that on a superficial level, but it achieves something very different and this modern sense of time in this perpetual present which I think is something we're not very used to. So I was wondering how that was approached either by Mr Cronenberg as a director, or any of the performances as, this isn't something that we see all the time.
RP: Perpetual present is a good expression, 0:37
DC: Well that's sort of the way I think of the stand off at the end of the movie because we don't really kill Eric in the movie. There's a kind of infinite moment between these two guys, the tension between them. It would have been easy to put a gunshot of the last scene, last shot, but part of that is just the structure of the script and the story, that it does take place in one day, takes place along one route, I mean it's a kind of a strange road movie, really, it's one road, 47th street, and kind of a slow moving road movie. But it's part of the, I love the astatic, rigourous structura of the book, that most of it's in the limo, the limo is moving very slowly on one street, it's going from E to W, and it's moving towards Eric Packer's past, in a way it's a movement towards suicide. But it's a regression, he says early on 'A haircut is what?  A barber shop is what? It's calenders on the wall, it's mirrors, it's the chairs, it's not just a haircut'. And in his case it's a regression to his childhood. And the innocence and naivity when he's sitting in that barbershop and in that chair is really quite beautiful. He becomes a sweet, innocent child for a moment. So all of that is route. For me it's the essence of what was attractive about this project. I don't know if that really answered your question.

Moderator: Már csak két kérdésre maradt időnk, egy ott és egy ott.
Q22: Hello, KR vagyok az In Movies-tól. A film szlogenje, legalábbis az előzetes szlogenje az volt, hogy ez az első filmje az új évezrednek. Ez a szlogen egy 3D-s nagy sikerű filmet sugall, legalábbis felszínesen valami olyasmit, de ez a film teljesen más eredményt ér el, és ez a modern felfogása az időnek ebben az örökös jelenben olyan dolog, amihez nem nagyon vagyunk hozzászokva. Azt szeretném kérdezni, hogy ez hogyan lett megközelítve, akár Mr Cronenberg részéről mint rendező, vagy bármelyik szereplőtől, mert ez nem olyan amit állandóan látunk.
RP: Az örökös jelen jó kifejezés, 0:37
DC: Nos, szerintem ebből tér ki a film vége, mert mi nem öljük meg Eric-et a végén. Van kettejük között egyfajta végtelen pillanat, feszültség közöttük. Könnyű lett volna az utolsó jelenetbe egy lövést berakni, de ennek egy része a forgatókönyv és a történet felépítése volt, az, hogy egy napon játszódik az egész, egy úton, olyan, mint egy furcsa road movie a 47-es úton, egy lassú folyású road movie. Szeretem a könyv közömbös, szigorú felépítését, azt, hogy szinte csak a limuzinban játszódik, ami nagyon lassan halad az úton, keletről nyugat felé tart, és Eric Packer múltja felé megy, bizonyos szemszögből nézve egy öngyilkosságba vezető út. Ugyanakkor ez egy visszatérés, már az elején azt mondja Eric, hogy 'Mi a hajvágás? Mi a fodrászat? Naptárak a falon, tükrök, székek, nem csak egy hajvágás'. És ebben az esetben ez egy visszatérés a gyerekkorába. És az ártatlanság, a naivitás, amikor ül abban a székben, az gyönyörű. Egy kedves, ártatlan gyerek lesz belőle egy pillanatra. Szóval ez egy út. Számomra ennek a lényege volt az, ami vonzó volt ebben a projektben. Nem tudom, hogy ez válasz volt-e a kérdésre.

Moderator: Final question right there.
Q23: Hi, Jason B from ----, just wanna talk about the final dance between the two of you. As we combinate, as you transition from doing a book to a film, obviously you're making things explicit that were implicit in the book. The thing that fascinates me most about that scene, I don't know why, for the towel??? 2:46. Just wondering if the towel, it is going to be one of those dumb questions that were that we're sitting here and analyzing in a post-modern way. Is the towel a shroud (halotti lepel) ??????/shawl (kendő, sál), is the towel meant to convey something arabic??? is it meant to 3:02, is it simply your way of hiding away from the person who's the other part of you? Just wondering did any of this stuff go on while you guys were discussing, or is it just a matter of turning through 20 pages in the script?
DC: Well it was in the book.
PG: It was in the book, yeah.
DC: Towel's in the book.
PG: Towel's in the book.
Q: So what the towel mean to you?
DC: The towel's in the book, the book is the Bible, you follow the Bible.
PG: I had one phone conversation with David, just to sort of check-in before we had to do it, I said, 'I do have one question, what's the deal with the towel?', and he said 'I don't know'. And I said, shall I read the book, and he said 'no, don't read the book'. And of course I immediately went to read the book and realized two pages into it that he was right, so I stopped reading it.
I wasn't gonna just go see what DD said about the towel. A lot of people, when we were in Cannes, were asking about the towel. And as I said, I had to kind of construct the whole thing in my head to make some sense of it, cause I had this towel around my head and I said to myself, I should know, why I have this towel around my head. So I do know why I have the towel around my head, but I'm not gonna tell you.
DC: Also I'd just like to say, that actually some things are much more explicit in the book. Because of course in a novel, especially in a DD novel, you can get inside the character's head in a very abstract and detailed way          s, which we do not get in the movie. So in a way we are more ambiguos and implicit than the novel, which is in some ways more explicit.
PG: Which was good, I was glad I didn't read it, cause then I could make up something that was actually much more fatal for me to have made it up. That I think I've had read about it, and known what the towel was, wouldn't have been as fun for me.
DC: There were certain actors I said should read the book, and certain ones I said shouldn't. It had to do with their education, their intelligence and their emotional stability
SG: It was a test to see if we would follow your direction.
EM: Just if you could read

Moderator: Legutolsó kérdés.
Q23: Hello, Jason vagyok a ….-tól, és a kettőtök közötti utolsó táncról szeretnék kérdezni. Ahogy a dolgok átkerülnek egy könyvből egy filmbe, a dolgok egyre egyértelműbbé válnak.
Ami a legjobban tetszik abban a jelenetben, az a törölköző. Azon filóztam, hogy lehet, hogy ez most csak egy lesz a többi hülye kérdés közül, amit most kielemezhetünk poszt-modern módon. Vagy esetleg a törölköző egy kendő, vagy valami arab(???) dolgot akar ábrázolni, vagy csak egy módja, hogy elrejtsd a másik énedet? Felmerült ez a kérdés egyáltalán, vagy ez része volt a 'csak olvassuk végig azt a 20 oldalt' dolognak?
DC: Nos, benne volt a könyvben.
PG: Benne volt a könyvben, igen.
DC: A törölköző benne van a könyvben.
PG: A törölköző benne van a könyvben.
Q: Szóval mit jelentett számotokra a törölköző?
DC: A törölköző benne van a könyvben, a könyv pedig a Biblia, és követjük a Bibliát.
PG: Volt egy telefonos beszélgetésem Daviddel, egy amolyan bejelentkezős, mielőtt forgattunk volna, és akkor mondtam, hogy van egy kérdésem, mi a helyzet a törölközővel? Mire ő azt válaszolta, hogy 'nem tudom'. Akkor megkérdeztem, hogy elolvassam-e a könyvet, mire az volt a válasz, hogy 'Nem, ne olvasd el'. Persze akkor egyből a könyv után nyúltam, de két oldal után rájöttem, hogy igaza volt, és letettem. Nem igazán azért, hogy megtudja, DeLillo mit mondott a törölközőről. Sokan, Cannes-ban is sokan kérdeztek erről. Szóval elő kellett állnom valamivel, mert elvégre tudnom kellett, miért volt egy törölköző a nyakamon. Én tudom, miért van a törölköző a nyakamon, de nem mondom el.
DC: Csak annyit szeretnék még mondani, hogy bizonyos dolgok sokkal egyértelműbbek a könyvben. Mert egy könyvben, főleg DeLillo regényeiben a karakterek fejébe lehet hatolni, egy nagyon absztrakt és részletes módon, amit nem kapunk meg a filmben. Szóval bizonyos módon mi sokkal inkább félreérthetőek vagyunk, mint a könyv.
PG: Ami jó volt, jól tettem, hogy nem olvastam el a könyvet, mert akkor tudnék valami sokkal végzetesebb dolgot magamról, szóval ha olvastam volna, tudtam volna, hogy miért van a nyakamon a törölköző, és akkor nem lett volna olyan jó móka.
DC: Bizonyos színészeknek azt mondtam, hogy el kéne olvasniuk, másoknak azt, hogy ne olvassák el. Mindezt a műveltségük, az intelligenciájuk és az érzelmi stabilitásuk alapján döntöttem el.
SG: Egy teszt volt, hogy kiderüljön, követjük-e az irányítást.
EM: Vagy csak hogy tudunk-e olvasni.

Q: Given that the book gives away right from the beginning what happens at the end, and if somebody hadn't read the book, it was sort of a mystery, what was gonna happen, what would the final shot be.
DC: Although do you believe Beno and his journal? Completely, you totally buy everything he says is true?
Q: I've only seen the movie, I didn't know there was a journal.
PG: I had to make a decision about it, but at the end of the day, if I look at the script, if I look at the movie, he may not be who he says he is the second time, either. I mean, and I talk about how if I believe it's true, whatever I can believe is true, so I have no idea who this guy really is.
RP: They're two little baby whales.
PG: They could be two little baby whales. London whales.

Q: A könyv már a legelején elmondja, mi fog történni a végén, de ha valaki nem olvasta, annak rejtély, hogy mi is az utolsó felvétel.
DC: Habár, elhiszed azt, ami Beno naplójában van? Teljesen, mindent igaznak veszel?
Q: Csak a filmet láttam, nem tudtam, hogy van egy napló.
PG: Erről döntenem kellett, de végül, ha megnézem a forgatókönyvet, vagy megnézem a filmet, akkor lehet, hogy másodszorra sem ugyanaz, mint az első alkalommal. Arról beszélek, ha elhiszem, hogy igaz, akkor mindegy mit hiszek, az igaz, szóval igazából fogalmam sincs ki ő.
RP: Két kicsi bébi-bálna.
PG: Akár lehetnek két kicsi bébi-bálnák. London bálnák.

2013. június 6., csütörtök

Kate Long visszaemlékezése a Bad Mother's Handbook forgatásáról





A Spunk Ransomon a múlt hét óta jelennek meg twitter üzenet váltások Kate Longgal, aki annak idején a Bad Mother's Handbook című könyvet írta. Megkukkoltam az Amazonon, és csodák csodája, több kötetes a sorozat. Most jelenik meg a Bad Mother's United című könyv, és ennek kapcsán kérdezték meg, hogy a jelenlegi könyv karakterének megformálásánál mennyire befolyásolta Rob alakítása, személye.
Erre válaszolta, hogy ugyan valós személy a karakter alapja, de az korántsem olyan jóképű, mint Rob.

És megosztott egy kis történetet az első könyvből készült film forgatása során esett Rob-kalandjából.


Robert Pattinson néhány rajongója kérdezte, hogy sokszor sikerült-e találkoznom vele a TBMH forgatásán. Nos, nem voltam sokat a forgatáson – csak három napot, továbbá részt vettem az olvasópróbán az ITV-nél és a szereplő-eligazításon, mielőtt a forgatás elkezdődött. Szerettem volna többet látni, de tanár voltam és két gyerekem akkor volt aprócska, és a Shropshire és Yorkshire közötti út elég kacifántos.
De emlékszem, hogy végignéztem ahogy felvették azt a jelenetet, amikor Charlotte elmondja Danielnek, hogy terhes, és úgy döntöttek, hogy kint veszik fel a színészeket, ahogy egy padon ülnek a kertben. Yorkshire-i eső szitált, Rob-ot és Holliday-t felvételek között egy nagy, fekete, golf-esernyő alá küldték. Igen sajnáltam őket! Rob bársonykabátján vízcseppek gyöngyöztek, és a szemüvege folyamatosan elpárásodott. Holliday teljesen átfagyott. De folytatták és nagyszerű munkát végeztek.
A forgatás vége felé, amikor a stúdióban voltunk, megittam egy kávét Rob-bal, és megkérdeztem, hogy hogyan kezdett színészkedni. Mindössze 19 évesen már játszott az egyik HP filmben, és mialatt Huddersfield-ben forgattunk, a BBC leadta a Haunted Airman-t, amiben főszerepet játszott. Rob azt mondta, hogy már az iskolában elkezdett a színészkedés iránt érdeklődésni, ami persze akkor a közelmúltja volt.
De a legjobban arra az esetre emlékszem, ami a szereplő-eligazításon történt, ami egy templom pincéjében volt Londonban. Ez az az lehetőség, amikor a színészek kérdezhetnek az íróktól a karakterük motivációjáról és hátteréről. Holliday azt kérdezte hogyan játssza Charlotte-ot, és mik határozták meg őt. Szóval felolvastam a könyvből egy beszédet, amit Daniel mondott, ahol próbálta meggyőzni Charlotte-ot, milyen erős és független ember is ő. David megkérdezte a lányt, hogy cigarettázott-e már, amire a lány nemmel válaszol, majd egy kiselőadást tart arról, hogy miért utálja a cigarettát. Charlotte elmondja, hogy amikor élete első cigijével kínálták meg, lazán mérlegelte a pozitív és negatív oldalát a dolognak, majd úgy döntött, hogy rászokik. Daniel azért örül ennek a válasznak, mert állítása szerint, a legtöbben bármi áron be akarnak illeszkedni, Charlotte viszont a saját főnöke marad.
Nemsokkal azután, hogy felolvastam ezt a részt, a rendező szünetet rendelt el. Rob rám nézett, és azt mondta, 'Nos, kimegyek'. Felhúzta a szemöldökeit. 'Egy cigire.' Még most is elmosolyodom, amikor eszembe jut, milyen szárazon mondta ezt.

Cosmopolis Press Conference Torontó 5. rész







Q20: John S with the AV Club in Toronto, this is for David, Mr Cronenberg, sorry..
DC: You can call me David
Q: Okay David, so you've done a number of adaptations in many which have been works of major novelists, B, S, now DD, are these works that you feel a particular affinity with as an artist, and I'm wondering in this case with DD, with DD'S prose, with DD's sort of post-modernist outlook, what exactly that kinship might be. What is it, that attracts you to his work?
DC: Yeah, I really don't think of it in those terms, I just read the book and thought this could be, I like this, it's complex, I also don't analyse, I mean, really the way we approached the script and the acting, a brainless, braindead basically, that's how I approached, you know, there's no rules, there's no agenda. Some people think that I have a whole check-list of things that I look for in the project, and I don't, so I was completely surprised by Cosmopolis, because I have read DD and I did know that 1:16 many years 1:20, and I thought you could make 12 movies out of that book, and I wondered which one would get made, and of course non of them got made, and so I wasn't really, I was surprised that I immediately, two days later could phone Paul up and say yeah, I wanna make a movie out of this. It takes you by surprise. And certainly the whole idea of filming unfilmable novels is not in my head at all, I think they're filmable, that's why I film them. And it's not as a challenge I'm looking for, or anything like that, I mean, on the contrary, the easier it is to do it, the happier I am. I'm fairly lazy in that way. But the thing is that a lot of screenwriting is really a bismol??? 2:17. Screenwriting is a completely different writing for novel writing. Completely different. The only thing that ends on the screen directly from the screenplay is the dialog. So you could be really, your grammar can be bad, and often it is, from really professional film makers terrible grammar, terrible spelling, but the nerve-distraction??? 2:43 is okay, and their dialog is pretty good, so you can still have a career, whereas none of that would really pass mastered in a novel I think, even a bad novel. But I do appriciate good writing, because novelists like DD, there is just such depth to what he does, and the resonances of the dialogs is fantastic, I mean, it's like the Bible, there's a quote for every situation in the screenplay of Cosmopolis, and I don't take credit for it, because I really just transcribed it, it's all his dialog. So it's just the richness and the depth and the complexity, things that you don't get from most screenplays.
MK: There are few directors who has literate and more read as David. We talk about literature all the time, and when he called me and said, 'You know, I think I may have just written a screenplay, no, I have, I have written a screenplay. And it's from this DD's book', and I said, 'Oh which one, cause I've read all the DD books, and he said 'That's what I thought, I thought I'd read all the DD books, and there's this book called Cosmopolis, which I hadn't known about', and I said 'I hadn't known about about it either', and that's the genesis really of the film, was discovering in the work of DD, who's a great writer that we both admire, a book that we hadn't known before, that turns out it's filmable. Not just filmable, but is a brilliant, brillian film.

Q20: John S az AV Club Toronto-tól, egy kérdés David, bocsánat, Mr Cronenberg számára
DC: Hívhatsz David-nek
Q: Oké David, már több adaptációt is csináltál híresebb íróktól, most DeLillo-tól, olyan művek ezek, amikhez affinitásod van mint művész, illetve ebben az esetben DeLillo, DeLillo prózája, DeLillo egyféle poszt-modern szemlélete, milyen kapcsolatod van a művel. Mi vonzott ehhez a műhöz?
DC: Igen, nos nemigazán gondoltam bele ilyen szempontból, csak elolvastam a könyvet, és úgy gondoltam, hogy ebből még lehet valami, nagyon összetett, és nem szoktam elemezni, ahogy a forgatókönyvet és a színészkedést is megközelítettük, az leginkább az agyhalott szóval jellemezhető, nincsenek szabályok, se bizonyos teendők ebben az értelemben. Néhányan azt hiszik, hogy van egy külön listám, amin különböző pontok vannak, amiket keresek egy projektben, de ez nem így van. A Cosmopolis nagyon meglepett, mert olvastam DeLillo összes könyvét, azt hittem a (nem tudom melyik művéből) 12 filmet is lehetett volna készíteni, és kíváncsi voltam melyik fog elkészülni, de végül egyikből se lett semmi, szóval nagyon meglepett, hogy 2 nappal később, hogy olvastam a könyvet, felhívtam Pault, hogy ebből szeretnék egy filmet csinálni. Nagyon meglepett. És a megfilmesíthetetlen könyv dolog nem járt a fejemben, szerintem filmre vihetőek, ezért forgatom le őket. És nem is egyféle kihívás ez, minél egyszerűbb, én annál boldogabb vagyok. Ilyen szempontból igen lusta vagyok. A forgatókönyv írása teljesen más, mint egy regény megírása. Teljesen más. Az egyetlen dolog, ami végül a képernyőre kerül a könyvből, az a párbeszéd. Szóval lehet nagyon rossz a nyelvtanod, és sokszor az is, nagyon sok igazán jó filmkészítő van, akiknél mind a nyelvtan, mind a helyesírás szörnyű, de a rendszere a filmnek, és a párbeszédek jók, szóval lehet karriert csinálni, pedig egyik se ment volna el regényként, még rossz regényként sem. De értékelem a jó írást, mert az olyan írók, mint DeLillo, rendkívüli mélység van nála, a párbeszédek rezonanciája fantasztikus, olyan mint a Biblia, minden helyzetre van egy idézet, és ezért nem nekem jár az elismerés, elvégre az egészet csak átvettem a könyvből. Szóval csak a gazdagsága, a mélysége és az összetettsége számított, amit sok forgatókönyvből nem lehet megkapni.
MK: Kevés olyan rendező van, aki annyira művelt, olvasott ember lenne mint David. Mindig irodalomról beszélünk, és egyszer csak felhívott, és azt mondta 'Azt hiszem írtam egy forgatókönyvet, nem, biztos, hogy írtam egyet, abból a DeLillo könyvből', mire én azt mondtam 'Igen, melyikből, mert olvastam az összeset', mire ő azt felelte, 'Én is azt hittem, hogy olvastam az összeset, de itt van ez a Cosmopolis, amiről eddig nem hallottam' mire azt mondta, hogy én sem hallottam róla. És ez volt az eredete, innen jött a dolog, DeLillo egy olyan író, akit mindketten csodálunk, egy olyan könyv, amit egyikünk sem ismert, és pont az megfilmesíthető. És nem csak megfilmesíthető, de egy csodálatos, csodálatos film.

Q21: Martin from Roger's Radio, for Mr Pattinson and Mr Giamatti, could you talk a little bit about that r4:21 scene you do together, what the motivation was for each of your character, what were you thinking during that scene?
PG: Rob, would you like to start? Like I said, I mean, you know, he's a guy who feels wrong deeply somehow, by this man specifically, and then by the world at large, and so he's obviously got some mental health issues that come along with that, but you know, I think in some way it's, what was interesting for this guy is, you know, he doesn't expect this man to walk into his apartement, it's fantastic, and sort of, he's here with me, and I get that --- alone for 20 minutes, and I get to talk to him, so it's all these kind of emotions, but like I said before, I envy him, I love him, I want him, I need him, and because of all of that, I can't stand how much I want all these things from him. So there was a lot that was going on for me.
RP: We've just talked about this. You're shooting at me, before I come in, and then you go to the bathroom, I'm feeling reall relaxed.
PG: Yes, I'm shooting at you before you come in, but how much I know, how much I'm meaning to hit your nut is always a question too, you know, I mean, how much when you come in there, do I know, I'm gonna kill you, I wanna kill you, how much do I feel like you goat??? me into killing you, how much do I wanna get you to come up and see me up in my place? You know, I mean it's interesting all that stuff. I've had an incredibe time doing that one?????. nem jó 6:05
RP: There is an ease between them
PG: That's also.
RP: That's not a confrontation scene, like a normal confrontation scene, it's a, they want anwers from, I can't even explain...

Q21: Martin a Roger's Radio-tól, egy kérdés Mr Pattinson és Mr Giamatti számára, beszélnének egy kicsit a közös jelenetükről, milyen motiváció volt mindkét karakter számára, mire gondoltak azalatt a jelenet alatt?
PG: Rob, szeretnéd kezdeni? Ahogy már mondtam, ez egy fazon, aki legbelül rossznak érzi magát, kifejezetten emiatt az ember miatt (itt Rob-ra mutat), aztán az egész világ miatt, és ezzel nyilvánvalóan együtt jön némi mentális betegség is, de ami érdekes volt számára az az, hogy nem számít arra, hogy ez az ember majd besétál a lakásába, ami fantasztikus, hogy itt van velem, van 20 percem vele, beszélhetek vele, és mindez a sok érzelem, de amint mondtam, irigyli őt, szereti őt, akarja őt, szüksége van rá, és ezek miatt ki nem állhatja, mennyire akarja ezeket a dolgokat tőle. Szóval számomra sok minden közre játszott.
RP: Most beszéltünk erről. Ahogy rám lősz, mielőtt bejövök, aztán elmész a mosdóba, nagyon nyugodtnak érzem magam.
PG: Igen, rád lövök mielőtt bejössz, de hogy mennyire tudtam akkor, mennyire akartalak eltalálni, az is jó kérdés, amikor oda értél, mennyire tudtam, hogy meg akarlak ölni, mennyire éreztem úgy, hogy te vettél rá a gyilkolásra, mennyire akarom, hogy felgyere és találkozz velem, mindez érdekes dolog.
RP: Volt valami fesztelenség is közöttük
PG: Az is, igen.
RP: Nem egy tipikus szembesítő jelenet volt, válaszokat akartak, nem is tudom elmagyarázni...

PG: No, there is, I said to you after the first time I shot the first scene, there wasn't anything I was thinking consciously we did it just in the script, but the second we meet, it's like we know each other, we know all about each other in some weird way, and we gonna sit down analyse each other, it's very peculiar. And that sort of came out just because the way it was written. There wasn't anything conscious.
RP: And also, David was saying the night before, cause the scene was written just two guys sitting across a table, and they were there the whole time I think, and David was saying, 'I can't tell if that's interesting, or if we should be around', I was like this is a 22 page long scene, but when we got there, I kind of just, I had one idea, which was, I hadn't even seen the set, and I just wanted to do a scene talking into the toilet-ball. And I just thought that would be funny, so I kept thinking, how can I get into the toilet, and then there was a p-- potty, I wasn't even how I expected it, but because of that when we started to moving around everywhere, and also because the set looked good, it looked really cool...
PG: The set was brilliant, because it's an office, it's got office furniture, computers in it, and it's my office. It's great, you know, he talks about his office, and he comes to my office.
RP: And the pile of computer, that wasn't any relevance, was it? He just had a pile of computers.

PG: Nem, tényleg van, ahogy mondtam is az első alkalom után, hogy semmit nem tudatosan csináltam, csak a forgatókönyv alapján, és a második alkalommal amikor találkoztunk, mintha már ismertük volna egymást, furcsa módon mindent tudtunk a másikról, és leültük elemezni egymást, nagyon sajátságos volt. És ez csak abból alakult ki, ahogy meg volt írva. Semmi tudatos nem volt benne.
RP: És az előtte való estén David mondta, mert csak annyi volt írva, hogy két srác ül az asztalnál egymással szemben, és végig ott voltak, és David azt mondta 'Nem tudnám megmondani, hogy ez így érdekes lesz-e vagy sem, vagy máshogy kéne-e lennie', én meg csak arra gondoltam, hogy ez egy 22 oldalas jelenet, de amikor oda értünk, egyszerűen, volt egy ötletem, mielőtt láttam volna a díszletet, csak akartam egy jelenetet, ahol a vécécsészébe beszél. Úgy gondoltam, hogy az vicces lenne, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne bejutni a wc-be, aztán nem is olyan volt az egész, ahogy elképzeltem, de amikor elkezdtünk mozogni, és a díszlet nagyon jól nézett ki, nagyon fasza volt...
PG: A díszlet lenyűgöző volt, mert olyan volt mint egy iroda, irodai bútorokkal, számítógépekkel, és az én irodám volt. És nagyszerű volt, mert ő (Eric) a saját irodájáról beszélt, de az enyémbe jött el.
RP: És az a számítógép-halmaz, az releváns volt? Vagy csak volt egy csomó számítógépe.

DC: No, not relevant, and not in the script. That was our production designer, and I were talking about what the space should be, and when a production designer gives me a great space I use it. I always do, we get to see all of it. A lot of production designers end up complaining that they did this great stuff with great details, and nobody ever sees it and they're never used, but I really feel that one of the things that actors can give me is the choreography, the movement, how you move around, how you move relative to each other and who sits on which seat, and then they switch seat and power is suggested by the seat. Of course in the limo, the centre, throne design was not my idea, but the moment at which suddenly Eric abdicates and no longer is sitting in that, then Cosmo??? is sitting in that, Samantha Morton's character's sitting in that, and he's no longer sitting in it, all those things mean something, and they mean something to the audience too, even if they're not conscious of these ---- shifts and power, and so in the set that we have for the final 22 minute scene, there's all kind of suttle?? shifts in power, and there's a sort of moment where there's like a priest and a confessor, confessing, a penitent, suddenly Eric Packer is the priest and Beno is confessing, and that's just using what was there, what was given by the design of the set.

DC: Nem, nem volt releváns, és a forgatókönyvben sem volt benne. Az a látványtervező volt, vele beszéltük meg, hogy milyen is legyen a hely, és ha a látványtervező egy jó teret ad nekem, akkor én azt használom. Mindig így csinálom, mindent látunk. Sok látványtervező panaszkodik, hogy mennyi jó dolgot összehoztak, mennyire részletesen, aztán semmi nem látszik belőle. De szerintem amit egy színész nekem adni tud, az a koreográfia, a mozgás, hogy hogyan mozognak a helyszínen, hogyan reagálnak egymásra, ki ül hol, aztán helyet cserélnek, és a hatalmat az ülés jelképezi. A limuzinban, az a középen való ülés, mintha trón lenne, az nem az én ötletem volt, de amint Eric lemond arról a helyről, és már nem ő ül ott, oda ül Cosmo??? is, a Samantha Morton által játszott karakter is, de Eric már nem, és mindez jelent valamit, a közönség számára is, ha nem is tudatosan, de vannak ezek a váltások a hatalomban, és az utolsó 22 perces jelenetben is ez van, és van egy olyan pillanat, ahol szinte egy papot és a gyónót látjuk, a bűnbánót, és hirtelen Eric lesz a pap, Beno pedig a gyónó, és mindez annak az eredménye ami ott volt, amit a díszlet adott.

Cosmopolis Press Conference Torontó 4. rész





DC: Too bad I destroyed my vesszek meg nem értem mit, didn't know about the baby whale.
Q17: Sean P from … Canada, a question for Mr Cronenberg and Mr Pattinson. My wife and I are actually were for a walk in the summer and we s... upon the Cosmopolis set. And it's curious, cause why are all these people gathered around G Avenue in this …. shop, and security said it's Cosmopolis. I'm just wondering for, Mr cronenberg, I'm certain that has never happened before where you've had, well, …. , has it ever happened before where you had these huge crowds watching you sets and what was that like, and for Mr Pattinson, I know you've had similar experience with other productions, do Canadian crowds compared to the largely dis---- 0:47 Remember me in NY for instance?
DC: Was it a huge crowd really? I thought it was like 3 girls. They were noisy, but, you know, I've worked with some, Jeremy Irons, Jude Law, and so there was a lot, completely out of my experience I have to say. The premier that we had in Portugal was pretty amazing, that was unusual, cause there was a red carpet that was about a mile long, and it was lined with literally a thousand screaming girls. And they weren't all Portugese either, some of them were saying, come to Russia, so I knew they weren't Portugese. So that was kinda like the Beatles, and I had not experienced anything like that before, but other than that, it's not totally out of my experience anyway.

DC: Kár hogy elszúrtam a vesszek meg nem értem mit, nem tudtam a bálnáról.
Q17: Sean P vagyok a Canada valamitől, lenne egy kérdésem Mr Cronenberg és Mr Pattinson számára. A feleségem és én múlt nyáron belebotlottunk a Cosmopolis forgatási helyszínébe. És kíváncsi voltam, miért gyűlt össze annyi ember a G Avenue-n, és egy biztonsági mondta, hogy a Cosmopolis-t forgatják. Azon gondolkodtam, Mr Cronenberg, biztos, hogy korábban nem volt ilyen, vagyis, megtörtént-e már korábban, hogy ekkora tömeg vette körül a forgatást, és Mr Pattinson, tudom, hogy önnek már volt hasonlóban tapasztalata, példáula a Remember Me forgatásán, hogyan hasonlítaná össze a kanadai tömeget a többivel?
DC: Tényleg olyan nagy lett volna? Azt hittem, csak olyan 3 lány volt ott. Hangosak voltak, de már dolgoztam nagyobb nevekkel, mint Jeremy Irons, Jude Law, szóval voltak, de ilyenben nem volt még tapasztalatom. A portugál premier egészen lenyűgöző volt, valóban szokatlan, maga a vörös szőnyeg vagy egy mérföld hosszú volt, és végig sikongató lányok voltak. És nem mindegyikük portugál volt, mert páran azt kiabálták, hogy gyertek Oroszországba, szóval tudtam, hogy nem portugálok. Szóval az olyan volt, mintha mi lettünk volna a Beatles, és én még nem tapasztaltam ezelőtt, de attól függetlenül más újdonság nem volt.

RP: There wasn't a massive difference, generally people are pretty nice. It's very confusing as to why people sat there and watched for a long time, but this one was a little bit more frightening. I definitely know, the first scene, which we did, I think that was the first time I was outside of the limo, and there was a big crowd line-up, and we, it seemed like it was a big shot, as we shot down the whole street and everything, me and Kevin and there, put the sunglasses on and everything and looking very seriously, lookin like some; there was actually Men in Black 3 at the same time, in NY, and Will Smith jumped out of a window and explosion goes off, and everyone was wating to see what's gonna happen, and we were speaking, barely even opening out mouth, and then that was that. All these people, I don't know. I was so terrified the whole time, that it's gonna, you know, people who're waiting around would just spread word that this was the most boring film ever. I was so nervous, as soon as we went out to the, when there was anybody watching, but Canadians are generally pretty nice.
DC: One thing just to say, the girls, who were at G Avenue at 3 in the morning, were very sweet and they had read the book. This is quite extraordinary, they made a t-shirt for us, that said Nancy Babitch and had a pistol on it. Now, and then I wore that and they went crazy and they were very excited. But that's interesting, because very early on we were on the net, we would see that they had been making these Cosmopolis fan websites, and some of them were incredibly beautiful, actually couple of them were better than the official website.
RP: People in London, I think we were doing the interview together, when someone was saying what the tagline was for the movie, and both of us didn't know what it was, and I've just found out that it was from one of the fan-made posters, and a whole bunch of journalists thought it was the real one.
DC: They would make posters and they were reading the book and the comments, commenting on DD's book, these are girls who had read like HP and Twilight, and now they're reading DD, and they still like it, and they still wanna see the movie, so I thought, well, there's nothing wrong with that. Really, for me there was no downside to the aspect of it.

RP: Nem volt túl nagy különbség, az emberek általában rendesek. Azt ugyan nem értem, hogy miért ülnek ott órákat és csak néznek, ez egy kicsit ijesztőbb volt. Emlékeszem, amikor az első jelenetet vettük fel a limuzinon kívül, és úgy tűnt, hogy itt most valami nagy jelenet lesz felvéve, egész nagy tömeg gyűlt össze, le volt zárva az egész út, meg minden, ott voltunk Kevin és én, kiöltözve, napszemüveg, meg ami kell, és éppen nagyon komolyan néztünk; és ha jól emlékszem, akkor forgatták a Men in Black 3-at, NY-ban, és Will Smith ugrált ki az ablakon, meg robbanások voltak, és mindenki állt, és várt, hogy mi fog történni, és mi csak álltunk ott, még a szájunkat is alig nyitottuk ki, és ennyi volt. És az a sok ember, nem tudom. Annyira féltem egész idő alatt, hogy az emberek majd azt fogják terjeszteni, hogy ez lesz az egyik legunalmasabb film, ami valaha készült. Ideges voltam, ahogy kimentünk, de a kanadaiak rendesek.
DC: Csak egy dolgot szeretnék mondani, a lányok, akik a G Avenue-n voltak hajnali háromkor, nagyon kedvesek voltak, és olvasták a könyvet is. És ez igen elképesztő, még pólót is készítettek nekünk, volt rajta egy pisztoly, és a Nancy Babitch felirat. Aztán amikor felvettem a pólót, kissé őrült volt a helyzet, nagyon izgatottak voltak. De érdekes, már egészen korán körülnéztünk a neten, és láttuk, hogy sok rajongói oldal készült, és némelyik igen gyönyörű volt, sőt, egyik-másik még a hivatalosnál is jobb volt.
RP: Az emberek Londonban, azt hiszem, akkor együtt voltunk az interjún, és valaki mondott egy szlogent a filmhez, és egyikünk se tudta, hogy mi volt az, aztán csak nemrég jöttem rá, hogy az egyik rajongó által készített poszteren szerepelt, és sok újságíró azt hitte, hogy az volt az hivatalos.
DC: Posztereket készítettek és elolvasták a könyvet, és a kommentekből kiderült, hogy ezek azok a lányok, akik olvasták a Harry Pottert és a Twilight-ot, és most Don DeLillo könyvét is olvasták, és tetszett nekik, és meg akarják nézni a filmet, szóval szerintem ezzel semmi baj nincs. Igazán, részemről nem volt hátulütője ennek a dolognak.

Q18: This is a question, sorry, Adam N form CinemaScope??, question for David, but I guess, also ---- of the Toronto, people in the cast, people familiar with the city. The city of NY has such a major character in the novel. Can you talk about the challenges of representing Toronto as NY in this film, particularly in some of those challenges are repressed simply by how and where the movie takes place, the space, where Eric does or doesn't go.
DC: Yeah. Well, the book, it's all 47th street. So 47th street is a fairly anonymus street, somebody said 'yeah, there aren't even NY landmarks in the movie', well, there aren't in the book either. And in fact, a lot of the places, actually almost all of them that DD mentioned in that novel, which he wrote about 10 to 12 years ago are gone. American town libraries, and all of those places, so if we'd actually shot on 47th street, it still wouldn't have looked like the novel. Also they use those same parking meter thing, where you get your ticket you know, they're exactly the same in NY, same brands, same make, same colour, same stickers, everything. So even that looks like Toronto. Finally once I had decided that we, that when we were in the limo, we would not see anything except from inside the perspective of the limo, then you're not seeing a lot, you're not looking up, you can't see how tall the buildings are or  that kind of thing, and we were using green screen, because our limo was like a Lego limo, it came apart in 24 pieces, so that we could shoot, that was all studio, all green screen through the windows, so you were plugging in NY City, and you would have done that surely in NY as well. I couldn't have shot that in a real limo, that impossible, couldn't get the camera, couldn't get the light, all that stuff. So even shooting in NY, it would have looked pretty much like it did, I have to say. And some of the street stuff that happens, when you're at the Westend of 47th street, it looks like 6:42, it really does, G Avenue looks like 47th street.

Q18: Egy kérdés David, számára, illetve azok számára is, akik ismerősek Toronto városában. NY City városának jelentős szerepe van a regényben. Elmondanád, milyen volt Torontót mint NY ábrázolni, milyen kihívásokkal járt ez?
DC: Nos, a könyv a 47th utcán játszódik. A 47th utca egy igen névtelen utca, és igen, volt is valaki, aki azt mondta, 'Nincsenek is NY-i helyek a filmben', de igazság szerint, annak a nagy része, amiről DD írt a könyvében 10-12 éve, azok már eltűntek. A kisebb könyvtárak, meg az egyebek, szóval még ha ott is forgattunk volna, akkor se nézett volna ki úgy, mint a könyvben. Ráadásul még a parkolóórák is ugyanúgy néznek ki, ugyanaz a márkájuk, a színük, a matricák ahol a jegyet lehet kapni. Tehát még az is ugyanolyan Torontóban. És miután úgy döntötte, hogy a limóban leszünk, hogy onnan látunk majd mindent, akkor onnan nem lehet sokat látni, nem nézel felfelé, nem lehet látni milyen magasak az épületek, meg ilyesmi. Továbbá green screent is használtunk, és használtuk is volna akkor is, ha NY-ban forgatunk. Egyébként se tudtam volna egy igazi limuzinban forgatni, az lehetetlen lett volna, se a kamera nem fért volna be, se a megvilágítás nem működött volna. Szóval még ha NY-ban forgattunk volna, akkor se lett volna az eredmény sokkal másabb. Ami meg az utcán történik, a Westend része a 47th utcának egész olyan, mint a G Avenue.

Q19: Question for RP, I'm M from the R, first, Paul G, you're looking good.
PG: Thanks a lot, man.
Q: That's your question, M, thank you.
Q19: Nonono, RP, I just wanted to --- for you, your fans that loved you in Twilight, what do you have to say to them before they go and see this film, which you're really good in.
RP: I don't know, I mean, I think they'll like it, you know, you hope that there's something about what you brought to the part in every job you do, in which people like about and not just , just like your work as in a totally abstract way, they say like 'I'm a Twilight fan, therefore I like Twilight, even if I don't like it'. So hopefully they kind of, and I liked the Twilight script in the same way that I liked this, and so hopefully they'll appriciate it.

Q19: Kérdés Robert Pattinson számára, de először hadd mondjam Paul, remekül nézel ki.
PG: Nagyon köszönöm.
Moderátor: Köszönjük a kérdést.
Q19: Nem, nem ez volt az. Robert, a rajongóid számára, akik nagyon szerettek a Twilight-ban, mit mondanál nekik mielőtt elmennek és megnézik ezt a filmet, amiben nagyon jó voltál?
RP: Nem tudom, akarom mondani, szerintem tetszeni fog nekik, az ember reméli, hogy van valami abból, amit beleadott magából minden egyes munkába, és nem csak olyan absztrakt módon szeretik, mint akik azt mondják, 'Twilight rajongó vagyok, szóval szeretem a Twilight-ot, akkor is ha egyébként nem'. Szóval remélhetőleg tetszeni fog nekik, és nekem tetszett a Twilight forgatókönyve csakúgy, mint ez, szóval remélem értékelni fogják.

2013. június 3., hétfő

Cosmopolis Press Conference Torontó 3. rész





Q13: Sarah, for you on Cosmopolis, how did that affect your performance, you're playing against someone, though you're married to him, you don't know particularily well. So did that help enhance that understandig of your character or what was your take on it?
SG: Yeah, I think it did, I think when at first I kind of arrived at our camera test, I thought I was gonna be really method?? about the whole approach. And I wasn't even gonna talk to Rob and then I kind of sat down and we were sitting there and I just thought 'I must seem like a really big jerk if I don't say anything at all', so then I though okay, now I gotta re-think this whole approach. And so I just tried not to get too wrapped up into that idea. But yeah, so I think it was really good, that we didn't have rehearsals, because we aren't supposed to know each other and we are kind of trying to find each other in the scene, so it worked out to my benefit.

Q13: Sarah, a Cosmopolis-ban egy olyan valakivel játszol, akihez bár hozzámentél, mégse tudsz róla szinte semmit. Segített ez abban, hogy jobban megértsd a karaktert, vagy hogyan közelítetted meg?
SG: Igen, azt hiszem segített, amikor először mentünk a kamera-tesztre (van ennek valami rendes neve is), úgy gondoltam, hogy nagyon módszeres leszek. És nem is akartam beszélni Rob-bal, aztán csak ott ültünk egymás mellett, és arra gondoltam, hogy biztos nagy ökörnek fog gondolni, ha nem mondok semmit, szóval akkor arra jutottam, hogy talán át kéne gondolnom az egész megközelítésemet. És csak próbáltam nem nagyon belemerülni ebbe az ötletbe. De igen, szerintem nagyon jó volt, hogy nem voltak próbáink, mert nem ismerhettük egymást, és valamilyen szinten egymást próbáltuk megtalálni a jelenetekben, szóval ez csak a javamra vált.

Q14: We're gonna get to everyone, just a second. Kevin, congratulations on the s---. We have spoken a week or so beforehand on the phone, talking about Edmund Boyd??? and I asked you a little bit about Cosmopolis, and you were like 'I can't really tell you that much about it, cause you want people to see it' beforehand, now that the film is done, what do you hope people take away from it?
K: From this film?
Q: Yeah.
K: Why, you gonna hit me with that question?
Q: Yes, I am.
K: You know, for years to come, we're gonna be speaking. And I had a very positive kind of image in my had, when I thought about you, but now...
Q: Okay, let's talk about the --- your character Warden, maybe
K: What do people gonna walk away with? I mean, it's a beautiful piece of work, you know, I can only 1:52 on that, and I'm extremely proud and humble to be a part of David's vision.
Q: You said, you'd started preparing 3 months before you shot, what sort of preparation did you do?
K: Well it's funny, cause I got a call from my agent, saying DC wants you to put this thing on tape by Tuesday. And it was like Friday, and I was like yeah, no problem, I'm a pro, and I looked at it and I was like 'Aaaahhh no' I'm shooting another movie, myself and my friend Joseph Cross???, we were doing Citizen Gangs??? at the time. And he had a Steven Spielberg audition and I had a DC audition, and we got insanely, insanely obsessed. And we just kept running things back and forward and saying no, that's wrong, and blablablabla, cut to two weeks later and I felt like I cracked a code. And that's when I sent it, and I thought I'm too late, and I guess David thought that I cracked it, and I just saw the movie and I think we did! And that was fantastic.
DC: No, I do love, it's the thing that happens now, I mean actors with your netbook???? 3:11 error, whatever you can do a nice little self audition alone, at home, take your time, do many takes, use iDirector to see whether nailed it or not, and then you send it to me and I look and I say it's great, just do that, so then I don't actually have to work on the set. And I really like that. I liked that Paul did all that work with
PG: Yeah it was nice
DC: That 3:36 person.

Q14: Mindenki sorra kerül, csak egy perc. Kevin, gratulálok a s-betűs valamihez. A múlt héten beszéltünk a telefonon Edmund Boyd???-ról, és akkor kérdeztelek egy kicsit a Cosmopolis-ról is, és akkor azt mondtad, hogy nem mondhatsz sokat a filmről, mert azt akarod, hogy az emberek megnézzék a filmet, most, hogy már a mozikban van a film, mit remélsz, mit fognak magukkal vinni belőle az emberek?
K: Ebből a filmből?
Q: Igen.
K: Pont én kapom ezt a kérdést?
Q: Igen, pont te.
K: Tudod, még sok évig fogunk beszélni egymással. Egy igen pozitív képem volt rólad eddig, de most...
Q: Oké, beszéljünk csak a karakteredről...
K: Mit fognak az emberek magukkal vinni? Szerintem ez egy gyönyörű munka, itt nem értettem, és nagyon büszke és szerény vagyok azért, hogy részt vehettem David elképzelésében.
Q: Azt mondtad, hogy 3 hónappal a forgatás előtt kezdtél felkészülni, miből állt ez?
K: Nos, ez vicces, egyszer csak felhívott az ügynököm, és azt mondta, hogy DC szeretné, ha felvennéd ezt keddre. És ha jól emlékszem, péntek volt, és úgy gondoltam, hogy persze, semmi probléma, profi vagyok, aztán belenéztem, és 'Aaaahhh nem', egy másik filmet forgattam és én és egy barátom Joseph C, akivel a Citizen Gangs???-et csináltuk akkor. És ő egy Steven Spielberg meghallgatásra készült, én pedig egy DC meghallgatásra, és őrült, őrült módon megszállottá váltunk. És csak egyre tovább foglalkoztunk a dologgal, ötleteltünk, hogy ez nem jó meg blablablabla, aztán két héttel később úgy gondoltam, hogy sikerült feltörnöm a kódot. És csak akkor küldtem el, de azt gondoltam, hogy már biztos túl sokat késtem, de valószínűleg David is úgy gondolta, hogy feltörtem a kódot, és most hogy láttam a filmet, úgy hiszem hogy sikerült! És ez fantasztikus volt.
DC: Nem, ami azt illeti, nagyon szeretem ezt a mostani dolgot, hogy a színészek felvehetik a meghallgatást, egyedül, otthon, nyugodtan, csinálhatnak több felvételt is, használhatják az iDirector-t, hogy tudják jó volt-e vagy sem, aztán elküldik nekem, én megnézem, és azt mondom, hogy ez nagyszerű, csináld ezt, és ezt szeretem, mert így nem kell dolgoznom a forgatáson. És az a sok munka is tetszett, amit Paul csinált
PG: Igen, az jó volt
DC: valamilyen ember, nem értettem

Q15: I'm gonna turn to Bruce, we'll start with you. I'm Bruce Thomson (talán), I've become intrigued by actors' fear. And I've heard it for many years from many actors you articulated an interest in why??? and I'm curious how you overcame that panic-attack you felt and what have you learned from the experience of working with David who allowed you maybe to enter the character of Eric P without taking all of that panic into the actual performance?
RP: Yeah, I guess that's kind of my process now, I have to go through emotions of, I feel like I'm gonna have a heart-attack for a little while before, but it's something, I know the first thing with Jay Barrishel??? it didn't help, that I've chosen to completely remove everything I could actually use to do the scene, without these completely tented out sunglasses and stuff, and the most plain suit you can possibly have, I was just stuck in the seat, and then J on top of that was so scared, he looked he was gonna start crying and both of us absolutely terrified. But we did a few more takes for that first scene and we did for later things, but I think David was just being like calm and also just knowing that someone's watching the monitor, actually watching, cause that's a lot of the time, when you really start to flounder it's when you get a little, you get it into your head that someone, noone's really watching. So any direction, anything at that point, you have no idea of what you're doing, so I'm gonna try and take it for myself to controll everything. And you can't, because you're no part of the camera???? and you're trying to picture yourself from outside of yourself which is impossible, and it becomes an awful experience, but as soon as you think, it's just a trusting, as soon as you think someone's watching and you trust their opinion about it, then you can follow what you, you can follow your instincts and not be detached, I think. Was that an answer to your question?

Q15: Bruce, veled kezdjük. Bruce Thomson (talán) vagyok, és nagyon kíváncsivá tett az utóbbi időben az, hogy több színész több alkalommal is beszélt erről a félelemről, szeretném megkérdezni, hogy hogy sikerült túllépned a pánikon és mit tanultál abból, hogy Daviddel dolgoztál, aki megengedte, hogy ezt a pánikot átvidd Eric P megformálásába?
RP: Igen, azt hiszem mostanság ez a folyamatom, egy csomó érzelmen átmegyek, előtte mintha szívrohamot kaptam volna, de ez valami, az első alkalommal amit Jay Barrishel-lel??? csináltunk egyáltalán nem segített, mert úgy döntöttem, hogy mindent kiveszek a jelenetből, amit egyébként használhattam volna, ezzel a nagy napszemüveggel és a legegyszerűbb öltönnyel, amiben beleragadtam a székbe, és mindezek tetejébe Jay majdhogynem sírni kezdett, és mindketten nagyon féltünk. De volt még pár felvétel az első jelenetről, majd későbbiekről is, és szerintem az, hogy David olyan nyugodt volt, és tudni azt, hogy valaki nézi a képernyőt, tényleg figyeli a képernyőt, mert sokszor, ha már nagyon elkezdesz akadozni, akkor azt veszed a fejedbe, hogy senki nem figyel. Szóval bármilyen utasítás, bármi addig a pontig, nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor megpróbálod átvenni az irányítást, de azt nem tudod, és megpróbálod elképzelni magadat kívülről, ami lehetetlen, és egy szörnyű tapasztalattá válik, de amint úgy hiszed, csak bizalom egyébként, amint érzed, hogy valaki figyel, és megbízol a véleményében, akkor követheted a megérzéseidet és nem leszel kívülálló. Válasz volt ez a kérdésre?

Q16: And also we have microfones which, just wait a sec before you actually ask the questions, so yeah, go ahead!
Hi, can you hear me? Rob, itt bemutatkozik, de nem értettem, there's a lot of parallels between your real life at the character, i'm wondering what did you bring from your personal experience to the character, if you brought anything at all?
RP: When we were in Cannes, David, someone asked that question, and David says, which is a new thing, which I've taken into my own 6:43, he said, that's a flawed (selejtes, hibás) question.
DC: He said he couldn't answer the question, I said of course you can answer the question, because it's a very flawed question. There's nothing actually in his life that is equivalent to this guy, he's not the same.
RP: I do like saying it though.
DC: And please do.
RP: No explanation.
DC: Carry on.
RP: I mean there is one thing, the relationship with Kevin, cause it's a very specific relationship with security, and that's one thing which I kind of had an idea about. But, the others, the isolation of his is totally different, cause he's not, he's chosen his life. And there's very little resemblance to reality.
EH: Except the giant rats... that's real.
DC: Because also, remember like the London Whale, that we've been reading about. Eric is a non-celebrity, deliberately, he's not a celebrity, he has security only to literally to protect them from someone who might wanna kill him or kidnap him or something, but not from fans. He has no fans. And he does everything in the limo, he forces everybody to come to the limo, he talks about wanting the limo to look identical to other limos, so he's not, even on the street, amongst limos he's not distinguished himself. It's like all those financial players we talked about, nobody knows what the London Whale looks like, and that's part of his power, so it's a completely different from any celebrity thing.
RP: Are you talking about the literal whale which come the river – what are you talking about?
DC: The London Whale is the guy who just traded a couple of billion dollars
RP: I thought you were talking about when the whale came out the river, because I was like that's the best metaphor for it.
DC: That is what I meant. Forget that other one.
RP: The baby whale that came out of the Thames, and got stuck in the Thames and became this like incredible celebrity. And I was like that's the most beautiful... the baby whale.
DC: That's exactly what I meant, but you know. Anyway no, the London Whale is a completely different whale, not a beluga (fehér fogú bálna), yeah, this is just recent, but it's a guy who's done tones of trading and nobody has, there's no photo of him, nobody knows him and he  trades billions of dollars, he destroys economies and all of that stuff, just like Eric Packer. So it's deliberately quite different, actually. Anyway, there you go.

Q16: Kérek mindenkit, hogy várjátok meg amíg a mikrofon odaér, mielőtt felteszitek a kérdést.
Hello, hallotok? Rob, itt bemutatkozik, de nem értettem, sok közös van a te saját és a filmbeli karaktered életében, azt szeretném megkérdezni, hogy mit vittél át a saját életedből, ha egyáltalán vittél át valamit is?
RP: Amikor Cannes-ban voltunk, valaki feltette ezt a kérdést, és David válaszolt rá, ami nekem új volt, de egyből felvettem a használható dolgok köz, azt válaszolta, hogy ez egy rossz (hibás) kérdés.
DC: Rob azt mondta, hogy nem tudja, mit válaszoljon erre a kérdésre, én meg mondtam, hogy persze, hogy tudsz válaszolni, mert ez a kérdés nagyon helytelen. De igazság szerint semmi azonosság nincs közöttük, ő nem ugyanaz.
RP: Bár szeretem azt mondani.
DC: Tedd is.
RP: Semmi magyarázat.
DC: Csak folytasd.
RP: Van egy dolog, mégpedig a kapcsolata Kevinnel, mert az egy nagyon jellegzetes kapcsolat a biztonságiakkal, és arról tudok valamit. De a többi, az elszigeteltsége teljesen más, mert ő nem, ő magának választotta ezt az életet. És nagyon kevés hasonlósága van az egésznek a valósághoz.
EH: Kivéve az óriási patkányokat... azok valósak.
DC: És ott volt a London Whale is (http://en.wikipedia.org/wiki/Bruno_Iksil), akiről olvashattunk. Eric nem celeb, szándékosan nem az, biztonságiak is azért vannak körülötte, hogy megvédjék őt egy esetleges támadástól, elrablástól, de nem rajongóktól. Neki nincsenek rajongói. És mindent a limóban csinál, sőt, mindenkit arra kényszerít, hogy beszálljon az autóba, beszél arról, hogy nem akarja, hogy a limuzinja bármiben is különbözzön a többitől, tehát még az utcán, az autóval sem különbözteti meg magát. Olyan, mint a többi pénzügyi játékos, akikről már beszéltünk, például senki sem tudja, hogy néz ki a London Whale, ez az egyik jelentős erőfölénye, szóval teljesen más, mint akármelyik celeb.
RP: Arról a bálnáról beszélsz, aki a folyóból jött ki – miről beszélsz?
DC: A London Whale az, aki nemrég több millió dollárt vesztett el
RP: Azt hittem, hogy arról a bálnáról beszélsz, aki a folyóban volt, mert úgy voltam vele, hogy ez a leggyönyörűbb hasonlat.
DC: Arra gondoltam. Felejtsük el a másikat.
RP: A bébi-bálnát, akit a Temzében találtak, aki megakadt a Temzében, és egy híresség lett belőle. És úgy gondoltam, ez a leggyönyörűbb... egy bébi-bálna.
DC: Ez pontosan az, amire gondoltam. De egyébként, a London Whale az egy teljesen másik bálna, nem egy fehér fogú bálna, nemrég történt, egy fazon, aki több millió dollárt vesztett el a kereskedésével, és nincs róla kép, senki nem tud semmit róla, mégis több millió dollárral kereskedik és gazdaságokat dönt össze, pont úgy, mint Eric Packer. Szóval szándékosan teljesen más. Ennyi.

2013. június 1., szombat

Cosmopolis Press Conference Torontó 2. rész



Q6: And you were very particular with the actors about saying the lines exactly as they were written, and one of the things that I've read about you're saying 'If you're doing a Bob Dylan song, you don't change the words'. So the idea is that the interpretation of the actor brings to it, like doing like a Rolling Stone like a samba, instead of in the way that he does, so you can change the rythms a little bit and that sort of thing, but the words have to be...
DC: Well, the rythms and the orchestration sure, everything, that's not just with this screenplay, I mean in general I don't really want the actors to be screenwriters, I don't think that's what they, they're not designed for that really, and you need to design the movie overall, the way C???? did, where everybody is improvising, and that's understood, and you got actors, who are used to improvising with each other, that's a whole other thing. But normally that doesn't work, and I think, basically, I want them to stick to the script. But within that, there's tons of things that an actor can bring to it, and a lot of it is choreography, and of course it's the tone, the t??? (1:02), the pitch, the rythms, the pauses, everything. A lot of stuff.

Q6: Ragaszkodtál ahhoz, hogy a színészek pontosan azokat a sorokat mondják, amik a forgatókönyvben voltak, és még azt is olvastam, többek között, hogy azt mondtad 'Ha egy Bob Dylan dalt használsz, akkor annak sem változtatod meg a szövegét'. Tehát az elképzelés az volt, hogy a színész hozza a saját értelmezésében, mintha egy Rolling Stones számot raknánk át szamba stílusba, tulajdonképpen itt fogalmam sincs, hogy mit akart kihozni az egészből, szóval a ritmust meg lehet változtatni egy kicsit, meg ilyenek, de a szavaknak...
DC: Nos, a ritmus és a hangszerelést hogyne, mindent, és ez nem csak ennél a forgatókönyvnél van így, hanem általában, nem akarom, hogy a színészek legyenek a forgatókönyvírók, nem hiszem ugyanis, hogy erre vannak kitalálva, te vagy az (a rendező), aki összerakja a filmet, és ahogy valami C betűs csinálta, ahol mindenki improvizált, de ott ezt is várják el, és olyan színészek vannak, akik hozzászoktak az egymással való improvizáláshoz, az egy teljesen más helyzet. De általában az nem működik, és igazság szerint azt akarom, hogy maradjanak a forgatókönyv mellett. De azon belül rengeteg minden van, amit egy színész hozzátehet, és nagy része koreográfia, aztán ott van a tónus, a t-betűs valami, a hanglejtés, a ritmus, a szünetek, minden. Sok minden.

Q7: Robert, you said that your preparation for this film was spending two weeks in your hotel room worrying. And then, before camera, before the camera rolled, you went to DC's house for a pre-chat. What sort of things did he tell you to try and put your mind at ease?
RP: Told me to stop worrying. And, what did you say? I think you heard me in a very obvious 1:37 troughs and panic attack, I think you were just locating me. But, I think you just said, you know, when we started shooting, what will be will be, I mean, and that's, it's a really difficult way, cause I mean, it's what I keep thinking, actors have got to such a, the job of acting now is, people are interpreted to be, you got to analyse, you got to be a psycoanalyst as well, but that's just from the '50-s, before that actors only ever thought about the voice, the face and movements, and your job wasn't called upon, and so like, you read DeLillo, and I'm not a post-modernist scholar or anything, I'm not gonna come up with
DC: Your agent said you were.

Q7: Robert, azt mondtad, hogy a felkészülés erre a filmre annyiból állt, hogy két hétig aggódtál a hotelszobádban. És mielőtt elkezdődött volna a forgatás, elmentél David Cronenberg házába, egy előzetes beszélgetésre. Mit mondott, miket próbálj ki, és hogyan nyugtasd meg magad?
RP: (itt szinte Cronenberg-hez beszél) Azt mondtad, hogy ne aggódjak. És mit is mondtál még? Azt hiszem, nagyon is nyilvánvalóan pánikoltam, és te csak helyre tettél engem. De, azt hiszem most mondtad, amikor elkezdünk forgatni, hogy lesz ami lesz, és nagyon nehéz mód, akarom mondani, azt gondolom, hogy a színészkedés manapság abból áll, hogy elemezni kell, egész lélekelemzőnek kell lenni, de ez csak az '50-es években kezdődött, azelőtt a színészek csak a hangra, az arcra és a mozdulatokra figyeltek, és aztán elolvasod DeLillo-t, és én nem vagyok egy poszt-modernista, tudós, vagy ilyesmi, nem fogok előállni
DC: Az ügynököd azt mondta, hogy az vagy.

RP: So I'm sitting there, thinking like, can I come up with an interpretation of DeLillo that's completely original, in 2 weeks, it's literally like completely ridiculous. But there's something about the construction in his writing that's so easy, you don't need to add anything to it, and I think that's what you just encouraged me to do. There were no re-writes in the script. And normally that's the first thing you're thinking about as an actor, is that normally the script is shit, and there's no fundation to stand on the first place. And you're so used to just changing the whole time, every single movie, but with this once you suddenly get to the idea you think, we're not changing any of the script, the script is fine. It's you is the problem. At least you know one thing.

RP: Szóval csak ültem ott, azt gondoltam, hogy elő tudok-e állni egyféle tolmácsolásával DeLillo könyvéből, az írásának a szerkezetéről, ami könnyű, nem kell hozzáadni semmit, és úgy gondolom, ez volt az, ami biztatott. Nem voltak átírások a forgatókönyvben. És színészként általában arra gondolsz először, hogy a forgatókönyv szar, nincs semmilyen alapja, amire támaszkodni lehet. És annyira hozzászokik az ember a folyamatos változtatásokhoz, minden egyes filmnél, de ennél egyszer csak hirtelen leesik, hogy nem lesz változtatás a forgatókönyvben, azzal nincs semmi baj. Te vagy a probléma. Legalább már egy dolgot tudsz.

DC: The key to it all actually is, as is often the case is, is within the script itself. And just when the doctor says to Eric, when he says 'What are gonna do about this thing?', he says, 'Let it express itself'. And that's how I felt about the screenplay, just let it express itself, it will organicly come out, even for Emily, who's by the way, who's audition was fantastic, and it was dead on, and I really enjoyed
EH: You could have just cut that into the movie.
DC: Well, I actually, in the latest version I have. It's a little greeny??? 04:03, cause you shot it with your iPad, but. No, it's just, wow, the audition is perfect, just do that, you know, why mess with it, if it's great, why mess with it? And as I say, it should grow organicly out of the script.

DC: A kulcspont, ahogy szinte mindig, az maga a forgatókönyv. Csakúgy, mint amikor az orvos azt mondja Ericnek, 'Mit kezdünk ezzel?' amire ő azt válaszolja, 'Hagyjuk, hadd fejlődjön ki'. És így éreztem a forgatókönyvvel kapcsolatban is, hagyjuk, amíg magától kifejlődik, hogy egységessé váljon, még Emily számára is, aki nem mellesleg fantasztikusan produkált a meghallgatáson, pontosan megfogta a dolgot, nagyon élveztem
EH: Elég lett volna azt bevágni a filmbe.
DC: Nos, a legutóbbi változatba az került bele. Kicsit zöldes??, mert elvégre az iPad-odon vetted fel, de. Nem, tényleg, wow, tökéletes volt a meghallgatás, csak csináld így, minek változtassunk azon, amin nem kell, ha egyszer nagyszerű? És ahogy mondom, magából kell kifejlődnie az egésznek, a forgatókönyvből.

Q8: And you also talked a great deal about camera placement. And how that helped shape the performance. Can you explain a little bit for people who aren't in front of the camera, professionally what that means to you?
DC: Well, yeah, it's, well, if you're close to a face and what angle you are, how it's lit, really affects the impact of what is being said, on the audience, and than also, it's fun to use a wide-angled really close, and that kind of intimidates the actor and that's good. And they can't see anything else, they can't even see the person they're talking to. So that puts them into a really weird space. I like doing that.

Q8: És sokat beszéltél a kamera elhelyezésről is. És hogy az hogyan segítette a játékot. Beszélnél egy kicsit arról, azok számára, akik nem a kamera előtt vannak, hogy szakmailag mit jelent ez számodra?
DC: Nos, igen, ha közel van az arc, akkor nagyon fontos, hogy milyen szögből, milyen fények mellett veszed fel, mert mindennek lényeges hatása van az összképre és a közönségre, és emellett jó móka nagyon közel menni, mert az kissé megfélemlíti a színészeket, és az jó. És ők se látnak semmi mást, még azt se, akihez éppen beszélnek. Szóval ez így egy nagyon érdekes helyre viszi őket. Amit szeretek.

Q9: Robert, did you find that to be true?
RP: Yeah, definitely some of the stuff in the limo, having the camera at the end of a crane 5:13, I think what you're normally trying to do is trying connect to whoever is looking through the camera. Cause it's just so much easier to interpret like there's an actual eyeball there, rather than just an object, but because it was so far away, there was a remote control at the end of the crane, you kind of get used to the idea of having this relationship with the machine, and you separate the, if there was any kind of human, what so ever, watching. And after a while it's really fun, that you kind of, I like not being able to see anything apart/above the camera, especially when it's so dark, you can't even see where the camera was. And it looks kind of funny as well. It doesn't look like a normal film camera. But yeah, it definitely changes, and also the way the camera moved, it wasn't just like a normal, there wasn't anything organic about the pan/pen??? 6:09 of anything, just it was old, like that clockwork, which does change your performance.
DC: Also I used a little Apple program, called iDirector, which just, a little green light goes on if it's okay, and a red light if you need to do another take. It's pretty straight forward, you could all use it.

Q9: Robert, igaznak találod ezt?
RP: Igen, teljes mértékben, néhány részt, amit a limóban vettünk fel, az, hogy a kamera az állvány végén volt. Szerintem amit általában csinál az ember az az, hogy kapcsolódni próbál azzal, aki a kamerán át néz. Mert úgy egyszerűen sokkal könnyebb játszani, ha egy tényleges szemgolyó van a túloldalon egy tárgy helyett, de mivel igen messze volt, és volt hozzá egy távkapcsoló is, hozzászokik az ember, és egyfajta kapcsolatot teremt a géppel, és elkülöníted, nem számít, hogy ki nézi. És egy idő után már jó szórakozás, tulajdonképpen tetszett, hogy nem láttam semmit a kamerán kívül, főleg amikor sötét volt, akkor magát a kamerát se lehetett látni. És viccesen is néz ki. Nem úgy, mint egy normál filmkamera. De igen, megváltoztatja, és azt is, ahogy a kamera mozog, máshogy volt az egész, semmi nagyon új, a régi szerkezet, ami viszont megváltoztatja a játékot.
DC: Emellett használtam egy kis Apple programot, amit iDirector-nak hívnak, amin egy kis zöld lámpa villan fel ha jó volt a felvétel, és piros ha nem, ha kell még egy felvétel. Elég egyértelmű, önök is használhatják.

Q10: Paul, you were shooting two movies at the same time, can you tell me a little bit about how you juggle (zsonglőrködik, bűvészkedik) a really memorable, intense, strange role like Beno, with another film at the same time, doing them simultaneously? In different countries? You were flying back and forth?
PG: Yes.
DC: He did get confused a lot.
PG: I got confused. Fortunately the other movie was not terribly demanding, I mean, it was a musical that I was doing, and I didn't have to sing or dance or anything like that, I just had to show up and crack jokes and things like that. I was a little bit pissed off, that I had to do both at the same time, it wasn't supposed to happen that way. I was paniced about it, I mean, this thing was intimidating. The lenght of it and the language and stuff, and so I was bothering everybody I could on this other movie to read this thing with me. And I was fortunately M??? 07:38, had a great Rob Pattinson, she was fantastic, I was very disappointed when I actually got here and it was Rob, but she, God bless her, she read that thing with me over and over and over and over again, because I just needed to feel that security. But it was actually kind of great, to collect out of one thing into the other. It was fantastic.

Q10: Paul, te két filmet forgattál egyszerre, beszélnél egy kicsit erről, hogy hogyan bűvészkedted össze ezeket az emlékezetes, erős, furcsa szerepet, mint Beno, és a másik filmet? Különböző országokban, ráadásul. Repültél oda-vissza?
PG: Igen.
DC: Sokszor összekeverte a kettőt.
PG: Sokszor bizony. Szerencsére a másik film nem volt olyan borzasztóan megerőltető. Egy musical volt, ahol nem kellett se énekelnem, se táncolnom, csak megjelennem és viccelődnöm, meg ilyenek. Egy kicsit kiakasztott, hogy egyszerre kellett a kettőt csinálnom, eredetileg nem így lett volna,. Eléggé pánikoltam is miatta, mert ez igen megfélemlítő volt. A hossza az egésznek meg a nyelvezete, szóval akit csak értem, azt zargattam a másik film forgatásán, hogy olvasson velem. És szerencsére M (valami színésznő) nagyszerű Rob Pattinson volt, fantasztikus volt, nagyon csalódott voltam, amikor végül a forgatáson Rob volt ott, de ő, hála érte, mert újra meg újra meg újra átolvasta velem az egészet, amire szükségem is volt, hogy egyfajta biztonságot adjon. De egyébként jó volt, kivenni dolgokat az egyikből és átrakni a másikba. Fantasztikus volt.

Q11: So it was in one shot and one go, did you shoot part, leave and then come back?
PG: Oh nonono, we shot the whole thing, it was like a whole separate movie, we had I think 6 days blocked out to shoot it. And shot it in 3, or something like that, so nonono, we just kind of broke the scene up in big sections, and we didn't work, you know, it was very reasonable, we didn't tire ourselfs out, it was wonderful having all that time. So we just kind of worked these big chunks of it, and it was not just like a play, it was all these many plays within a play, it's section of it felt like, Jesus Christ, was that five pages? And now we gotta do another 5 pages, so it was intense.

Q11: Szóval csak egy felvétel volt, egy alkalommal, aztán elmentél majd visszajöttél?
PG: Oh nemnemnem, egybe forgattuk az egészet, mintha tényleg egy külön film lett volna, ha jól emlékszem 6 napunk volt rá. Aztán olyan 3 nap alatt végeztünk vele, szóval nem, csak szétszabdaltuk a jelenetet kisebb részekre, szóval nagyon ésszerűen dolgoztunk, nem fárasztottuk ki magunkat, nagyszerű volt ennyi idővel rendelkezni. Olyan volt, mintha egy nagy színműben több kisebb színdarab lett volna, amikor vége lett egy résznek, az olyan volt, hogy jé, ez már 5 oldal volt? Aztán volt még 5 oldal amit meg kellett csinálni, szóval elég kemény volt.

Q12: Beno's interesting, because -
PG: Yes.
Q: Thank you for agreeing with me. I find him interesting, because I think that he is, in some way he is the everyman of the piece. He's certainly part of the 99%, there's RP's character, Eric Packer who is very verified in his place, and there's Beno, who represents an extreme version of the rest of us. And I thought there was an interesting take on it, tell me a little bit about the prop, other than reading the scene with M??? (már rájöttem, vmi színésznő) 09:21
PG: That's all indeed true, I didn't look at it that way, actually, I can look at it that way objectively, now, or before I started working on it. But in a lot of ways I had to kind of actually just figure out exactly, you know, there's a lot of history I have in my own mind about him. And so I had to sort of, to connect things up I did have to really make a sort of detailed, I don't often do this, a detailed story in my head to follow through with it. But it seemed to me, like the basic thing I hooked into was that kind of, I suppose, if you think about people who become obsessed with somebody else, I mean, I'm kind of in love with him. And there's a kind of strange love, that's so strong, I hate him. I can't stand how much he's made me need him and love him. And I have to kill him, so it's that kind of thing that seemed like the essential conflict for the guy. And so beyond the fact that he represents the 99%, it was a guy who's gone crazy in his love for this person, that he feels is gonna save him somehow.

Q12: Beno érdekes, mert -
PG: Igen.
Q: Köszönöm, hogy egyet értesz velem. Azért találom érdekesnek, mert szerintem ő képviseli az embert a filmben. Természetesen részese a 99%-nak, ott van RP karaktere, Eric Packer, aki biztosan van a helyén, és ott van Beno, aki az extrém oldalunkat képviseli. Ezt érdekesnek találtam, mesélj egy kicsit a felkészülésről, azon kívül, hogy olvastál a színésznővel, akinek a nevét továbbra se tudom.
PG: Ez mind valóban igaz, bár eddig még nem néztem rá így, most már tudok rá tárgyilagosan tekinteni, de mielőtt dolgoztunk rajta, nem. De inkább arra összpontosítottam, hogy rengeteg történet van a fejemben róla (Eric-ről). És össze kellett kapcsolnom a dolgokat, egy igen részletes történetet kellett megalkotnom a fejemben, olyat, amit általában nem csinálok, de itt kellett, hogy követni lehessen a történést. De az alapdolog, szerintem az volt, ahogy az emberek megszállottjává válnak másoknak, elvégre szeretem ezt az embert (Eric-et). És ez egy furcsa szerelem, ami annyira erős, hogy már utálom is őt. Ki nem állhatom, hogy mennyire szükségem van rá és mennyire szeretem. És meg kell ölnöm, és ez tűnt az alapvető mozgatórugónak. Szóval azon túl, hogy ő képviseli a 99%-ot, ez egy olyan fickó volt, aki őrülten szerelmes ebben az emberbe, akiről azt hiszi, hogy valahogy meg fogja menteni.

DC: Just to say something about representing and symbolizing, I've said this a lot, but I'll say it again, you don't really ask an actor to play a symbol, you know what I mean, you don't say, you represent, you are the symbol of let's say Wall Street, you're American Capitalism, cause, how do you play that? You can't do that. And so it's only after the fact that you can start to assign these things and analyse them that way, but on the set, nobody, we don't talk about stuff. Emily what did you represent? Will you tell me now, finally, was it joking?
EH: Yuan, yuan, I don't look that up.
DC: I thought it was jogging. Okay, I have to re-shoot. Anyway, just that sort of thing, and it's funny, because the whole Wall Street occupy, Wall Street movement has been pointed out is really not anti-capitalist at all, it's really pro-capitalist, it's just saying I want yen on the action, and in a way Beno was really the same, there are no anti-capitalists in the movie in fact, even though you might think it's an anti-capitalist screed???? on some level. Beno too loves the bet, he loved working with Eric, it was just when he got excluded, because Eric was just too fast and too micro-timed.
PG: It's like he says, everybody's 10 seconds away from being rich as hell, that's but this guy would love to jump those 10 second and be rich as hell.
DC: So the symbolism thing is tricky.

DC: Csak hogy mondjak valamit erről a képviselésről és szimbolizálásról, már sokszor mondtam, de most újra elmondom, hogy egy színészt nem arra kér az ember, hogy egy szimbólumot játsszon el, például nem mondod azt neki, hogy akkor most te vagy a Wall Street, vagy az Amerikai Kapitalizmus, mert hogyan játssza el azt? Azt nem lehet eljátszani. És csak ezután lehet elkezdeni elemezni és ráruházni a tulajdonságokat, de a forgatáson senki, nem beszélünk ilyen dolgokról. Emily, te mit képviselsz? Most már elmondhatnád, így a végén. A kocogást?
EH: Yuan, yuan, de annak nem néztem utána.
DC: Azt hittem, a kocogás volt az. Oké, újra kell forgatnom. És egyébként, a Wall Street-i zavargásokról is ki lett mutatva, hogy azok nem a kapitalizmus ellen voltak, sőt, nagyon is mellette, csak annyi, hogy a yen-t is be akarták vonni, és Beno is ilyen volt a filmben, sőt, nincsenek antikapitalisták a filmben egyáltalán, bár lehet hogy úgy gondolják, ez egy hosszú antikapitalista történet valamilyen szinten. Beno szeretett tőzsdézni (?), szeretett Eric-kel dolgozni, csak akkor, amikor kizárták, mert Eric túl gyors és mikro-időn belül gondolkodott, akkor fordult ellene.
PG: Ahogy mondja is, mindenki 10 másodpercre van attól, hogy piszkosul gazdag legyen, ugyanakkor ez a srác át akarja ugrani azt a 10 másodpercet, és úgy akar piszkosul gazdag lenni.
DC: Szóval a szimbolizálás az egy cseles dolog.