Q20: John S with the AV Club in Toronto, this is for David,
Mr Cronenberg, sorry..
DC: You can call me David
Q: Okay David, so you've done a number of adaptations in
many which have been works of major novelists, B, S, now DD, are these works
that you feel a particular affinity with as an artist, and I'm wondering in
this case with DD, with DD'S prose, with DD's sort of post-modernist outlook,
what exactly that kinship might be. What is it, that attracts you to his work?
DC: Yeah, I really don't think of it in those terms, I just
read the book and thought this could be, I like this, it's complex, I also
don't analyse, I mean, really the way we approached the script and the acting,
a brainless, braindead basically, that's how I approached, you know, there's no
rules, there's no agenda. Some people think that I have a whole check-list of
things that I look for in the project, and I don't, so I was completely
surprised by Cosmopolis, because I have read DD and I did know that 1:16 many
years 1:20, and I thought you could make 12 movies out of that book, and I
wondered which one would get made, and of course non of them got made, and so I
wasn't really, I was surprised that I immediately, two days later could phone
Paul up and say yeah, I wanna make a movie out of this. It takes you by
surprise. And certainly the whole idea of filming unfilmable novels is not in
my head at all, I think they're filmable, that's why I film them. And it's not
as a challenge I'm looking for, or anything like that, I mean, on the contrary,
the easier it is to do it, the happier I am. I'm fairly lazy in that way. But
the thing is that a lot of screenwriting is really a bismol??? 2:17.
Screenwriting is a completely different writing for novel writing. Completely
different. The only thing that ends on the screen directly from the screenplay
is the dialog. So you could be really, your grammar can be bad, and often it
is, from really professional film makers terrible grammar, terrible spelling,
but the nerve-distraction??? 2:43 is okay, and their dialog is pretty good, so
you can still have a career, whereas none of that would really pass mastered in
a novel I think, even a bad novel. But I do appriciate good writing, because
novelists like DD, there is just such depth to what he does, and the resonances
of the dialogs is fantastic, I mean, it's like the Bible, there's a quote for
every situation in the screenplay of Cosmopolis, and I don't take credit for
it, because I really just transcribed it, it's all his dialog. So it's just the
richness and the depth and the complexity, things that you don't get from most
screenplays.
MK: There are few directors who has literate and more read
as David. We talk about literature all the time, and when he called me and
said, 'You know, I think I may have just written a screenplay, no, I have, I
have written a screenplay. And it's from this DD's book', and I said, 'Oh which
one, cause I've read all the DD books, and he said 'That's what I thought, I
thought I'd read all the DD books, and there's this book called Cosmopolis,
which I hadn't known about', and I said 'I hadn't known about about it either',
and that's the genesis really of the film, was discovering in the work of DD,
who's a great writer that we both admire, a book that we hadn't known before,
that turns out it's filmable. Not just filmable, but is a brilliant, brillian
film.
Q20: John S az AV Club Toronto-tól, egy kérdés David,
bocsánat, Mr Cronenberg számára
DC: Hívhatsz David-nek
Q: Oké David, már több adaptációt is csináltál híresebb íróktól,
most DeLillo-tól, olyan művek ezek, amikhez affinitásod van mint művész,
illetve ebben az esetben DeLillo, DeLillo prózája, DeLillo egyféle poszt-modern
szemlélete, milyen kapcsolatod van a művel. Mi vonzott ehhez a műhöz?
DC: Igen, nos nemigazán gondoltam bele ilyen szempontból,
csak elolvastam a könyvet, és úgy gondoltam, hogy ebből még lehet valami,
nagyon összetett, és nem szoktam elemezni, ahogy a forgatókönyvet és a
színészkedést is megközelítettük, az leginkább az agyhalott szóval jellemezhető,
nincsenek szabályok, se bizonyos teendők ebben az értelemben. Néhányan azt
hiszik, hogy van egy külön listám, amin különböző pontok vannak, amiket keresek
egy projektben, de ez nem így van. A Cosmopolis nagyon meglepett, mert olvastam
DeLillo összes könyvét, azt hittem a (nem tudom melyik művéből) 12 filmet is
lehetett volna készíteni, és kíváncsi voltam melyik fog elkészülni, de végül
egyikből se lett semmi, szóval nagyon meglepett, hogy 2 nappal később, hogy
olvastam a könyvet, felhívtam Pault, hogy ebből szeretnék egy filmet csinálni.
Nagyon meglepett. És a megfilmesíthetetlen könyv dolog nem járt a fejemben,
szerintem filmre vihetőek, ezért forgatom le őket. És nem is egyféle kihívás
ez, minél egyszerűbb, én annál boldogabb vagyok. Ilyen szempontból igen lusta
vagyok. A forgatókönyv írása teljesen más, mint egy regény megírása. Teljesen
más. Az egyetlen dolog, ami végül a képernyőre kerül a könyvből, az a
párbeszéd. Szóval lehet nagyon rossz a nyelvtanod, és sokszor az is, nagyon sok
igazán jó filmkészítő van, akiknél mind a nyelvtan, mind a helyesírás szörnyű,
de a rendszere a filmnek, és a párbeszédek jók, szóval lehet karriert csinálni,
pedig egyik se ment volna el regényként, még rossz regényként sem. De értékelem
a jó írást, mert az olyan írók, mint DeLillo, rendkívüli mélység van nála, a
párbeszédek rezonanciája fantasztikus, olyan mint a Biblia, minden helyzetre
van egy idézet, és ezért nem nekem jár az elismerés, elvégre az egészet csak
átvettem a könyvből. Szóval csak a gazdagsága, a mélysége és az összetettsége
számított, amit sok forgatókönyvből nem lehet megkapni.
MK: Kevés olyan rendező van, aki annyira művelt, olvasott
ember lenne mint David. Mindig irodalomról beszélünk, és egyszer csak
felhívott, és azt mondta 'Azt hiszem írtam egy forgatókönyvet, nem, biztos,
hogy írtam egyet, abból a DeLillo könyvből', mire én azt mondtam 'Igen,
melyikből, mert olvastam az összeset', mire ő azt felelte, 'Én is azt hittem,
hogy olvastam az összeset, de itt van ez a Cosmopolis, amiről eddig nem
hallottam' mire azt mondta, hogy én sem hallottam róla. És ez volt az eredete,
innen jött a dolog, DeLillo egy olyan író, akit mindketten csodálunk, egy olyan
könyv, amit egyikünk sem ismert, és pont az megfilmesíthető. És nem csak
megfilmesíthető, de egy csodálatos, csodálatos film.
Q21: Martin from Roger's Radio, for Mr Pattinson and Mr
Giamatti, could you talk a little bit about that r4:21 scene you do together,
what the motivation was for each of your character, what were you thinking
during that scene?
PG: Rob, would you like to start? Like I said, I mean, you
know, he's a guy who feels wrong deeply somehow, by this man specifically, and
then by the world at large, and so he's obviously got some mental health issues
that come along with that, but you know, I think in some way it's, what was
interesting for this guy is, you know, he doesn't expect this man to walk into
his apartement, it's fantastic, and sort of, he's here with me, and I get that
--- alone for 20 minutes, and I get to talk to him, so it's all these kind of
emotions, but like I said before, I envy him, I love him, I want him, I need
him, and because of all of that, I can't stand how much I want all these things
from him. So there was a lot that was going on for me.
RP: We've just talked about this. You're shooting at me,
before I come in, and then you go to the bathroom, I'm feeling reall relaxed.
PG: Yes, I'm shooting at you before you come in, but how
much I know, how much I'm meaning to hit your nut is always a question too, you
know, I mean, how much when you come in there, do I know, I'm gonna kill you, I
wanna kill you, how much do I feel like you goat??? me into killing you, how
much do I wanna get you to come up and see me up in my place? You know, I mean
it's interesting all that stuff. I've had an incredibe time doing that
one?????. nem jó 6:05
RP: There is an ease between them
PG: That's also.
RP: That's not a confrontation scene, like a normal
confrontation scene, it's a, they want anwers from, I can't even explain...
Q21: Martin a Roger's Radio-tól, egy kérdés Mr Pattinson és
Mr Giamatti számára, beszélnének egy kicsit a közös jelenetükről, milyen
motiváció volt mindkét karakter számára, mire gondoltak azalatt a jelenet
alatt?
PG: Rob, szeretnéd kezdeni? Ahogy már mondtam, ez egy fazon,
aki legbelül rossznak érzi magát, kifejezetten emiatt az ember miatt (itt
Rob-ra mutat), aztán az egész világ miatt, és ezzel nyilvánvalóan együtt jön
némi mentális betegség is, de ami érdekes volt számára az az, hogy nem számít
arra, hogy ez az ember majd besétál a lakásába, ami fantasztikus, hogy itt van
velem, van 20 percem vele, beszélhetek vele, és mindez a sok érzelem, de amint
mondtam, irigyli őt, szereti őt, akarja őt, szüksége van rá, és ezek miatt ki
nem állhatja, mennyire akarja ezeket a dolgokat tőle. Szóval számomra sok
minden közre játszott.
RP: Most beszéltünk erről. Ahogy rám lősz, mielőtt bejövök,
aztán elmész a mosdóba, nagyon nyugodtnak érzem magam.
PG: Igen, rád lövök mielőtt bejössz, de hogy mennyire tudtam
akkor, mennyire akartalak eltalálni, az is jó kérdés, amikor oda értél,
mennyire tudtam, hogy meg akarlak ölni, mennyire éreztem úgy, hogy te vettél rá
a gyilkolásra, mennyire akarom, hogy felgyere és találkozz velem, mindez
érdekes dolog.
RP: Volt valami fesztelenség is közöttük
PG: Az is, igen.
RP: Nem egy tipikus szembesítő jelenet volt, válaszokat
akartak, nem is tudom elmagyarázni...
PG: No, there is, I said to you after the first time I shot
the first scene, there wasn't anything I was thinking consciously we did it
just in the script, but the second we meet, it's like we know each other, we
know all about each other in some weird way, and we gonna sit down analyse each
other, it's very peculiar. And that sort of came out just because the way it
was written. There wasn't anything conscious.
RP: And also, David was saying the night before, cause the
scene was written just two guys sitting across a table, and they were there the
whole time I think, and David was saying, 'I can't tell if that's interesting,
or if we should be around', I was like this is a 22 page long scene, but when
we got there, I kind of just, I had one idea, which was, I hadn't even seen the
set, and I just wanted to do a scene talking into the toilet-ball. And I just
thought that would be funny, so I kept thinking, how can I get into the toilet,
and then there was a p-- potty, I wasn't even how I expected it, but because of
that when we started to moving around everywhere, and also because the set
looked good, it looked really cool...
PG: The set was brilliant, because it's an office, it's got
office furniture, computers in it, and it's my office. It's great, you know, he
talks about his office, and he comes to my office.
RP: And the pile of computer, that wasn't any relevance, was
it? He just had a pile of computers.
PG: Nem, tényleg van, ahogy mondtam is az első alkalom után,
hogy semmit nem tudatosan csináltam, csak a forgatókönyv alapján, és a második
alkalommal amikor találkoztunk, mintha már ismertük volna egymást, furcsa módon
mindent tudtunk a másikról, és leültük elemezni egymást, nagyon sajátságos
volt. És ez csak abból alakult ki, ahogy meg volt írva. Semmi tudatos nem volt
benne.
RP: És az előtte való estén David mondta, mert csak annyi
volt írva, hogy két srác ül az asztalnál egymással szemben, és végig ott voltak,
és David azt mondta 'Nem tudnám megmondani, hogy ez így érdekes lesz-e vagy
sem, vagy máshogy kéne-e lennie', én meg csak arra gondoltam, hogy ez egy 22
oldalas jelenet, de amikor oda értünk, egyszerűen, volt egy ötletem, mielőtt
láttam volna a díszletet, csak akartam egy jelenetet, ahol a vécécsészébe
beszél. Úgy gondoltam, hogy az vicces lenne, és azon gondolkodtam, hogyan
lehetne bejutni a wc-be, aztán nem is olyan volt az egész, ahogy elképzeltem,
de amikor elkezdtünk mozogni, és a díszlet nagyon jól nézett ki, nagyon fasza
volt...
PG: A díszlet lenyűgöző volt, mert olyan volt mint egy
iroda, irodai bútorokkal, számítógépekkel, és az én irodám volt. És nagyszerű
volt, mert ő (Eric) a saját irodájáról beszélt, de az enyémbe jött el.
RP: És az a számítógép-halmaz, az releváns volt? Vagy csak
volt egy csomó számítógépe.
DC: No, not relevant, and not in the script. That was our
production designer, and I were talking about what the space should be, and
when a production designer gives me a great space I use it. I always do, we get
to see all of it. A lot of production designers end up complaining that they
did this great stuff with great details, and nobody ever sees it and they're
never used, but I really feel that one of the things that actors can give me is
the choreography, the movement, how you move around, how you move relative to
each other and who sits on which seat, and then they switch seat and power is
suggested by the seat. Of course in the limo, the centre, throne design was not
my idea, but the moment at which suddenly Eric abdicates and no longer is
sitting in that, then Cosmo??? is sitting in that, Samantha Morton's
character's sitting in that, and he's no longer sitting in it, all those things
mean something, and they mean something to the audience too, even if they're
not conscious of these ---- shifts and power, and so in the set that we have
for the final 22 minute scene, there's all kind of suttle?? shifts in power,
and there's a sort of moment where there's like a priest and a confessor,
confessing, a penitent, suddenly Eric Packer is the priest and Beno is
confessing, and that's just using what was there, what was given by the design
of the set.
DC: Nem, nem volt releváns, és a forgatókönyvben sem volt
benne. Az a látványtervező volt, vele beszéltük meg, hogy milyen is legyen a
hely, és ha a látványtervező egy jó teret ad nekem, akkor én azt használom.
Mindig így csinálom, mindent látunk. Sok látványtervező panaszkodik, hogy
mennyi jó dolgot összehoztak, mennyire részletesen, aztán semmi nem látszik
belőle. De szerintem amit egy színész nekem adni tud, az a koreográfia, a
mozgás, hogy hogyan mozognak a helyszínen, hogyan reagálnak egymásra, ki ül
hol, aztán helyet cserélnek, és a hatalmat az ülés jelképezi. A limuzinban, az
a középen való ülés, mintha trón lenne, az nem az én ötletem volt, de amint
Eric lemond arról a helyről, és már nem ő ül ott, oda ül Cosmo??? is, a
Samantha Morton által játszott karakter is, de Eric már nem, és mindez jelent
valamit, a közönség számára is, ha nem is tudatosan, de vannak ezek a váltások
a hatalomban, és az utolsó 22 perces jelenetben is ez van, és van egy olyan
pillanat, ahol szinte egy papot és a gyónót látjuk, a bűnbánót, és hirtelen
Eric lesz a pap, Beno pedig a gyónó, és mindez annak az eredménye ami ott volt,
amit a díszlet adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése