A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre

2014. február 27., csütörtök

Dennis Stock James Dean-ról

I have moved to Hollywood and was interested in doing stories on actors and productions. And Nicholas Ray, the director from Warner Brothers invited me to a party, in which he introduced me to a young actor by a name of James Dean. We seemed to get along very well, I had no idea what his accomplishemnts were, but he invited me to see the screening of East of Eden. And because of that screening I got extremely interested in doing a story on him. There was something there that I sensed would make an excellent story. At that time in Hollywood there was a wave of style, it was eminating from the actors' studio, and there was Brando, and there was Paul Newman, and Montgomery Cliff, and I thought well, just a minute. There's a new one on the horizon. And I explained to him what I wanted to do, and it was to go back to Indiana, where he came from, spend time there, go back to New York, spend time there, and come back to Hollywood, because the next film he was gonna make was with, interestingly enough, Nicholas Ray. And we eventually set a schedule, an itinerary, and we went off to Indiana. And it was a very memorable experience for me. All very touching. And I started to work with him in a kind of reconstruction, a visual biography. Dean wasn't famous as yet, he was on the casp. He liked photographie. He was kind of amused by it. And then very many instances, it was a compliment to him that anybody would spend that much time on his life. And nothing like that he'd been done, and till this day it hasn't been done, it's the strangest thing. And in some nation, I didn't know he was gonna die. So I didn't know that I had a --- on my hand, an icon. I was simply concerned with showing what this type of actor experienced in their childhood, you know, who influenced them. Nothing came easy to him. He didn't make friend easily. He just simply needed to push the envelope as far as he could in a relationship. And I was tenacious, I was in many ways equal to his temperament. And it worked out.

Hollywoodba költöztem és elkezdtem történeteket csinálni színészekről és filmgyártásról. Majd Nicholas Ray, egy rendező a Warner Brothers-nál meghívott egy partira, ahol bemutatott egy fiatal színésznek, akit James Dean-nek hívtak. Jól kijöttünk egymással, természetesen fogalmam sem volt az eredményeiről akkor, de ő meghívott az Édentől Keletre egyik vetítésére. Annak a vetítésnek a hatására nagyon szerettem volna egy történetet készíteni róla. Volt valami az egészben, amiről úgy éreztem, kiváló történetet adna. Akkoriban Hollywoodban a stílus egy hulláma jött a színészek stúdiójából (actors' studio – ezt nem tudom, pontosan mi), ott volt Brando, Paul Newman és Montgomery Cilff, és gondoltam, álljunk meg egy pillanatra. Itt van egy új a horizonton. Elmagyaráztam Dean-nek, hogy mit is akartam csinálni, ami abból állt, hogy lemenjünk Indianába, ahol született, töltsünk némi időt ott, majd vissza New York-ba, ott is időzzünk egy kicsit, aztán vissza Hollywoodba, mert a következő filmjét, érdekes módon, pont Nicholas Ray-el készítette. Aztán készítettünk egy útitervet, és elmentünk Indianába. Számomra nagyon emlékezetes esemény volt. Nagyon megérintett. Egyfajta rekonstrukciós módon dolgoztam vele, egy élettörténet képekben. Dean akkor még nem volt olyan híres, (ilyen szó nincs, hogy casp, de én ezt értettem...). Szerette a fényképezést. Lenyűgözte. Nagyon sok esetben egyfajta bók volt a számára, hogy valaki ennyi időt töltsön az életével. És semmi olyasmit nem csinált addig, és azóta sem, furcsa volt. És bizonyos értelemben, nem tudtam, hogy meg fog halni. Nem tudtam, hogy egy (nem értettem mi) van a kezeim alatt, egy ikon. Csak az érdekelt, hogy megmutassam, hogy egy ilyen típusú színészt mit élt át gyerekkorában, mi befolyásolta. Semmi nem jött neki egyszerűen. Nem barátkozott könnyen. Minden kapcsolatában a határokat feszegette. Én viszont kitartó voltam, sokban hasonlított a vérmérsékletem az övéhez. És így jól működött.

2014. február 7., péntek

Grimmy és barátai Robert Pattinsonnal a BD2 kapcsán

G: Hello Rob Pattinson!
RP: Hello!
G: How are you doing?
RP: I'm all right. There's people over here.
G: There's people there, this is my entourage. They've got some good questions for you. Do you know how they won the opportunity to meet you?
RP: No, I've never.
G: You haven't, we got them to recreate their favourite moment of Twilight. Their favourite scene into like a mini-long film. So it wasn't just like texting. This is like dedication.
RP: Oh that's really cool. Do you have – can I see?
G: Yeah, we're gonna e-mail you them all. Is that all right?
Valaki: Please don't!
G: I also had to do it as well to show everybody, I played both you, well not you, I played Edward and Bella. It's quite credible.
RP: That's why I feel like I'm doing movies.
G: Pretty much. So we're here to talk about your new movie, which is Twilight Breaking Dawn Part 2. Quite the title, quite a lenghty one, which is the final installment. How does it feel to be sort of --, doing the press and talking about for I guess the last time?
RP: It's a little bit frightening. Yeah, just to think -
G: But you're gonna be okay after this?
RP: I don't know. I've got 5 days and that's it. I don't know, maybe I'll be a completely different person afterwards.
G: And I guess it's been such a huge part of your life, it must be quite weird to know that it's the end of that chapter of your life now.
RP: Yeah, it's funny just to fall into something and then everything changes, like to a massive extent, and just the thing that it's done, yeah, I genuinely don't know what I'm gonna do with myself. I've got to do it again, just start doing -
G: Yeah, you need a new saga.
RP: Why do they call it saga? It just reminds me of old people.
G: Yeah, it really does. Saga. Maybe you could do like saga retverse (retrorse?? 1:42) or something like that – in time, in time. But an incredible movie, what do you think your favourite part of the movie was? We quite liked the Irish vampires.
RP: Everyone loves the Irish vampires. It's like, just to make sure we've got the red wig on them, they only wear green, all of them.
G: Was there anything really difficult in the film that you had to, you had to do like battle scenes, was there a particularly tough part? Or you just had to do that thing which I've seen only on TV shows, where you're acting with nothing?
RP: Oh yeah, I feel like that in everything. No, I'm joking.
G: Do you know what I mean, like the green screen, like stickers on your face and stuff.
RP: Yeah, yeah, we were doing that with the baby. All the time. We couldn't really figure out how to shoot it, because we tried it with a real baby, then we tried it with a red bostic??? 02:33 baby, and eventually we were just holdin like that, and like 'Oh it's so beautiful'
G: 'Your palm, so nice'
RP: That was kind of tough, yeah.
G: And then after, obviously quite challenge to shoot the movie, then you have to come and sit around and talk about the movie and promote it, which is quite tiring I believe. And you go all around the world over and just talk about the movie for 2 years straight? Where has been the weirdest place you've gone to? Have you had to do like any surreal TV shows where you're all of a sudden live and whisking something or doing something wierd?
RP: Yeah, there was one thing in Japan, no, where was it? I like the ones in Italy. In Italy they never ask you about the movie. They ask you about contemporary Italien politics. It was really strange, they're looking at anyone who's been in the movie, and they'd be like 'I wanna know your opinion on this. Give me your opinion.' And I'm like 'I don't have an opinion on anything. Literally please don't, I just have to deal with that afterwards.'
G: Yeah, it's gonna be like that forever. But it's true, when you go to like Spain or Italy and tvs are insane there. I have no idea what's going on. Mainly because it's in Spanish or Italian, but the concept, you always see someone like cooking or something weird, like you said, or all that politics, it's nothing to do with anything.
RP: Yeah, in Japan, it's sometimes, they sometimes have quite a few odd little things. There was a girl, where you had to pretend there was a fly flying around, and that was part of the interview. We did it for about a minute and a half.
G: Scrap the fly question. No go on flies.
RP: And she was just sitting there making a fly noise. And we'd all be like (néz körbe) okay!
G: Completely normal thing to be asked to do.
RP: Good impression of a fly.
G: And how is it when you have to do interview with everyone else, you get to do with Kristen and with Taylor, is that easier, or is it harder? Cause if I had to do the press and it was you and me in the film, I'd just let you do all the talking.
RP: They have so much more to say. But they're angry with me, because I keep saying stupid answers to everything.
G: Of the fly thing.
RP: 'I don't even know what the movie was about' and they're being like 'Well, you know it's really really blablablabla'
G: Like good Americans (vagy vmi ilyesmi)
RP: I'm literally so bad at it.
G: They're real sincere, aren't they, they're so good at it. And the premiere is tonight, all these ladies are gonna be at the premiere as well tonight. How is it, when you get out of the car and everyone's screaming your name and your face is giant on a big cinema. Does that ever feel normal? Because there's been a lot of films now, where you had to do that, but does it feel still weird?
RP: It is a little weird, and it's like, the first step you get out of the car, like I never figure out how people tug their shirt in
G: Yeah, pull it down, cause it rises in the car.
RP: Yeah, and every single time I get out I gotta look I have my hand in my pants.
G: But you're not.
RP: Every premiere, that's the first photo, I'm always gonna have my hand in my pant.
G: Okay, maybe don't do that tonight. Don't do that ladies. That's tips.
RP: It's embarrassing as well, because I tug my shirt into my underwear.
G: -- really getting it. And is it terrifying when you have to do the red carpet, and you have pictures, or are you completely used to that now. I'd never know what to do if I had to go to those things.
RP: I think the speed is the most important thing, because people wanna go crazy, and you wanna kind of create the frenzy, cause if you stay in the same place for too long, it becomes very-very awkward, when someone has been screaming at your face, and you stand there, and after half a second they're still screaming, it becomes very strange very quickly. And if you stand there for like five seconds, and someone's this close and they're just screaming, eventually it's like, ohh what are we doing?
G: And obviously there are very dedicated fans to you and to the film. Was there anyone when you were younger that you had that level of dedication or obsession with?
RP: Jet from Gladiators.
G: Did you? I went for my 10th birthday.
RP: Oh really?
G: And it was the biggest day of my life. And Jet's autograph, I even got the contestants' autographs. Which was like Dave from Blackpool.
RP: I did a dog beauty show when I was about 10, Jet was supposed to be judging it but she didn't turn up.
G: No way, how dared she?
RP: And that was my first, it's scarred me with women – I don't trust women anymore.
G: Because of Jet. Nice one Jet. And is there anyone that you were a fan of when you were younger than now, when you were going to like premiere, the Oscars or anything, is there anyone that you've met and you felt that's quite cool on a Jet level?
RP: I met Stevie Nicks last night, which was kind of amazing.
G: That's pretty cool.
RP: And she's like a massive Twilight fan.
G: No way!
RP: She talked to me for about, the last Twilight movie inspired like a whole album.
G: What?!
RP: And I was like, what is going on, and she was like genuinly a fan. And that was kind of amazing. I was not expecting that as well.
G: Not from Stevie Nicks. Well we should have some questions from our winners. Are you ready?
RP: I will see your films.
G: Oh you'll have to send him to you (huhh???) You'll have to do it.

1: Hi, I'm Becky. If you could have any power, that the Cullen family have, what would it be, and are there any that you wouldn't want and why?
RP: I quite like Carlisle's powers of empathy, because I have non.
G: Bit of empathy.
RP: 8:16 need a superpower.

2: My question is, if the Volturi had a battle with Voldemort and the Death Eaters, who would win? And why?
G: And statistics on fight.
RP: I don't – that's actually quite difficult.
2: Because remember, that you were killed by Voldemort.
RP: Yeah. But are they powerful against – I'm gonna reveal my ignorance of both series now, I don't know, like they seem to, I think that Voldemort would kind of, he seems like he'd probably win. I think.
G: I feel like he could do like weird like blue things. Blue electric things.
RP: Yeah, cause the only way that you can kill Voldemort is by being the same thing right? I don't really know.
2: ketteskét nem értem 9:09
RP: Oh, I thought it was just Harry, I thought it was just something to do with Harry.
2: még most sem
RP: So if there's only one person who can kill Voldemort, then I guess Voldemort would win.
2: Okay.
RP: Cause it's quite easy to kill the Volturi. Just pull their heads off.
G: That's all.
2: I feel like I should have revised a bit more.
G: It's a good question. Next one for Robert.

3: Hey, I'd like to be an actress ---- 09:35 what would be your top two tips to be successful?
RP: You should do it as much as you can. And just like join drama clubs and stuff. And never speak when you're off-stage. Ever. Like if someone goes up and just talks about your performance just be like 'yeah' 09:57 weird
3: Okay.
RP: And they'll be like, 'That's so interesting'. It works really well.
3: Sounds good.
G: Wow, she's so deep.

4: Hi, I'm Sophie. I was just wondering what's the like most extreme thing a fan has ever done to you?
RP: I saw this girl had a tattoo, she like tattood well, Edward's face on herself, but it didn't look anything like me. And that was kind of amazing, I mean it could have literally just being some random guy. She showed it to me and she was like 'Look what I've done!' And I was like 'What have you done?'
4: Like why would you do that?

5: Hi, I'm ----. I was wondering, if you could have directed any of the scenes in Breaking Dawn Part 2, which one would you've directed and why?
RP: I would've quite liked to direct the sex scene. I shouldn't maybe say that. I just realized what I was saying and the words coming out. Yeah, maybe thinking of another one, cause I don't wanna elaborate on that one.
G: How is like a romantic scene? Like a kissing scene on set. Embarrassing?
RP: It's quite difficult. Kissing is harder than love making scenes. Cause g--- have to get really in there for a kissing scene and you're like, I mean, you can't kiss like normal kisses. It's like weird. And also did you know, that in movies they come and get like really-really close and fast, that's impossibly hard to do. Like, especially I mean if you, I mean, you got a one in three chances 11:35. Do you know what I mean? And everybody always wants to do it really quick and the smudges and nose up and the lip up in your eyeball. It's really hard.
G: Does that answer your question?
5: Yeah!
G: Lip in eyeball, as an out.
RP: No, I would just quite like to direct the sex scene, cause I would like to play, I mean, I would put it the last day of the schedule and say like, 'Listen I got to have a close set, it's really-really important, noone can see the monitors or anything, and then just put like a walrus in or something, and just don't tell anyone in the studio until it comes out, and it's like the big, highly anticipated sex.
G: Surprise! Well Robert thank you, nice to talk to you.
RP: Thanks a lot.
G: Nice to see you.
RP: You too.
G: Good luck with the movie. You'll do well after this, I'm pretty sure you'll be okay. Well thank you, and thank you all as well for your questions. Thank you.
RP: Thanks a lot.

G: Helló Rob Pattinson!
RP: Helló!
G: Hogy vagy?
RP: Megvagyok. Itt emberek is vannak.
G: Igen, emberek is vannak, ők a kíséretem. Jó kérdéseik vannak a számodra. Tudod, hogy hogyan nyerték meg ezt a lehetőséget, hogy találkozzanak veled?
RP: Nem, nem tudom.
G: Elő kellett adniuk a kedvenc részüket a Twilightból. A kedvenc részükből kellett egy rövidfilmet készíteniük. Szóval nem csak egy-két szót írtak. Ez elkötelezettség.
RP: Oh, ez szuper. Megnézhetem őket?
G: Igen, majd elküldjük e-mailben. Rendben van?
Valaki: Kérlek ne!
G: Nekem is meg kellett csinálnom, csak hogy megmutassam mindenkinek miről is van szó. Én játszottalak téged, vagyis nem téged hanem Edwardot és Bellát is. Elég hiteles volt.
RP: Úgy érzem épp ezért filmezek.
G: Naná. Szóval, azért vagyunk itt, hogy az új filmedről, a Twilight Breaking Dawn Part 2-ről beszéljünk. Nem semmi cím, szép hosszú; ez az utolsó része a történetnek. Milyen érzés a végén lenni, hogy utoljára kell beszélned erről a filmről?
RP: Egy kicsit ijesztő. Csak arra gondolni -
G: De minden rendben lesz veled ezután?
RP: Nem tudom. Még 5 napom van hátra. Nem tudom, lehet, hogy egy teljesen más ember leszek utána.
G: És gondolom, mivel ilyen jelentős része volt az életednek, biztos elég furcsa, hogy most lezárul egy szakasza.
RP: Igen, vicces csak úgy becsöppenni valamibe, ami aztán mindent felforgat, igen nagy mértékben, és maga az a tudat, hogy kész van, igen, őszintén nem tudom, mi lesz ezután. Csak újra kell csinálnom, el kell kezdenem -
G: Igen, kell egy új saga.
RP: Miért hívják saga-nak? Mindig a régi emberekre emlékeztet.
G: Igen, tényleg. Saga. Talán csinálhatnál egy visszafelé saga-t, vagy valami ilyesmit – később, később. De egy nagyszerű film, melyik volt a kedvenc részed? Nekünk az ír vámpírok tetszettek a legjobban.
RP: Mindenki imádja az ír vámpírokat. Nem kellett más mint a vörös paróka, és a zöld ruha. Mindegyik zöldbe volt öltöztetve.
G: Volt valami igazán nehéz amit csinálnod kellett a filmben? Például csatajelenetet, valami különösen nehéz részt? Vagy az egész csak olyan volt, mint amiket a tv show-kban lehet látni, ahol a semmivel színészkedsz?
RP: Mindenben úgy érzem magam. Nem, csak vicceltem.
G: Tudod mire gondolok, mint a green screen, meg azok a ragasztott pöttyök az arcodon.
RP: Igen, igen, olyan volt a babával. Állandóan. Nem nagyon tudtuk, hogy hogyan forgassuk le, próbálkoztunk élő babával, aztán a műanyaggal (??), végül pedig csak tartottuk a kezünket, hogy 'Oh, milyen szép!'
G: 'A tenyered, olyan szép!'
RP: Igen, az elég nehéz volt.
G: Aztán pedig, nyilvánvalóan elég kihívás a filmet leforgatni, aztán menned kell és beszélni róla, ami gondolom elég fárasztó. És szinte az egész világon, és kb 2 évig csak a filmről kell beszélned, igaz? Hol volt a legfurcsább? Volt olyan szürreális tv show ahol egyszer csak élőben kell valami furcsa dolgot csinálnod?
RP: Igen, volt egy Japánban, nem, hol is volt? Szeretem az olasz sajtót. Olaszországban soha nem a filmről kérdeznek. Hanem a kortárs politikai helyzetről. Nagyon furcsa volt, kiszemelnek valakit, bárkit aki benne volt a filmben, és azt mondják, hogy 'Tudni akarom mi a véleményed erről. Mondd el a véleményed'. Én meg, 'Nincs véleményem semmiről. Kérlek ne kelljen mondanom semmit, mert nekem kell utána foglalkozni az egésszel'.
G: Igen, ez most már mindig így lesz. De ez így van, főleg Spanyol- vagy Olaszországban, a tv show-k őrültek. Soha nem tudom mi történik bennük. Főleg azért, mert spanyolul vagy olaszul vannak, de az egész kivitelezése, mindig látsz valakit vagy főzni, vagy valami érdekeset csinálni, meg ahogy te is mondtad, az egész a politikáról szól, semmi olyanról nem, ami miatt te vagy ott.
RP: Igen, Japánban néha, ott néha különös dolgokat kell csinálnod. Volt például az a lány, ahol úgy kellett tenned, mintha egy légy körözne körülötted, és ez része volt az interjúnak. Körülbelül másfél percig kellett csinálnunk.
G: Húzzuk ki a legyes kérdést. Nem lesz légy-kérdés.
RP: Ő pedig csak ült ott és utánozta a légy hangját. Mi pedig csak (néz körbe), oké!
G: Teljesen normális, hogy ezt kérték.
RP: Jó légy utánzás.
G: És milyen az, amikor a többiekkel kell interjút csinálnod? Mert néha kell Kristennel és Taylorral, akkor könnyebb, vagy nehezebb? Mert ha nekem kéne veled csinálnom, ha csak te és én lennénk a filmben, akkor hagynám, hogy te beszélj.
RP: Nekik sokkal több mondanivalójuk van. De mérgesek rám, mert én mindig hülyeségeket válaszolok mindenre.
G: A légyről.
RP: 'Nem is tudom miről szól a film', és pedig 'Nos, tudják ez egy nagyon-nagyon blablablabla'
G: Mint jó amerikaiak (vagy valami ilyesmi)
RP: Én nagyon rossz vagyok ebben.
G: Legalább igazán őszinték, nem igaz, annyira jók benne. És ma este lesz a premier, és ezek a hölgyek mind ott lesznek. Milyen az, amikor kiszállsz az autóból és mindenki a nevedet sikoltozza, az óriási arcod (mármint az arcának az óriási képe ;) pedig a mozi falán van. Van olyan, hogy az normális érzés? Mert már sokszor kellett csinálnod, de még mindig furcsa?
RP: Kicsit furcsa, főleg amikor kilépsz az autóból, és én még nem jöttem rá, hogy hogyan dugják be az emberek az ingükbe
G: Igen, mert az egész felcsúszik, amikor ülsz.
RP: Igen, és minden egyes alkalommal amikor kiszállok, úgy nézek ki, mint akinek a gatyájában van a keze.
G: Pedig nem.
RP: Minden premieren az az első kép, hogy a kezem a gatyámban van.
G: Oké, talán akkor ma este ne. Ne csináljátok ezt hölgyek. Csak egy tipp.
RP: Zavaró is, mert mindig az alsógatyámba dugom az ingem.
G: Értjük. És ijesztő a vörös szőnyeges dolog, a sok képpel, vagy már hozzászoktál? Én soha nem tudnám mit csináljak, ha nekem kellene.
RP: Azt hiszem, hogy a sebesség a legfontosabb, mert az emberek megőrülnek, és az ember el akarja kerülni az őrjöngést, mert ha túl sokáig maradsz egy helyen, akkor nagyon-nagyon kellemetlen helyzetekbe kerülhetsz, főleg ha valaki csak sikítozik az arcodba, te meg csak állsz ott, és még mindig csak sikítoznak, akkor nagyon hamar nagyon érdekessé válik a helyzet. A végén pedig csak arra gondolsz, hogy akkor most mit is csinálunk?
G: Nyilvánvaló, hogy a rajongók nagyon elkötelezettet mind te, mind a film iránt. Volt valaki olyan, akiért fiatalabb korodban így rajongtál?
RP: Jet a Gladiators-ből.
G: Tényleg? Tizedik születésnapomra elvittek oda.
RP: Igazán?
G: És életem legnagyobb napja volt. Megszereztem Jet autogrammját, sőt még a többi versenyzőét is. Amik olyanok voltak, mint például 'Dave Blackpool-ból'
RP: Én is olyan 10 éves voltam, amikor részt vettem egy kutya szépségversenyen, ahol Jet-nek kellett volna a zsűrinek lennie, de nem jelent meg.
G: Hogy tehette?
RP: És az volt az első sebem a nőktől – azóta nem bízom a nőkben.
G: Jet miatt. Szép volt Jet! És volt valaki olyan, akiért rajongtál és esetleg összefutottál vele egy premieren, vagy az Oscar-on, vagy ilyesmin?
RP: Tegnap este találkoztam Stevie Nicks-szel, ami igen fantasztikus volt.
G: Az elég szuper.
RP: Ráadásul nagy Twilight rajongó.
G: Ne már!
RP: Mondta, hogy a legutóbbi Twilight film egy egész albumot inspirált.
G: Mi?!
RP: Én meg nem is tudtam mi történik, ő pedig egy őszinte rajongó volt. Ez lenyűgöző volt. Nem számítottam rá.
G: Nem Stevie Nicks-től. Nos, nézzük a nyerteseink kérdéseit. Készen álltok?
RP: Majd megnézem a filmjeiteket.
G: Oh, majd le kell küldenetek (hogy itt ki kinek mit küld, azt nem sikerült kivennem)

1: Hello, Becky vagyok. Ha lehetne bármilyen erőd, amilyen a Cullen családnak van, mi lenne az, illetve van-e olyan amit nem akarnál, és miért?
RP: Leginkább Carlisle együttérzési képessége tetszik, mert abból nincs bennem semennyi.
G: Egy kis empátiát.
RP: ---- szuper-erő.

2: Az én kérdésem az, hogyha a Volturi harcolna Voldemort és a halálevők (biztos van valami hivatalos nevük) ellen akkor ki nyerne? És miért?
G: És statisztikai adatokat is a harcról.
RP: Nem – ez elég nehéz.
2: Mert emlékszel, hogy Voldemort megölt.
RP: Igen. De elég erősek a – most felfedem tudatlanságomat mindkét történettel kapcsolatban, nem tudom, szerintem Voldemort talán nyerne. Szerintem.
G: Szerintem nyerne azokkal a kék dolgokkal. Kék elektromos dolgokkal.
RP: Igen, mert csak egy módon lehet megölni Voldemortot, hogy egy dolognak kell lennie, igaz? Nem igazán tudom.
2: ketteskét nem értem
RP: Oh, azt hittem csak Harry tudja, hogy valami Harry-vel kapcsolatos.
2: még most sem értem
RP: Szóval ha csak egy ember ölheti meg Voldemortot, akkor gondolom ő nyerne.
2: Oké.
RP: A Volturit elég könnyű megölni. Csak le kell tépni a fejüket.
G: Ennyi az egész.
2: Azt hiszem, jobban át kellett volna dolgoznom a kérdésemet.
G: Jó kérdés volt. A következő kérdés Robert számára.

3: Hello, én szeretnék színésznő lenni. Mi lenne a két legtutibb tipped a sikerre?
RP: Annyit színészkedni amennyit csak tudsz. És csatlakozz drámacsoportokhoz, meg ilyesmik. És soha ne beszélj amikor nem vagy a színpadon. Soha. Ha valaki odamegy hozzád, és az előadásodról beszél, akkor csak annyit mondj, hogy 'igen'.
3: Oké.
RP: És akkor majd azt mondják, 'Ez nagyon érdekes.' Jól működik.
3: Jól hangzik.
G: Wow, milyen okos ez a lány.

4: Hello, Sophie vagyok. Azon merengtem, hogy mi a legextrémebb dolog amit egy rajongó csinált?
RP: Láttam egy lányt, aki magára tetováltatta Edward arcát, ami egyáltalán nem úgy nézett ki mint én. És ez elég lenyűgöző volt, mivel ténylegesen akárki is lehetett volna. Megmutatta nekem, nagy lelkesen mondta, hogy 'Nézd mit csináltam!' Én meg csak néztem rá, hogy 'Mit csináltál?'
4: Olyan miért csinálnád ezt?

5: Helló, én 'nem értettem a nevét' vagyok. Azon gondolkoztam, hogy ha újraforgathatnál egy jelenetet a Breaking Dawn második részéből, akkor melyik lenne az és miért?
RP: A szex jelenetet szívesen forgattam volna. Talán ezt nem kellett volna mondanom. Már későn jöttem rá, hogy mit is beszélek. Lehet, hogy egy újra kéne gondolnom, mert az bonyolult lenne.
G: Milyen egy romantikus jelenet? Például egy csókolózós jelenet a forgatáson? Zavarbaejtő?
RP: Elég nehéz. A csókolózás nehezebb, mint a szex. Mert nagyon közel kell jönniük (gondolom a kamerásnak), hogy és nem tudsz normális csókot adni. (itt van egy pár sor, ahol nem sikerült rájönnöm, hogy miről is beszél – valami olyan, hogy gyorsan kell csinálni a dolgokat, ami nehéz) Tudjátok mire gondolok? És mindenki túl akar esni rajta gyorsan, mert a végén már a szemgolyódban van a másik szája. Nagyon nehéz.
G: Ez megválaszolta a kérdésedet?
5: Igen!
G: Száj a szemben. Zárószóként.
RP: De szeretnék egy szexjelenetet forgatni, mert játszanék vele, mondjuk a forgatás utolsó napjára tenném, és azt mondanám, hogy ennek egy zárt felvételnek kell lennie, mert nagyon-nagyon fontos, és senki se láthatná a képernyőket sem, aztán csak betennék egy rozmárt, vagy valami ilyesmit, aztán nem mondanám el senkinek a stúdióban amíg meg nem jelenik a film, és az lenne a nagyon várt szexjelenet.
G: Meglepetés! Nos Robert, nagyon köszönjük, jó volt beszélgetni veled.
RP: Nagyon köszönöm.
G: Jó volt téged látni.
RP: Téged is.
G: Sok sikert a filmmel. Biztos vagyok abban, hogy ezután minden rendben lesz veled. Nos köszönjük, és köszönjük a kérdéseket is. Köszönöm.
RP: Nagyon köszönöm.