Recontres de Cinema

The rover - Rencontres de cinéma

transcript - köszönettel az Rpatzklub-nak

ICYM : The complete transcription of Rob, Guy and David's interview in "Rencontres de Cinéma" on Canal +
Laurent : Guy, Robert and David , thanks for being with us today. You're here to talk about your upcoming movie, The Rover. First of all, David, I want to know how you manage to shoot a movie who is a thriller, an action movie, a survivor movie, a road trip with strong characters. It's amazing. What was your first motivation when you decided to direct this movie? 

David: The 1st idea was very simple : just about a man in the desert who got his car stolen. Then I started building everything else around this idea. Throughout the screenplay writing, it became a mixture of various different elements. This movie looks like a western. What I really wanted to do was that the audience could feel something. During the shooting , it happened a lot for me that , after watching the dailies , I was like "What is this movie I'm doing? What is it ? It' really weird". 

Laurent : Guy , was it a constant work on your character everyday? 

Guy: Actually I talked a lot with David about who was this man , what he lived before you met him at the beginning of the movie. For me, most of my work was done during rehearsal during our talks in order to really get who the character was. Of course, when you're doing a movie, the shooting is always a work in progress. You know which way you're heading but it 's rather how you do it to get there. 

Laurent: Did you try to make up a backstory for your character?

Guy : Yeah, of course . You can't only rely on the very few information we have when we discover the character. You must rely on the entire story. For me , the movie wasn't just about a stolen car. The objective was a previous one so that's what I focused on. 

Laurent: Robert, the movie atmosphere was also important for you? 

Rob: Yeah absolutely. For me, the difference is how I viewed my character. Contrary to you. Rey, my character has always lived in that world. Whereas Eric, Guy's character, had a different life before. 

Laurent: At the same time, this character is a present. Everything is allowed with this kind of guy. 

Rob: Yeah, when we read his description. We're told he's from somewhere in the South of the USA. But we don't know precisely what kind of accent he has. It's amazing since we can play this character in so many different ways. 

Laurent: Yeah that's true. 

Rob: I remembered when I arrived on set in the morning I didn't know what was going to happen to him or what was his accent like. 

Laurent: Robert , did you try different things with Guy? Did you exchange ideas during the shooting? 

Rob: Yeah my role. 

Guy: And we also rehearsed before the shooting. We had a week to rehearse in Adelaide so we could find out who were our characters at that time. 

Rob: and as for my character, you must know that most of my acting consisted in reacting to your character. Your part is like a constant force in the movie. 
Guy: And I also play according to Rob's reactions. I also had to try not to react.

Laurent: Just like a tennis match. 

Guy: Because Rob gives both a vulnerable and heartbreaking performance. Which was awesome for me since my character couldn't be overwhelmed by all that. At leads up to the moment when their relationship changes. 

Laurent: Guy it must be so exciting when a director like David propose you such a project? 

Guy : Yeah it's incredible. Even when you know him for a long time, when it's with someone you like, with whom you want to work with; when he gives you this kind of project... you know it balances all the times when you have to fight to get a part or when you're playing characters who are not very important. So when you get this kind of proposition, it's always exciting. It's like when you're a small actor and they propose you a big part, you have this feeling of euphoria that never changes. It's very rare but when it happens it's delicious, it's a great honor. 

Laurent: David, how did you try to work with Robert and Guy? Did you give them a lot of freedom? 

David: no , no freedom at all ! 

Guy : He locks us in our rooms. We can't even go to eat at the restaurant. No freedom at all ! 

David: When I write a story , I have a very precise idea of who the character is but it's only after casting the actors and after talking about the characters with them that they get all their dimension. I imagine the character of Eric with Guy on my mind. I had always had him on mind when I wrote the script. But we could really talk about him in details with Guy a few days before the shooting. It's incredible what we could do with such a few days of rehearsal! When we worked on set the very 1st day, to shoot the very 1st scene with Guy. It was exhilarant for me. Just to see the way Guy was standing. I had the character in front of me. Then we had told him all about Eric's back story. I didn't know who I wanted for Rob's character. I met Rob before and I had found him very interesting. When I started the casting, I had this weird feeling that he was the actor I wanted to see the most! Fortunately he came to the screen testing and once more it was exhilarant. I was convinced I had found the character and the man who was going to play it. 

Laurent: Eric is such an exciting character to play because its' a physical part. Guy using your body as part of your performance, was it something particular? 

Guy : I love that. I'd rather let my body speak than with dialogues. I'm much more an instinctive character than an intellectual one.

David: It's amazing how much information you can send to the audience with a physical acting. Very soon during the rehearsal we talked about using the shoulder and his way to walk. The shoulders and the neck. It's strange to think it's often the way to get a character. When I 1st realized that on the shooting it was very exciting for me since Guy's character became really lively!

Laurent : and after all it's the story of the movie. They are like animals. It's also a metaphor of our society. It's not really good currently to be a human being with the global crisis. We can really go back to our primitive instincts. Maybe I'm wrong but I think it's the movie's topic right? 
David: When I was writing the script, I was projecting myself in the future as it is depicted in the movie and there were my own anguish and my own despair and in particular through Eric, Guy's character with his anger. I started imagining an older world in a few decades, completely devasted by the people who are in charge today : from the origins of the economic crisis to our inability to find a solution to fight global warming. I just imagine the Man in a few decades living in a world in which he's angry. Angry enough to commit murders. 

Laurent: Do you agree with that Robert? Is it really about our society? 

Rob: Yeah . When I read the script, I was thinking about all the ramifications of the story. In the movie you can see 2 stories which are close together and they are full of emotions. It's what makes me and Guy come closer. 

Guy: To build these charactars, you have to start from the inside in order to understand the feeling and the essence of the character. Of course you know something's happening on a larger scale. But personnally, in order to play my character correctly , I had to build him from the inside towards the outside. After that you finally understand what's happening and that's when you arrive in Cannes that you realize "Oh yeah that's it!". 

Laurent: The movie has a connection with the current economic and political world. It's a post apocalyptic movie. Currently , and not only in France, but also in the USA or even in Australia , it's the same mess. You know what I mean? 

Guy : How easily we're always on the verge of a global catastrophe for anybody ! 

Rob: It's completely ridiculous. I remember a scene we were shooting near a mine which was still active . We just stood there and realized how ridiculous the situation was. How ridiculous the mine was taking out all the ressources within the ground. Nothing will be growing up for at least 400 years. There isn't any wild fauna left. There's only birds left. We just have to sit down and play video games. 

Laurent: Yeah you're right and at the same time it's a real movie. It's really cinematographic. There's a lot of light, desert and huge landscape. Was it a hard shooting for you? 

David: We had quite a big crew if we consider the place we were shooting. We were very very far from the next city?

Laurent: From the civilized world too? 

David: And it was very hard. It was so hot. There were a lot of flies. There weren't any network. We were constantly dirty. 

Laurent: You mean no mobile phones, no networks? 

Guy : the more up north we went, the less network we got. We just put our mobile phones on the tables and we just realized that we had to talk to each other. 

David : Which was wonderful. We stuck together every nights. As we were leaving at the same place, we started to get drunk ! 

Laurent: Did you feel a kind of pressure on your shoulders since Animal Kingdom, your previous movie, had a huge success in the whole world. Did it add some pressure for this movie? 
David: Yeah I felt pressure Not necessarily when we started shooting but when I decided to do this. This movie , I literally get into it. It's now when we arrived in Cannes that I could feel the audience's expectations. I don't know what other people are expecting from me for this 2nd movie. I have no idea abt what they are hoping for. So I have absolutely no control to know if my movie will meet their expections or not. So this is the aim of this week in Cannes : to try to know the place of The Rover in the world. 

Laurent: Do you agree with that Guy? 

Guy : I can't see what he's talking about !

Laurent: You drank too much last night !

Guy: Of course I understand him perfectly ! It's interesting when we speak about the expectations surrounding a movie. What is fascinating in our job is the huge difference between the reality of what we are living from the inside , when we shoot a movie, and how is it perceived outside. At a certain level , trying to understand what people are feeling from the outside is exactly the same thing when you try to understand from the outside how we work in the inside. We can think that these two processus are ridiculous but I understand the point of view. The 1st movie David made...

Laurent: Yeah Animal Kingdom.

Guy: was an incredible movie

Laurent: Absolutely. 

Guy: It had an incredible success. The importance is to know if you can deal with the pressure from the 2nd movie. Are you obliged to be as good as the 1st one? Or do you do like David and you focus on the following movie and the following one and not try to compare with the first movie. It's this way you can manage to do it. Its the problem when you come to places like Cannes. People are automatically comparing movies. I want to say "Oh no don't make comparisons!". 

Laurent: Is it the same thing for you Robert? Do you know exactly what is your next project or is ot the contrary? Do you say 'I've made a movie with David Cronenberg, with David Michôd, now I'm going to try something really different? ' 

Rob: No I think it depends on the director's choice but it took me a while to realize that. You'd be much happier working with the best directors in the world and something better will always stand out. You don't necessarily need to read the script. It'll be great to have them.

Laurent: Guy, I remembered you in Cannes for LA Confidentials. It was 17 years ago, in 1997. We were a lot younger then. 

Guy : Yeah a lot younger ! 

Laurent: Is is always a new experience being here in Cannes?

Guy: Oh yeah absolutely. I met this morning the producers of "The Adventures of Priscilla, Queen of the Desert "which premiered here in 1994. Unfortunately I coudn't be here. Generally , we come here with great films. This year it's with The Rover, two years ago it was with Lawless and of course before that with LA Confidentials. It's a great experience. In Cannes, movies have always had a priviledged place so it's an honour to be here. Here people really adore films so...
Laurent: Is it the same thing for you Robert?

Rob: I love to come in Cannes. I always try my best to come here. For the moment, it's a complete success. I got three out of three.

Guy: We are going to help you fix that. We're going to ask Jane Campion.

Rob: Yeah it's the same for me. It's here we can feel people's gratitude. It's completely different. Even for the interview. Everywhere else in the world when I'm promoting a movie, I'm only asked what is my favourite meal or something like that. It's so frustrating.

David: Noboby asks me this question ! 

Laurent: And screening your movie is Cannes it's a bit crazy ?

David: It's crazy when you look at that from an outside point of view. It's exactly what we think. But I realize that this festival worships the cinema with his ceremonies and his traditions, with the upcoming pressure going with each screening on several days. So when we land on the stairs we know we're going to live one of the most important moment in our lives. It's really magical . 

Laurent: Thank you very much all of you. Thank you. 

Laurent: Guy, Robert és David, köszönjük, hogy itt vagytok ma velünk. Azért vagytok itt, hogy a filmetekről, a Roverről beszéljetek. Először is David, hogy tudtál egy ilyen filmet, ami egyszerre egy thriller, akció film, túlélő film és road film, igen erős karakterekkel. Lenyűgöző. Mi volt az első motivációd amikor elhatároztad, hogy megrendezed ezt a filmet?

David: Az első ötlet nagyon egyszerű volt: csak egy ember, akinek ellopják az autóját a sivatagban. Aztán ebből kezdtem építeni minden mást. A forgatókönyv írása alatt egy különböző elemek egyvelege alakult meg. Ez a film olyan, mint egy western. Amit akartam az az volt, hogy a közönség érezzen valamit. A forgatás alatt sokszor történt meg velem, hogy miután megnéztem a napi felvételeket, úgy éreztem, ‘Mi ez a film amit csinálok? Mi ez? Nagyon furcsa’.

Laurent: Guy, mindennapos volt a munka a karaktereden?

Guy: Sokat beszéltem Daviddel arról, hogy ki is ez az ember, milyen volt az élete mielőtt találkozol vele a film elején. Számomra a legtöbb munka a próbák ideje alatt van, a beszélgetések alatt, hogy igazán megértsem, ki a karakter. Természetesen amikor forgatsz, a munka mindig folyamatosan fejlődik. Tudod merre mész, de ami még inkább számít az az, hogyan jutsz el oda.

Laurent: Próbáltál előállni egy háttértörténettel a karakterednek?

Guy: Igen, hogyne. Nem lehet csak arra az információra támaszkodni, amit akkor  kapunk, amikor ismerkedünk a karakterrel. Az egész történetre kell támaszkodni. Nekem a film nem csak egy lopott autóról szól. A cél korábbról van, és én arra fókuszáltam.

Laurent: Robert, a film hangulata is fontos volt a számodra?

Rob: Igen, nagyon is. Nekem a különbség volt az, ahogy láttam a karaktert. Veled ellentétben Rey, az én karakterem mindig is a filmben ábrázolt világban élt. Ezzel ellentétben Eric, Guy karakterének volt más élete is.

Laurent: Ugyanakkor ez a karakter a jelen. Minden megengedett egy ilyen sráccal.

Rob: Igen, amikor elolvassuk a jellemzését. Tudjuk, hogy valahonnan Dél-Amerikából származik. De pontosan nem tudjuk melyik vidékről jött, milyen akcentussal beszél. Lenyűgöző, mert így nagyon sok módon játszhatjuk ezt a karaktert.

Laurent: Igen, ez igaz.

Rob: Emlékszem, amikor reggel megérkeztem a forgatásra nem tudtam, mi fog történni, vagy milyen lesz az akcentusa.

Laurent: Robert, próbáltál különböző dolgokat Guy-val? Beszéltetek át ötleteket a forgatás alatt?

Rob: Igen, az én szerepemről.

Guy: És a forgatás előtt is próbáltunk. Volt egy hetünk próbálni Adelaide-ben, így ki tudtuk találni, kik is voltak akkor a karaktereink.

Rob: és az én  játékomról tudni kell, hogy a színészkedésemnek legjava abból jött, ahogy reagáltam a te karakteredre. A te szereped egy állandó erő a filmben.

Guy: És én Rob reakcióira reagálva játszom. Azt is meg kellett próbálnom, hogy nem reagálok.

Guy: Mert Rob egyszerre ad egy sérülékeny és szívfacsaró  alakot. Ami fantasztikus volt nekem, mivel az én karakteremet ez nem nyomhatta el. Az egész ahhoz a pillanathoz vezet, amikor a kapcsolatuk megváltozik.

Laurent: Guy, biztos jó dolog az, amikor egy olyan rendező mint David megkeres egy ilyen lehetőséggel?

Guy: Igen, elképesztő. Még akkor is, amikor már régóta ismered, amikor olyan valaki akit kedvelsz, akivel dolgozni akarsz, amikor egy ilyen munkát ad… a dolgok egyensúlyba kerülnek, mert néha neked kell küzdened egy szerepért, vagy amikor olyan karaktert játszol, aki nem igazán fontos. Így amikor jön egy ilyen ajánlat, mindig izgalmas. Olyan, mint amikor egy névtelen színész vagy és felajánlanak egy nagy szerepet, az eufória érzése tölt el, ami nem változik. Nagyon ritka, de amikor megtörténi, akkor gyönyörűséges, óriási megtiszteltetés.

Laurent: David, hogy próbáltál meg dolgozni Roberttel és Guy-val? Sok szabadságot adtál nekik?
David: Nem-nem, semmi szabadság!

Guy: Bezár a szobáinkba. Még az étterembe se mehettünk enni. Semmi szabadságot nem adott!

David: Amikor egy történetet írok, nagyon pontos elképzelésem van arról, hogy ki a karakter, de a színészek csak a szerződtetésük és a beszélgetések után kapnak meg minden leírást. Eric karakterét Guy-val képzeltem el. Mindig is ő volt a fejemben, amikor írtam a forgatókönyvet. De a részletekről a forgatás előtt csak pár nappal tudtam beszélni vele. Elképesztő volt, mi mindent nem tudtunk csinálni csak pár nap próbával! Amikor a forgatás első napján az első jelenetet vettük fel, számomra nagyon szívderítő volt. Már az, ahogy Guy állt. Előttem volt a karakter. Akkor elmondtuk neki Eric teljes háttértörténetét. Nem tudtam, hogy kit akarok Rob karakteréhez. Már korábban találkoztam Rob-bal, és nagyon érdekesnek találtam. Amikor elkezdtem a szereposztást, volt ez a furcsa érzésem, hogy őt akarom a leginkább látni! Szerencsére el is jött a próbafelvételre és még egyszer, ez is szívderítő volt. Biztos voltam, hogy megtaláltam a karaktert és azt, aki játszani fogja.

Laurent: Eric egy nagyon izgalmas karakter, mert igen fizikai szerep. Guy, ahogy a testedet az előadásod részeként használtad, az valami különleges volt?

Guy: Imádtam. Sokkal inkább hagynám a testemet beszélni, mint a párbeszédeket mondani. Ez a karakter sokkal ösztönösebb, mint intelligens.

David: Lenyűgöző, mennyi információt át tudsz adni a közönségnek már csak a fizikai játékkal is. A próbák elején már arról beszéltünk, hogy hogyan használja a vállait, illetve milyen legyen a járása. A vállak és a nyak. Furcsa, hogy néha így kapod meg a karaktert. Amikor a forgatáson először láttam ezt, nagyon érdekes volt, mert Guy karaktere igazán életre kelt!

Laurent:: és ez a flm története. Olyanok mint az állatok. Ez egyben egy metafórája a társadalmunknak. Jelenleg nem olyan jó embernek lenni, a világszintű válság idején. Tényleg vissza tudunk térni a primitív ösztöneinkhez. Lehet, hogy tévedek, de ez a film témája, nem?

David: Amikor a forgatókönyvet írtam, abba a jövőbe helyeztem magam, ami a filmben van és megtalálhatóak a saját aggodalmaim és kétségeim, főleg Eric személyében, Guy karakterében, az ő dühében. Olyan világot kezdtem elképzelni, ami egy öreg világ pár évtizeddel a jövőben, amit a ma vezetői pusztítottak el: kezdve a gazdasági krízistől addig, hogy képtelenek vagyunk megoldást találni a globális felmelegedés problémájára. Egyszerűen csak úgy képzelem el az embert a jövőben, hogy mérges. Elég mérges ahhoz, hogy öljön.

Laurent:: Egyet értesz ezzel, Robert? Tényleg a társadalmunkról szól?

Rob: Igen. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, a történet különböző ágaira gondoltam. A filmben két történetet látsz, amik közel vannak egymáshoz és tele vannak érzelemmel. Ez az, ami engem és Guy-t közelebb hoz.

Guy: Hogy felépítsd ezeket a karaktereket, belülről kell kezdened azért, hogy megértsed az érzéseiket és a karakterek lényegét. Persze tudod, hogy valami egy nagyobb szinten is történik. Íde személy szerint, ahhoz, hogy jól tudjam játszani a szerepem, belülről kellett kezdenem, és úgy haladtam kifelé. Azután megérted mi is történik, majd megérkezel Cannes-ba, ahol rájössz “Oh, tényleg ez az!”

Laurent:: A film kapcsolatban van a jelenlegi gazdasági és politikai világgal. Egy utó-apokaliptikus film. Most, nem csak Franciaországban, de az Államokban és Ausztráliában is, ugyanaz az összevisszaság van. Tudjátok mire gondolok?

Rob: Teljesen röhejes. Emlékszem, az egyik jelenet forgatásánál egy még mindig működő bánya mellett voltunk. Csak álltunk ott azon gondolkodva, milyen röhejes volt a helyzet. Milyen röhejes volt, hogy a bánya a természetes forrásainkat szedte ki a földből. Semmi nem fog nőni legalább 400 éven át. Semmi nem maradt a vadállatokból. Csak madarak maradtak. Nekünk csak le kell ülnünk játszanunk a számítógéppel.

David: Elég népes volt a stábunk, ha összevetjük azokkal a helyekkel, ahol forgattunk. Nagyon messze voltunk a következő várostól.

Laurent: A civilizációtól is?

David: És nagyon nehéz volt. Nagyon meleg volt. Sok volt a légy. Nem volt semmiféle hálózat. Állandóan koszosak voltunk.

Laurent: Úgy érted semmi mobil, semmi hálózat?

Guy: Minél északabbra mentünk, annál kevesebb hálózat volt. Az asztalra tettük a telefonokat és rájöttünk, hogy egymással kell beszélgetnünk.

David: Ami gyönyörű volt. Minden este együtt maradtunk. Ahogy kezdtük elhagyni a civilizációt, kezdtünk berúgni!

Laurent:: Érezted úgy, hogy nyomás nehezedik rád az előző filmed, az Animal Kingdom sikere miatt? Gyakorolt ez nyomást erre a filmre?

David: Igen, éreztem nyomást. Nem igazán akkor, amikor a forgatást kezdtük, hanem amikor úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Ebbe a filmbe szó szerint belemerültem. Most, hogy megérkeztünk Cannes-ba, itt érzem a közönség elvárásait. Nem tudom, hogy mások mit várnak tőlem a második filmmel. El sem tudom képzelni, mit remélnek. Egyáltalán nem tudom irányítani, hogy a film találkozni fog-e ezekkel

-twmmy-