FKA Twigs-ről

A cikket köszönjük Goldennek. Csak, hogy tudjuk, ki is ez a leány.

FKA twigs: „Furcsa dolgok lehetnek szexik”

eredeti cikk

http://www.theguardian.com/music/2014/aug/09/fka-twigs-two-weeks-lp1?commentpage=1

Kylie Minogue egykori háttértáncosa reflektorfénybe lép első albumának, az LP1 erőteljesen szexuális hangjával és szürreális, csábító arcával. Milyen messzire fog jutni?

Tej folyik FKA twigs ujjai között, olyan karok végén, amiknek puha alkata hangyányi erőt sugalmaz. Alatta arannyal szórófestett, vonagló biomechanicai szükségletektől vezérelt démoni ikertestvére (egyébként csak hasonmása) nyalogatja a csepegő nedűt. Twigs a kamerába néz: „Combjaim nyitva állnak számodra, amikor készen állsz belélegezni,” ígéri.

Ez a Two Weeks videója, twigs első albumának első bemutatott dala, amit ebben a hónapban adnak ki. Ikonikus stílusával – gengszteres bőr, gótikus csipke és okkult ékszerek keveréke –, mellette olyan dalszerzéssel, melyben sötét, kísérteties produkció keveredik gyönyörű dallamokkal, mint a látnoki új hang dicsőítik. Olyan popsztár is egyben, aki tudja mi a szex. Egy olyan kultúrának, ami megszállotja az érzékiségnek, azok a dalok, amik jól megfogják ezt a témát, nagyon is ritkák: Madonna Erotikája, talán, vagy Marvin Gaye Téged akarlak című száma, aminek a szövege elcsábít, mialatt a zene már a párnába harap.
Twigs ugyanakkor összefűzi ezeket; a szex a dalaiban egy váltakozó játéka a szenvedésnek és a megkönnyebbülésnek, messze van a tengerparti képeslapok Perryjétől és Cyrusától, Thickejétől és a többiektől.

„Azt írom pontosan, amit gondolok,” mondja erről az ugyancsak szexis zenei anyagról, amikor találkozunk. „Ha a téma nyers, akkor rengeteget írok, aztán kihúzom a felesleges szavakat.” Így jött a Two Weeks, ami egy férfi elcsábításáról szól egy szex nélküli kapcsolatból, olyan sorokkal, mint „Én jobban megduglak, mint ő.” „Furcsa dolgok lehetnek szexik,” folytatja. „A sebezhetőség a legerőteljesebb állapot, amiben lehet az ember. Mennyire unalmas lenne, ha mindig a dominánsak, vagy az alárendeltek lennénk? A videóban látható, ahogy saját magamat etetem és összetejezem. Meztelen voltam, arannyal voltam lefestve és krump-os (energikus utcai táncfajta) mozdulatokkal táncoltam. Bizarr, de furcsa módon dögös is.”

Egy másik számáról folytatja a beszélgetést, a Papi Pacify-ról, egy videó, amiben Twigs egy eksztatikus behódolás állandó ölelésében van. „Mindenki azt mondja, ’Oh, ez sokkoló’, de tegnap este te is ezt csináltad,” mondja. „Ha anya lennék, jobban szeretném, ha a gyerekem megnézne egy ilyen videót, amit nem értene meg, viszont felkeltené az érdeklődését a jelentéséről. Legyél kíváncsi valami bonyolult dologra, inkább, mint hogy valami túlságosan durva és nyíltan szexuális legyen.” Azt mondja, hogy olyan kultúrában élünk, ahol „szexinek lenni” hazug, kimerítő kötöttség sok nő számára. „Nullás méreted kell, hogy legyen, de igazi nőknek vannak idomaik. De ha testesebb vagy, akkor már nézned kell a BMI és a koleszterin szintedet, szóval fogynod kell, mert az erős az új vékony. Összezavarja az embert. Inkább kísérletezek az intelligens szexualitással, ami még nem ismerek, még csak 26 éves vagyok. Kettő vagy három komolyabb kapcsolatom volt eddig, nem voltam még házas, még nem volt meg az a végső kapcsolat, ahol valami kapcsol bennem, hogy azt mondjam, ’Most már értem!’ Még mindig tanulok.”

London belvárosában vagyunk, egy láncétterem nem éppen erotikus környezetében, de Twigs kirívóan furcsa marad, egy kompakt elrendezése a szemeknek, bicepszeknek és bolondos fogaknak. Azok a leskelődő szemek tágra nyílnak és villódznak, amikor megemlítem, hogy a zenéjéről szóló tudósítások mennyire egy dobozba tették olyan „alternatív R&B” sztárokkal, mint Banks, Kelela és SZA. „Ez csak azért van, mert félvér vagyok,” szól közbe. „Amikor először adtam ki a zenémet és senki se tudta, hogy nézek ki, ilyen kommenteket olvastam: ’Soha nem hallottam még ilyet, nincs is műfaja.’ Aztán hat hónappal később kikerült a fényképem, most már R&B énekes vagyok. Bizonyos hangmeneteket a klasszikus zenéből veszek; a Preface című dalom olyan, mint egy himnusz. Szóval beszéljünk arról. Ha fehér bőrű és szőke lennék és állandóan a templomba járnék, akkor a ’kórusos szemszögből’ közelítenéd meg. De nem beszélsz erről, mert én egy félvér lány vagyok Dél-Londonból.” Úgy néz rám, mintha arra kértem volna, hogy vigye ki az étterem szemetét.

Kiengesztelésképp megkérdezem, hogy egyedinek érzi-e magát. Az arca megenyhül. „Nagyon. Imádom az irritáló hangokat, ütemeket, klikkeket. Kakakaka!” Kezei vadul integetnek Afro hajtincsei körül, amik túlélik a támadást. „Nem látom, hogy bárki más is ezt csinálná. Használok hangos zajokat, a felépítés nem tipikus, hanem irgalmatlan. Olyan mint a punk; a fenébe az alternatív R&B-vel!”

Tahliah Barnett táncosként kezdte a karrierjét. Gloucesterben nőtt fel, mint az ottani katolikus iskola egyetlen félvére, egy természetes ritmus vezette a gyerek táncórákra, majd végig egy popsztárokat jelentő karrierig; a csontjai által kiadott klikkek ihlették a művésznevét. Kliensei között ott volt Kylie Minogue, akinek még akkor is dolgozott, amikor a saját EP2-je (második lemeze) komolyra fordult. „Elképesztően megalázó volt,” mondja. „Nagyon jó olyan környezetben lenni, ahol mindenki odajön, hogy ’Twigs, jól vagy, hozhatok egy pohár vizet?’ aztán egy olyan környezetbe, ahol a 20 háttértáncos egyike vagy egy hideg szobában és öt órán keresztül senki nem adott enni neked.” Táncolt még Jessie J-nek, Taio Cruznak és Plan B-nek is, akit úgy jellemez, mint egy „beteg, igazi művész. Nagyon beleviszi magát: reggel tízkor magyarázza, hogy mindegyik táncosnak saját karaktert akar.”

Ezt a pozitív tapasztalatot teszi első helyre a kereskedelmi táncok világában. „Általában csak annyi, hogy ’legyél dögös és rövidnadrágot viselj’. Tánciskolába mész, öt éven keresztül keményen dolgozol, meg tudsz csinálni egy tripla piruettet a fejeden és utána spárgába érkezel, aztán kijössz a nagyvilágba és valaki azt kérdezi: ’Mik a méreteid?’” Messze vagyunk Josephine Bakertől, aki megbotránkoztatta Párizst az 1920-as években, a szinte meztelen előadásaival, és akit Twigs csodál. „Azt mondja: ’Én csinálom ezt, és magamért csinálom.’ Megadja amit kell a közönségnek, de alapjában véve élvezi azt, ahogy mozog, és a szeretete benne van a mozdulatban. Mostanában ez van: ’Így fogom rázni a seggem, ez neked szól, hogy egy bizonyos módon érezd magad.’”

Twigs ezzel a „világ bizarr időszakával, ahol annyira híres és emelkedett lehetsz, de ennek egyike sem a te elképzelésed” megy szembe. Nem hajlandó feladni a kreatív ellenőrzést, sőt, elszántan bővíti azt, ahol csak lehet. Nézzük csak az albumon található munkát. A punkon nőtt fel, és abban próbálkozott eredetileg, „de szörnyen kiabálok. Az nem én voltam. Próbáltam beteljesíteni a Poly Styrene fantáziáimat.” Ehelyett megtanulta az Ableton szoftver használatát és számos produkciós elismerés van az albumán, mint a Kanye kedvenc Arca, Dev Hynes, Sampha, Bruno Mars és Eminem producere Emile Haynie, továbbá Paul Epworth, az Oscar nyertes Adele munkatársa. Mindegyik azért lett kiválasztva, hogy „betöltsék azokat az üres részeket azokban a dolgokban, amikben nem vagyok jó.” Sampha segített az akkordokban, olyan kifejezett érzelmeket előcsalogatva, mint a „borongó gondolatok reménnyel, de főleg depressziós”; Epworth segített a „felépítéssel”. A zenei videóit is Twigs irányította, amit most az Academy produkciós céggel a háta mögött rendez.

„Szeretem, hogy tudja mit akar,” mondja Nabil Elderkin, a rendező, aki a Two Weeks-en dolgozott együtt Twigs-zel és forgatott még videót Nicki Minajnak és az Arctic Monkeys-nak. „Nem áldoz fel semmit a népszerűség érdekében, csak bejön és a saját módján csinálja a dolgokat. Így dolgoznak ma a legjobb művészek: Kanye West, Bon Iver, James Blake, Frank Ocean. És Twigs is pont ilyen. Van képzelete és művészete, és úgy adja el, ahogy ő akarja. 100%-ig uralma alatt van minden.”

Mialatt a személyes életében ő az engedékeny („Olyan vagyok, mint ’Bagsy being little spoon!’ (ez egy olyan, amikor két ember egymást átölelve alszik, és a spoon az, aki belül van – kiskifli) minden este”), karrierjének az az aspektusa, hogy mindent ő uraljon, kezd fárasztó lenni. De, hogy kiegyenesítsük a hasonlatot, egész este bírja. „Kimerültem, de mindegy,” mondja. „Most kell csinálnom, és amíg boldog vagyok, addig csinálom is. De ha boldogtalan leszek, el fogok tűnni. Leborotválom a hajam és Franciaország déli részére költözöm, és egy új nyelvet fogok tanulni ott, ahol senkit sem fog érdekelni, hogy ki vagyok. Boldognak kell lennem.”