Richard Crouse beszélget Rob Pattinsonnal

RP: This is the weirdest hotel I’ve ever been to. I just keep everything staying in a room here like, God it has such a terrible vibe in every room.
I: It does kind feel where you check in with no luggage, cause you know, you never check out. Congratulations on this movie.
RP: Thanks.
I: You know I live here, so I get to see things in advance, I saw it I don’t know two-three weeks ago and I’m a huge David Cronenberg fan, hands down, anyway, but I loved the spirit of this, I loved that David seems to be making the movies that he wants to make regardless of anything. Anything else. And this movie is really emblematic of that. So let’s talk about you’re, and I’m not constrained to a person here, but huge star, you live in LA, you understand this world from the bottom up, I would think, so tell me little bit about when you first saw the script, and said, this is satirizing the world, like this is something I really know about.
RP: Yeah. I mean, I don’t know, I kind of, I guess I definitely feel like I met, a lot of the characters kind a archetypal characters were sort of ---. I felt like I met examples of a lot of them. The young people I think, I mean, there’s the one scene where the little girl is talking about people being menopausal and it’s just something about the tone, cause I think that’s supposed to be set in Soho house in LA and it just looks like it, and I saw it last night and thought --- when people see this like --- and children are clearly underaged. It’s kind of what it used to be, it’s changed quite a lot in LA.
I: Why so, do you think?

RP: I think because you can’t, like all these kids, when I first started going to LA everyone was underage and if you were a famous actor you could literally just, the rules did not apply. I mean, you could be a sixteen year old and go into a club but now there are camera phones and all that stuff and that doesn’t exist anymore. But that little period was so weird. You’d seen like a fourteen year old actor wasted, doing lines of blow on the table, like, it’s crazy. But, now they just do it at their parent’s house.
I: Is it then that this isn’t, I mean, it feels like satire to me, but would you say that it’s not satire?
RP: I mean, I mean I guess it is in a way, it’s quite extreme. But I don’t even think I really thought of this in a Hollywood aspect. A couple of scenes where they talk about fans talking to agents and stuff and those kind of, that seems like the the debate of things. But I kinda liked the sort of mystic aspect of it, it’s funny, David always talked about militan athius 3:00 and I so like every single movie is like so spiritual, and just sort of saying and he just sort of says like it’s not that at all. And it’s just like yes it is! I mean, it’s like, kind of, there’s like a weird transcendent quality, like the repetition of the palm (pine?) and all these things, it’s like a druid kind of chant. So strange, you can’t, any logical explanation for it, there’s a kind of mysticism for it.

I: What I would say, because he generally speaking is the smartest guy in the room he’s in, when he says he’s an atheist, what that means, is that he’d studied all that stuff and then made up his mind not to buy in.
RP: Yeah.
I: But he understands that I think, understands for what it is, whereas I could just plainly say well I’m a Christian, without really thinking about it too much, and I go to church, and you know, and so maybe that’s where spiritualism come from.
RP: Yeah. Yeah, there’s definitely something, the last scene of the movie, maybe I’m just really into it, because I’m a very spiritual person, I’m just like, what are you talking about? But yeah, like the last scene I’ve always seen it as a weirdly transcendent thing, even on the altar of the burned house, it’s like family as religion and stuff, and also the way the whole family reacts to each other, these kind of weird, blood on, it’s like weird secrets, like, kind of like, all the priest hiding stuff in the Catholic churches,hiding these disgusting secrets, and they all think it’s gonna destroy them. It’s funny, and just not wanna confront anything.

I: So your character, have you always been spiritual? Or is it something that, because you’ve had an unusual life in a sense and sometimes I find that to grasp onto something makes everything that is so unusual feel grounded somehow.
RP: Yeah, I mean, i don’t know, I think there’s something like hope as well, I just like the idea of there being some kind of little magic realm, like I mean, I don’t know. Someone told me the other day like, the best proof of the existence of heaven is that good people aren’t rewarded for nothing in reality, and I was like, I’ve got to agree with that!
I: That’s awesome. Well, we should tweet that out today right now, and see how they respond. Your character is someone like you would meet in a lot of instances in LA, he wants to be a screenwriter, he is involved in the business but he’s doing another job to make ends meet, do you base that on anyone or is it just on the page?

RP: I was thinking about the beginning, I was quite blank at the beginning. I didn't realise but I was quite amoral as well, but I didn't really judge him on... he's just like he's... just sleeps with... God, fuck, I forgot what Mia's character's name.

I: I can't remember...

RP: Just to get to Havana, and absolutely no cons... and there is one scene, the scene after I sleep with Havana, and I did was kind of moving (?), but the reaction afterwards was... there was a horrible reaction... you're just laughing at the absurdity which doesn't give shit. He's like 'I want to be an act'.

I: One of the things that I thought was so telling in that scene, that was one moment. You've just had sex with ?  in the back seat of the car, in some awkward way ... of the car. And then she actually goes over the seat, it's like not the first time she's done this, it just seems like partly she understands the rules, so ...

RP: I think he understands them as well, that's why it's like a ... for David Cronenberg, that ... if you actually like someone ... he's part of the same hipocracy.

I: What is ... now that you've made two films with David Cronenberg, and I guess there may be more, who knows, you guys seem to have a gruesome ? thing going on. What is it?

RP: I think I have a similar sense of humour to him in a way. I like doing things that are a little bit dangerous, and there's not many people who do it. I think it's also just the way I work. I don't really relate to that many normal things, I like things almost surreal... fun, easier to play. I don't really gravitate towards kitchen-sink dramas...

I: Playing the dad in a suburban drama.

RP: Yeah, I don't feel like that. I like things slightly off the wall, but he's just fun to be around of, he's very confident about his work, so makes everyone else feel really confident.

I: I love that. I can tell this movie – I don't know how many movies he's made, thirty movies or what – had never shot in Los Angeles...

RP: Or in America.

I: Or in America. Shoots under the Hollywood sign with no permit.

RP: No permit?

I: Apparently not. And that's why people thought things were wrong. And so police were called, helicopters were surfing around, and he's like seventy, and still a badass.

RP: Yeah, and they shuttled down every single person. All the people that were around... no one had shot it before from that angle. And all the neighbours were like 'What's happening?'

I: Well you're not allowed up there.

RP: It was also the first time the Hollywood sign had ever been lit. They are not allowed to light it at night, so the entire neighborhood was coming out, like, 'What?', and calling up the council and saying, 'Hey, that's not allowed!'

I: I just love that pre??? for causing trouble. And if you are a Canadian and a fan of his films, you know that 30 years ago his movies were up for a vote in the parliament, because they were getting government money and people were like 'We can't be making movies like this in this country!', and he had to lost? that and I love that about him. What do you hope, let's take away from this, the movie I've just seen it once. I will, I have to see it a couple more times before I really get at it I think. I kinda love that, it's like a Rubik's cube almost to me. What do you hope people take away from it?

RP: I don't know, I'm always terrible at...  I don't know what I've taken away from it. When I was walking out of the premiere in Cannes – it also has a great soundtrack – and they were playing the soundtrack on the carpet, and I felt weirdly like numb afterwards. I think Julianne was so phenonemal, worth saying, regardless of me.

I: That dark lip on the ... it's just a great little touch.

RP: When I first met her on the first day, I didn't realize she was half in character, and I thought 'it's really great casting, I've never thought Julianne was like that', and later on the night, 'wow, I'm an idiot'. There's something so jarring, so weird about it, I can't really tell what it is.

I: It must be an unusual situation to see a movie in Cannes like that, and when you walk out, and you don't have that, what I would like to have time for quiet reflection, but you walk down the red carpet, and there's things happening that make it a different experience for you that wouldn't be for anybody else.

RP: Especially at Cannes, you go to a party afterwards and everyone wants to detail the critique of it, everyone is a film critic, when you're, like, drunk, and not looking for a cheesebag.

I: Thanks, blablabla

RP: Ez a legfurcsább szálloda, ahol valaha voltam. Minden szobában van valami szörnyű rezgés.

I: Olyan érzés, mintha csomag nélkül jelentkeznél be, mert, tudod, sosem jelentkezel ki.

I: Gratulálok ehhez a filmhez.
RP: Köszönöm.
I: Én itt élek, szóval korábban látok dolgokat, ezt is két vagy három hete láttam és nagy rajongója vagyok David Cronenbergnek, ennek a filmnek imádtam a hangulatát, imádtam, hogy úgy tűnt David olyan filmet készített amilyet akart, függetlenül minden mástól. Függetlenül minden mástól. És ez a film jelképe ennek. Szóval most beszéljünk arról, nem akarok túl személyes lenni, de elvégre egy nagy sztár vagy, itt élsz LA-ben, megérted ezt a világot tetőtől talpig, gondolom, szóval mesélj egy kicsit arról amikor először olvastad a forgatókönyvet, mondtad azt, hogy ez egy szatíria a világról, hogy erről tudsz valamit?
RP: Igen. Nem tudom, azt hiszem úgy érzem, hogy mindenképpen találkoztam ezekkel az őstípusi karakterekkel. Úgy éreztem, hogy sokukkal találkoztam. A fiatalok azt hiszem, van egy jelenet, ahol a fiatal lány beszél arról, hogy mindenki klimaxos és van valami a tónusában, mert azt hiszem, ez a ház a Soho-ban van LA-ben és pont úgy is néz ki, és tegnap este amikor láttam, arra gondoltam, hogy amikor ezt látják az emberek, tuti fiatalkorúnak fogják tartani. Ilyen volt LA-ben, de már sokat változott.
I: Mit gondolsz miért?

RP: Szerintem azért, mert mint ezek a kölykök, amikor először mentem LA-be, mindneki fiatalkorú volt, és ha híres színész voltál, akkor szó szerint mindent megúsztál, rád nem vonatkoztak a szabályok. Lehettél 16 éves egy bárban, de most már kamerás telefonok vannak mindenhol, meg ilyenek, és ez már nincs így. De az a rövid időszak nagyon furcsa volt. Láthattál 14 éveseket totál részegen, ahogy az asztalon szenvednek, őrület volt. De most már csak a szüleik házában csinálják.
I: Én úgy éreztem, hogy ez egy szatíra, de akkor mondanád azt, hogy nem az?
RP: Úgy hiszem, hogy valamennyire az, elég extrém. De nem igazán Hollywood-i szemopntból gondoltam rá. Van pár jelenet, ahol az ügynökökkel beszélnek meg ilyenek, az annak érződik. De szerettem a misztikus részét, és vicces, David mindig ezekről a 3:00 ról beszélt, és minden egyes film ilyen nagyon spirituális, és mindenki ezt mondja, mire ő, hogy hát nem is az. Pedig igen! És van benne egy furcsa, transzcendens minőség is, mint a --- ismétlése, meg ezek a dolgok, mintha druidák kántálnának. Szóval furcsa, nincs semmilyen logikus magyarázat rá, de ott van a misztikum.

I: Mit mondanál, mert általánosságban ő a legokosabb ember a teremben ahol van, hogy amikor azt mondja, hogy ateista, az azt jelenti, hogy mindent megtalnult aztán arra jutott, hogy nem kér belőle.
RP: Igen.
I: De szerintem megérti, megérti a lényegét, például és csak simán azt mondom, hogy katolikus vagyok anélkül, hogy nagyon belegondolnék, de elmegyek temlpomba, és talán innen jön a spiritualitás.
RP: Igen. Igen, határozottan van benne valami, a film utolsó jelenete, talán lehet, hogy csak én vagyok ebben annyira benne, mert én nagyon spirituális vagyok, de itt csak arra gondoltam, hogy miről beszélsz? De igen, az utolsó jelenetet mindig furcsán transzcendes dolognak láttam, még az égett házban lévő oltárt is, olyan mint a család mint vallás, meg ahogy az egész család viselkedik a másikkal, az egész furcsa, véres, ott vannak ezek a furcsa titkok, amkor a pap dugja el a katolikus templomokban az undorító titkait, és mindenki azt hiszi, hogy ez el fogja pusztítani őket. Vicces, semmivel nem akarnak szembe szállni.

I: Szóval a karaktered, mindig is spirituális voltál? Vagy ez olyan, mert elég szokatlan életed van, és néha én úgy találom, ha valamiben meg tudsz kapaszkodni, akkor a szokatlannak alapja lesz valahogy.
RP: Igen, nem tudom, szeretem azt hinni, hogy van remény, csak annak az ötlete, hogy van egy kis mágikus birodalom, nem tudom. Valaki azt mondta nemrég, hogy a legjobb bizonyíték arra, hogy létezik a mennyország, hogy a jó embereket nem jutalmazzák a semmiért a valóságban, mire én azt mondta, hogy ezzel nem tudok vitatkozni.
I: Ez király. Tweetelni kéne még ma, megnézni, hogy miket reagálnak. A karaktered olyan valaki, akit sokszor látni lehet LA-ben, forgatókönyvíró akar lenni, been van az üzletben, de másik munkát végez, hogy a szükségeit pénzelni tudja, van olyan valaki, aki például szolgált, vagy csak a papíron volt?

RP: Ha az elejére visszagondolok, eléggé üres voltam akkor. Ezt nem tudatosan tettem, de egyidőben eléggé amorálisan is álltam hozzá, nem ítéltem el a szereplőt, aki olyan, amilyen... lefekszik ezzel a ... Istenem, basszus, elfelejtettem a Mia által játszott szereplő nevét...

I: Nekem sem jut eszembe...

RP: Csak hogy eljusson Havanáig, és mindenféle skrupulus nélkül... és itt ez a jelenet, amiután lefekszem vele, és amire gondoltam, hogy ez valahogy megindító lehet, de a reakció utána sokkal... szörnyűbb volt. A néző csak nevet az egész abszurditásán, hogy az általam játszott karaktert mennyire nem érdekli az egész. Úgy áll hozzá, hogy 'én egy szerep akarok lenni'.

I: Az egyik sokatmondó jelenet volt, amikor éppen szexeltél ?-val a kocsi hátsó ülésén, valami egész furcsa, kényelmetlen pózban. Amikor átmászott, látszott rajta, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy így tett, és úgy tűnt, teljesen tisztában volt bizonyos szabályokkal...

RP: Azt hiszem, az én szereplőm is megértette ezeket a szabályokat, ez az egyik jellegzetessége David Cronenbergnek, hogy ezt érezteti. ... A szereplőm része ugyanannak a képmutatásnak[, amit a film ábrázol.]

I: Most, hogy már két filmet is forgattál David Cronenberggel, és talán többet is fogsz, látszik, hogy nektek van valami közös dolgotok. Mi ez?

RP: Azt hiszem, valahol hasonló humorunk van. Szeretek olyasmiben részt venni, ami egy kicsit veszélyes, és amit nem sok ember tenne meg. Azt hiszem, a munkamódszerem is benne van ebben. Nem sok normális dologhoz kötődök, szeretem a már-már szürreális világot... viccesebb, könnyebb eljátszani. Nem különösebben vonzanak a családi drámák.

I: Nem játszanád el a külvárosi apukát.

RP: Nem, nem érzem úgy. Szeretem a kicsit elrugaszkodottabb dolgokat. Cronenberg körül pedig jó érzés egyáltalán ott lenni, nagyon magabiztosan dolgozik, és ez másokat is magabiztossá tesz.

I: Ez nekem is nagyon tetszik benne. Nem tudom, hány filmet forgatott, talán harmincat, de még egyiket sem Los Angelesben...

RP: Vagy akár Amerikában.

I: Vagy akár Amerikában, és erre egyből a Hollywood tábla alatt filmez, engedély nélkül.

RP: Valóban nem volt engedélye?

I: Valóban nem. És az emberek azt gondolták, hogy valami nagyon nincs rendben, kihívták a rendőrséget, a helikopterek ott cikáztak a hegyoldalban. Cronenberg már elmúlt hetven éves, és még mindig igazi rosszfiú.

RP: Igen, aztán leszállítottak minden egyes stábtagot. Annyian voltak ott egyszerre... még sosem filmezett ott senki, abból a szögből. És minden ottlakó azon szörnyülködött, hogy mi történik.

I: Nos, igazából ott nem szabad tartózkodni.

RP: Ez volt egyszerre az első alkalom is, hogy a táblát kivilágították – azt mondták, éjjelre tilos, így egyből mindenki felfigyelt a dologra, és hívták a tisztviselőket, hogy „hé, ezt nem engedték meg!”

I: Imádom ezt a bajkeverési hajlamot. Ha valaki kanadai, vagy jól ismeri a munkásságát, tudja, hogy harminc évvel ezelőtt a filmjeit a kanadai parlament elé vitték, mert kormányzati támogatást kaptak, és azt mondták a népek, hogy „ebben az országban nem készülhetnek _ilyen_ filmek!”

Mit remélsz... sőt, kezdjük távolabbról. A filmet én csak egyszer láttam, és annak érdekében, hogy biztosan megértsem, még jónéhányszor meg kell néznem. Ez nekem nagyon bejön, olyan, mint egy Rubik-kocka számomra. Mit remélsz, mit kapnak ettől a nézők?

RP: Nem tudom, ebben mindig is rossz voltam... még azt sem tudom, én mit nyertem vele. Amikor a bemutatóról sétáltam ki Cannes-ban és szólt a film zenéje – nagyon jó zenét írtak hozzá – azután furcsán lebénultnak éreztem magam. Julianne alakítása pedig fenomenális volt, mindettől az érzéstől függetlenül is.

I: Azok a sötét ajkak... nagyon kifejező részlet.

RP: Amikor az első nap találkoztam vele, már félig benne volt a szerepében, és ezt nem vettem észre. Arra gondoltam, hogy „milyen jó választás volt rá, sosem gondoltam volna, hogy a valóságban is pont ilyen”, és az este során később arra gondoltam, hogy „hú, mekkora idióta vagyok”. Van az egész film körül valami diszharmónia, valami nyugtalanság, és nem tudom pontosan megmondani, mitől.

I: Biztosan furcsa dolog egy ilyen filmet megnézni Cannes-ban, aztán, amikor kijössz, nincs meg a lehetőséged arra, hogy időt szakíts egy kis csendes elmélkedésre. Végigmész a vörös szőnyegen, dolgok történnek, és egész más élmény így látni egy filmet.

RP: Különösen Cannes-ban, ahol aztán elmegy az ember egy buliba, és mindenki részletes kritikát akar mondani a filmről, közben az ember részeg, és pont nem egy okostojásra van szüksége.

I: Köszönöm, hogy eljöttél.

-koprodáksön twmmy gyerekei -