I: I wondered if you’d share with me one of your own additioning horror stories. Do you have-
JM: I do, I have a good one. I walked in, I was very nervous, it was a movie, I was probably 27 or something and I really wanted to get a part in a movie, I hadn’t had a part in a movie and I was just thinking, okay, just be calm, just be calm, walk in there, I walked in and said ’Hi! How doing you?’ I was like that’s over!
RP: I had this thing about like a dragon movie and I forgot what it’s called now, but I thought, I was taking it really seriously and wanted to like elevate the material and did this audition, I was like weeping and like, however, I remember leaving I was like, cool, yes, success, and my manager, who’s still my manager now, called me up, I was like yeah, how did it go, and he’s like what did you do? And he’s like, do you want me to be honest with you, he said, I can’t represent you if you do anything like that ever again.
I: It was that bad?
RP: He was like, everyone thought you were on drugs. And I was like what? Completely, they thought you were on drugs, it’s like why were you crying over a dragon egg? It was a happy scene.
I: Yeah, exactly.
SG: I think I always think that auditions are gonna be scarier, especially when you’re gonna meet a director or an actor, when I audition for Enemy, I was in the middle of exams and I went after I handed in like a paper and I you know, I’ve been working on the script so I was really stressed out and I went to the casting studio in Toronto and just kind of sitting there and I’ve seen in the studio was Jake Gyllenhaal and I was like Oh My God! I can’t believe I have to act with him, all I’m gonna be thinking of is Donnie Darco and I was really scared.
JC: I remember I auditioned for, just because Brian Wilson said on the press line that I was an awesome singer and I know I can find that somewhere, because you said it on a press line, so I did. I auditioned for a musical and it was sort of like, you know in the Producers where you can’t get past the first line in key and you, they start again and you still can’t get past it and they were like ’Thank you!’ and I had to stalk off stage.
I: Megosztanád velünk egyik meghallgatásos horrortörténetedet? Már ha van-
JM: Igen, van egy jó. Bementem, nagyon ideges voltam, egy filmhez volt, azelőtt még soha nem voltam filmben, 27 éves körül voltam, és nagyon szerettem volna szerepet kapni egy filmben, szóval csak arra gondoltam, hogy nyugodtan, csak nyugodtan, bementem, besétáltam és azt mondtam ’Hello! Hogy csináljam?’ Kimentem, na mondom ez ennyi volt!
(fordító megjegyzése: hivatalos kérdés How are you doing? Jelentése: Hogy van? How doing you inkább azt jelenti, hogy hogyan feküdjek le veled... :P )
RP: Volt ez a sárkányos film, már elfelejtettem a címét, de nagyon komolyan vettem és csak emelkedettebbé szerettem volna tenni az alapanyagot, és a meghallgatáson csak bőgtem, aztán mindegy, emlékszem amikor elmentem azt gondoltam, hogy igen, ez siker volt, aztán a menedzserem, aki még most is a menedzserem felhívott, mire én megkérdeztem, hogy na, milyen volt? Ő meg azt kérdezte, hogy őszinte legyen-e, mert ha csak még egyszer is ilyet csinálok, akkor ő nem képviselhet tovább.
I: Ennyire rossz volt?
RP: Azt mondta, hogy mindenki azt hitte, hogy be voltam lőve. Mire én, mi van? Teljesen azt hitték, hogy drogoztam, mert mégis mi másért bőgtem volna egy sárkánytojás felett? Az egy boldog jelenet volt.
I: Igen, pontosan.
SG: Mindig azt hiszem, hogy a meghallgatások ijesztőbbek, mint amilyenek, főleg amikor egy rendezővel vagy színésszel találkozol. Amikor az Enemy meghallgatásán voltam pont vizsgák között voltam, és azután mentem, hogy leadtam egy dolgozatot, meg mellette dolgoztam a forgatókönyvön is, szóval eléggé ki voltam készülve. Aztán elmentem a Torontó szereposztási stúdiójába, és csak ültem ott és vártam, és megláttam Jake Gyllenhaal-t, mire csak annyit mondtam, hogy óh te jó ég! Nem hiszem el, hogy vele kell most játszanom, végig csak a Donnie Darco-ra fogok gondolni, tisztára rémült voltam.
JC: Emlékszem, egyszer voltam egy, csak azért, mert Brian Wilson egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy fantasztikus énekes vagyok, és tudom, hogy valahol meg van ez bennem, mert azt mondta egy sajtótájékoztatón, ezért tettem. Elmentem egy musical meghallgatására, ami olyan volt, mint tudod, a Pruducerek elején, ahol nem tudsz továbbjutni az első sor hangnemén, aztán újra kezdtem, de akkor se sikerült továbblépnem, mire csak annyit kiáltottak ’Köszönjük!’ és ezután csak lesunnyogtam a színpadról.-twmmy-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése