Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2015. január 31., szombat

BD Stockholm

Itt az átirat :) Mint mondtam, hogy nem tudnak svédül? Na, majd kitanulják!




RP interview in Stockholm

RP: Just an interesting one I guess. It's a difficult thing, if you start out in drama, like especially in like fantasy-drama and also the series, I think one of the most difficult thing is to stretch away from it.
I guess that all of you need to know that you're the only reason why this series is going on...
Yeah, I'm not really that concerned with shading an image, I think it just comes gradually, I mean, I don't really need to do any ----.
Yeah, the only thing you really need to do in any genre is have a six-pack. That's it. That's the modern moral (??).
I think I'm pretty much the only actor in the world now who doesn't go to the gym. But I think, I guess I have to, soon. For whatever reason people expect actors to like, no matter what part you're playing you definitely have to have six-packs. So maybe I have to.
Gain in a Twilight movie? Yeah, I mean I didn't really have, I mean, any particular luck or anything. I guess just like don't care, like don't try, and then you'll probably be better I think. That's a terrible advice. No, try really hard. I don't know.

Szerintem egyszerűen csak érdekes. Nehéz dolog, ha egy drámában kezdesz, főleg egy fantasy drámában, ráadásul sorozatban, akkor az egyik legnehezebb dolog az, hogy eltávolodj tőle.
A tömegnek: Ti vagytok az egyetlen ok, amiért ez a film folytatódik...
Igen, nem próbálkozok nagyon kialakítani egy bizonyos képet magamról, szerintem az csak alakul folyamatosan.
Igen, az egyetlen dolog ami kell, bármilyen műfajról is legyen szó, az a kockahas. Ennyi. Ez a modern morál.
Szerintem én vagyok az egyetlen színész a világon, aki nem jár kondizni. De lehet, hogy hamarosan muszáj lesz. Valami oknál fogva, mindegy mit játszol, az emberek elvárják, hogy kockahasad legyen. Szóval lehet, hogy mennem kell majd.
Nyerni a Twilight filmekből valamit? Igen, nem hiszem, hogy szerencsém lett volna. Szerintem csak ha nem érdekel, ha nem próbálkozol, akkor jobb leszel, gondolom. Ez egy szörnyű tanács. Nem, próbálkozz erősen. Nem tudom.

2015. január 28., szerda

RP - Cedric Diggory a hogyan készültben....


RP as Cedric Diggory in HP4

It's pretty early... starts. Saying that I can't really complain. Whenever you arrive, however early you arrive there's always 500 people there who'd been there for like 2 hours.
Kamerás: What's next, what are you doing after breakfast, Rob?
RP: I have make-up sometime.
Like 2000 people working there, like they're all, without exception, they're all nice. Everyone. I think having to work with kids, you gotta be quite friendly otherwise you're just insane.
This is Philippa. Hello- hello.
Kamerás: What does Philippa do?
P: Hm AD (assistant director) Robert in theory – trying to get him to the chair on time.
RP: There's a lot of ADs and they basically tell you what you have to do. Because of that you do feel like you don't have to worry about anything else other than your part. Here are the dressing rooms, this is my dressing room – Cedric.
Stan was in the room next to me for the majority of the time. This is the morning ritual. I quite liked having put on to be honest. You didn't have to think about anything, I can go out really late the night before, look wrack in the morning and then it's up to everybody else to fix you up.
Valaki: Whose the first shot this morning?
Valalki2: Cedric just before he gets deaded??? (valami ilyesmi)
Valaki3: Thank you.
Valaki4: Pretty bad, just about to die.
RP: These are all the wounds from being attacked by the magical hedge. ---- All this stuff takes a little while. This is how we know where to go, what to do.
Kamerás: What is that?
RP: This is the c?? sheet. We get these every morning besides, if you have any lines, whatever. That's the one from the graveyard
Kamerás: What's your line today?
RP: Cedric get back to the cup! What are you talking about?
Kamerás: So Emma what do you think of his scars? Does it look manly?
EW: Very manly, very manly. Ragged and dirty – it's good!
RP: This is my... buggy(???) This is my drive. Hello guys. So where are we going guys?
Sofőr: To the set. The graveyards.
RP: It's gonna be great. --- is a pretty big set, so they drive you around in golfcars(??) and things. Because of these elaborate costumes you can't really walk, basically you have to be reset so I think the ---cars are pretty necessary.
TB: ...just be very 'Who are you, what do you want?' And then we'll put the rig on you and then you'll be doing the jerk back.
RP: God, I have quite a big thing to do today. All I'm worried about is the face. Pain, pain face.
It was quite an awkward scene to be shot, because it had to look painful and you're just being pulled back the conventional way, it doesn't hurt too much, cause you're just landing on your back. But that one they had to sort of, it had to be like a coil, it had to get a hit in my groin.
There was a problem with the sound I waas making, cause like when you're being pulled up like that you kind of make a natural sound and it didn't really sound very spectacular it was kind of like whuh.
Kamerás: What do you think of the food and the – in general?
RP: It's generally pretty good and I don't have to pay for it so I don't mind. I don't eat very much anyway.
RP: So lunch is done, everything's changing and I'm doing the port key arrival at the Q World Cup. Everyone falls down, but I figured out how to fly, you just use some wires. That's me, that's me in the wig. He did it better than me.
End of a long hard day, I'm off. Goodbye.

Elég korán kezdünk. De nem panaszkodhatok. Bármikor is jövök, bármilyen korán, mindig van legalább 500 ember, aki már vagy 2 órája itt van.
Kamerás: Mi lesz reggeli után Rob?
RP: Smink lesz valamikor.
Legalább 2000 ember dolgozik itt és mindenki, kivétel nélkül mindenki nagyon kedves. Mindenki.
Gondolom ha gyerekekkel dolgozol, akkor barátságosnak kell lenned, különben megőrülsz.
Ez itt Philippa. Hello-hello.
Kamerás: Mit csinál Philippa?
P: Elméletileg én vagyok Robert AD-je (assistant director – segédrendező) – próbálom időben a székbe juttatni.
RP: nagyon sok AD van, tulajdonképpen ők mondják meg mit kell csinálnod. Ennek köszönhetően nem kell csak a szereped miatt aggódnod. Itt vannak az öltözők, ez az enyém – Cedric.
Stan volt a legtöbbször a mellettem lévő szobában. Ez a reggeli rituálé. Egész szerettem a sminkelést, hogy őszinte legyek. Nem kellett gondolkodni semmin, előző este sokáig kint lehettem szórakozni, reggel pedig nézhettem ki cefetül, mert az ő dolguk volt rendbe szedni.
Valaki: Ki forgat elsőként ma reggel?
Valaki2: Cedric, mielőtt meghal.
Valaki3: Köszönöm.
Valaki4: Elég kellemetlen, épp mielőtt meghalsz.
RP: Ezek a sebek, amiket a varázslóktól kaptam. Ez eltart egy ideig. (Lengeti a papírt) Ezeknek köszönhetően tudjuk, hogy hová menjünk és mit csináljunk.
Kamerás: Mi az?
RP: Ez a jelenetleíró lap. Minden reggel kapunk egyet, ha van szöveged akkor például az is benne van. Ez a temetős jelenet.
Kamerás: Mi a szöveged ma?
RP: Cedric menj vissza a kupára! Miről beszélsz?
Kamerás: Szóval Emma, mit gondolsz a sebeiről? Férfiasak?
EW: Nagyon férfias, nagyon férfias. Durva és piszkos – nagyon jó!
RP: Ez itt a sofőröm. Helló skacok. Szóval hová is megyünk?
Sofőr: A forgatásra. A temetőbe.
RP: Nagyszerű lesz. Elég nagy itt a díszlet, ezért visznek minket golfkocsiban. Mert ezekben a gondosan elkészített kosztümökben nem lehet csak úgy császkálni, különben elölről kell kezdeniük az öltöztetést, ezért szükségesek az autók.
TB: … csak legyél nagyon 'Ki vagy te, mit akarsz?' Aztán rád rakjuk a hevedert és majd hátrahúzunk.
RP: Mennyi dolgom van ma. Csak az arc miatt aggódok. Fájdalmas, fájdalmas képet kell vágni.
Elég kellemetlen volt ezt a jelenetet forgatni, mert úgy kellett kinézni, mint akit fájdalom ér, de amikor így húznak hátra, akkor az nem is nagyon fáj, mert csak simán a hátadra érkezel. De ott volt az a másik, ahogy az ágyékomba ütnek, az fájt.
Probléma volt a hanggal amit kiadtam, mert amikor így húznak hátra, akkor van egy természetes hang, ami nem hangzott valami nagyszerűen, olyan whuh volt.
Kamerás: Mit gondolsz az itteni ételről?
RP: Átlagban egész jó, ráadásul nem kell fizetnem érte, szóval nem bánom. Egyébként sem eszek sokat.
Szóval vége az ebédnek, minden átalakul és most a fő megérkezést vesszük a nem-tudom-milyen- Világkupára. Mindenki leesik, de én rájöttem hogyan lehet repülni, csak pár drót kell hozzá. Az ott én vagyok, én vagyok parókában. Ő jobban csinálta mint én.
Vége egy hosszú napnak, én leléptem. Viszlát!

2015. január 1., csütörtök

Vanity Fair 2009 december

Időtlen idők óta készülök ennek a cikknek a lefordítására. Végre eljutottam idáig.
Keresgéltem, hátha valahol már megvan, de nem jutottam sokra. Emlékeim szerint az RPD-n fordult, annak az anyagai már kivesztek a gugli memóriájából.
Így újévre fogadjátok tőlem szeretettel.



 Címlap történet

A Twilight hevesen ragyog
   
A Titanic megjelenése után kirobbant Leo mánia óta senkit nem tömjéneztek agyon máról-holnapra úgy, mit Robert Pattinsont, aki a Twilightban alakította Edward Cullent. Mivel a vámpírtörténet következő része érkezőben van, a cikk szerzője elénk tárja az őrületes, elszigetelt és tökéletes zavart, amiben Pattinson élt az elmúlt évben, színésztársával, Kristen Stewarttal való közeli kapcsolatáról, és az életről, amit szeretne, miután ez a 10 milliós munka véget ér. Plusz: exkluzív képek Bruce Weber fotósorozatából.

 Voltak olyan idők, amikor kevés lány mutatkozott a san diegoi Comic-Con-on, ami egy évenkénti találkoója a képregény/science-fiction/fantasy íróknak, kiadóknak. Most viszont itt vannak és tele van velük a 6.500 fős H terem, és szuper-türelmesen várják végig az összes fura dolgot – a végtelen Tron Legacy bemutatót és tájékoztatót, ahol a közönségbeli túlokosok izgalomba jönnek olyan fura, becsapós dolgon, mint egy autó. Majd a Final Destination-t is végigvárják, amiben egy rakás embert felnyársalnak, lenyakaznak és habot vernek belőlük a mozgólépcsők és autók. Hmm, micsoda lejáratott dolgok. És most az Astro Boy röpköd körbe és csipogja: „Gépfegyverem van... a fenekemben?” A lányok nem igazán lelkendeztek. Végülis ők azért jöttek reggel 5-kor, hogy lássák Robert Pattinsont, avagy R-Pattz-ot, másképp Edward Cullent, az igazán dögös vámpírt, akit ő játszik  a Twilightban, bár mostanra a szuper sikkes öltözékük, amit miatta öltöttek magukra – forrónadrágok, Twilight pólók – agyonizzadtak lettek és a sminkjüket újra kellene készíteni.

Végre a műsorvezető hangja drámaian felzendült az elsötétedő teremben.
„És most...” - és a süketítő, üvegtörő sikoltozás felhangzott. Három másodpercig mulattató is volt, majd inkább kínzó lett. A műsorvezető végül egy tréfával folytatta:
„Mit tennétek, ha azt mondanám: Ennyi, köszönjük, hogy velünk voltatok?”
Néhány fiú, akik kedvezőtlenül fogadták a Comic-Con ezen új elemét, beleegyezően felbődültek:
„Yeah!!!”

A konferanszié végül megkönyörült a tömegen és bemutatta a  New Moon,  a Twilight sorozat második, ebben a hónapban moziba kerülő filmjének megjelent szereplőit – ahogy színpadra léptek, egyra hangosabb tapsvihar kíséretében: Ashley Green-t (Edward vámpír húgát, Alice-t),  Kristen Stewart-ot ( Bellát, Edward ember-barátnőjét) és Taylor Lautnert, (Jacobot, Bella jóképű barátját, aki néha farkassá változik). Majd teátrálisan folytatta:
„Azt hiszem, valaki van még ott hátul...”
Pattinson farmerban, egy agyonhordott flanell ingben, alatta pólóval, felbaktatott  a színpadra kedves, bár zavarodott mosollyal arcán és barátságosan intett párat. És a lányok már nem csak sikoltoztak. Hiperventilláltak, őrülten vigyorogtak, egymás karjába kapaszkodtak, hogy nehogy elájuljanak
.”Omigod, istenem, Istenem!!!!”

A színpadon ülve a borzas, borostás idol úgy tűnik, kínosan érzi magát. Kristen Stewarttal együtt izegnek-mozognak. Mindenki azt feltételezi, hogy kínzó kapcsolatban van Robbal. A hölgy átöleli a térdét, frissiben festett fekete színű rock-and-roll hajából egy tincset tekerget. Rob saját nyakát dörzsöli, haját balról-jobbra simítja és a szemöldökét húzogatja. De minden furcsa tikkjével együtt, nagyon zárkózott, igazi Angol, kérdésekre adott idétlen válaszaival egyszerűen új  okot ad arra, hogy elbűvölten érezzük magunkat.

Kérdés: „Kedvelem a zenédet. Gondolkodsz rajta, hogy részt veszel több ’nyílt-mikrofon’ rendezvényen?”
Pattinson:”Hm-hm, igen, úgy értem, szeretnék. Én csak nagyon, olyan, uh, beszari vagyok, azt hiszem.”
Aaaahhh!

Leo és a Titanic óta nem volt olyan fiatal színész, akit ennyire agresszíven kedveltek volna a 13 éves lányok az egész világon. De ahelyett, hogy rendet vágott volna a szupermodellek között, Pattinson,  aki három bőröndből élt az elmúlt évben, inkább látszik megrendültnek, félénknek és valahogy bűntudatosnak.
„Próbálok nem megfulladni” – mondja a san diegoi Hard Rock Hotel beli szobájában, aminek nappalijának a padlóján  sörös üvegek, maradék tojásrántotta, félig megevett Twix csoki és egy koszos farmernadrág hever. És ő csak a vetetlen ágyat veszi észre mindebből:
„Oh, egek. Elnézést ezért.”

Kora augusztus van. New Yorkban forgatta a Remember Me-t, egy romantikus melodrámát, amiben egy kivételezett helyzetben levő NYU diákot alakít, aki megpróbálja feldolgozni a családját ért tragédiát. Nem igazán látta New Yorkot – magyarázza. Társasági élete a város központjában levő csendes Waldorf Towersre korlátozódott, ahol is két személy volt vele: a nővére Lizzy, aki a kihajtható kanapén aludt, és legjobb barátja a színész Tom Sturridge, neki a kempingágy jutott. Vannak más barátai is, de ők úgy néz ki, pénztelenek, és Pattinson túlságosan feszélyezetten érzi magát ahhoz, hogy elhozza őket magához: „és utána egy fasznak érzed magad.”
Az tuti, mindenkit az őrületbe kerget folyamatos kesergésével, miszerint nem tud kimenni  hotelszobájából. És arra, hogy képtelen élvezni a rajongói hódolatát, saját hibájának érzi.
’Azt hiszem, nem az a típusú srác vagyok, aki arra termett, hogy egy franchise-t csináljon” – mondja – „nem igazán szeretem a tömeget.”

Ami a túlzott figyelmet még kellemetlenebbé teszi az az, hogy úgy érzi, semmit nem tett, amivel ezt kiérdemelte – vagy ami azt illeti a dícséretet sem. Többnyire nincs kedve beszélni senkivel, de a csend zavarba hozza és végül egy csomó zagyvasággal tölti ki az űrt, vagy csak idegesen röhögcsél. Gyakran kér elnézést – hogy unalmas alak, a szobájához tartozó ronda terasz miatt, vagy az éppen elmesélt történet miatt, amit valószínűleg már hallhattunk mástól, máshol. Amikor élete meghatározó pillanatairól beszél, az egyetlen, amit fel tud idézni az a feszengés.
Minden lehetséges módon lebecsüli a saját munkáját. Amikor egy szerep bonyolult volt, azt mondja róla:”fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok.”. Ha egy szerep könnyű, akkor azt beszéli róla, semmit nem kellett csinálnom. Annak ellenére, hogy kifejezetten szép – tökéletesen formált pirosnál is pirosabb ajkakkal, olyan arccal, amilyent a romatikus költők álmodtak – ő úgy gondolja, hogy egy rajzfilmfigurára hasonlít. Egyik lába rövidebb, mint a másik, aminek folytán – biztosít róla -, úgy néz ki mint egy idióta.

„Kibírhatatlanul zavarnak dolgok” – vallja be. Pédául, a new york-i paparazzik hada követte őt amíg filmezett, végig azon aggódott, hogy „kilátszik a  feneke vágata.”
És úgy tűnik, ez az új Leo ráadásul egy „Okoska” is. Mindig van könyv a kezében, vagy zenén jár az esze, vagy egy filmről akar veled beszélni, mondják színésztársai.  Nagyon megszállottan akar teljesíteni és ez boldoggá teszi, és folyamatosan figyeli a napilapokat mesélte a Remember me rendezője, Allen Coulter: „Szinte ez a vallása.”

 „Minden oka megvan egy fiatal színésznek arra, hogy félvállról vegyen dolgokat, amikor egy első mozi ennyire jól teljesít” – mondja a New Moon rendezője, Chris Weitz. „De ő és Kristen, mindketten nagyon-nagyon komolyan vették és nem lazsáltak. Mindketten hihetővé, élővé akarták tenni karakterüket részben maguk miatt, részben a közönségnek.”

Mindez nem történt volna meg Pattinsonnal, ha nincs Stephenie Meyer fiatal felnőtteknek szóló sikeres történetfolyama, a  4 kötetes, 70 millió példányban elkelt, 45 nyelvre lefordított  Twilight. Ha esetleg az elmúlt években remete voltál az erdőben – a szégyenlős Bella Swan történetét ismerhetjük meg a könyvben. Éppen most érkezett a Washington állam beli Forksba, ahol beleszeret Edward Cullenbe. A fiú 1918 óta vámpír, és az örökkévalóságig 17 éves marad. Bár reménytelenül egymásba szerettek, ha igazából közel kerülnének egymáshoz, Edward elveszíthetné önuralmát és megharaphatná a lányt, aki így szintén vámpírrá válna – és ez a helyzet a két szereplőt folyamatos kielégítetlen vágyakozásra készteti, és ne is említsük az önmegtartóztatást. Ez utóbbi tagadhatatlanul tetszik a szülőknek és az olyan puritánoknak, mint a szerző mormon honfitársai.
Tulajdonképpen az egész történetet értelmezhetjük úgy, hogy metafórája a házasságkötésig tartó szüzességnek.

Sőt, legjobb emlékeink szerint eddig még nem volt olyan szerző, aki  női olvasókat ilyen mértékű áhítozásra és lányos fantáziálásra késztette volna, mint a vágyott Edward: az elbűvölő, tanult, veszélyes, és a „leggyönyörűbb teremtmény, aki valaha is született”. Lányok tömege szeretett bele a karakterbe csak az olvasottak alapján – jóval azelőtt, hogy akár egy Twilight mozi is elkészült -  már akkor sikítoztak, amikor a szerző egyszerűen kimondta a nevét: „Az volt az első éjszaka, amikor Edward Cullenről álmodtam.”
Aaaaah!

Bár Edward múltja telve van varázslattal és titokzatossággal, Pattinson ragaszkodik hozzá, hogy a sajátja annyira észrevehetlen, hogy szinte semmire nem emlékszik. Barnes-ban nőtt fel London délnyugati részén. Apja autóimporttal foglalkozott, anyja egy modellügynökségnél dolgozott. Nem voltak színházi szülők, de azóta igen részletesen foglakoznak a fiuk hírnevével. Az anyja rendszeresen felhívja a sajtóban róla megjelent képek miatt: „Tetszik az ing, ami rajtad volt. Ugh, kösz.” Nem tehetnek róla, de észre kellett venniük, hogy milyen jóképű gyerekük van, ezért rövid ideig modellkedett is.
„Igazán szörnyű modell voltam” – mondja – „nagyon magas voltam, de még mindig 6 évesnek néztem ki.”

Ha beszélhetünk valamilyen kreatív tehetségről a családjában, az a zene. Lizzy, a nővére 17 éves korában szerződést írt alá egy lemezkiadó céggel. Pattinson apró kora óta zongorázik, és 15 éves kora óta gitározik. James Brown, Wilson Pickett és Van Morrison zenéjén nőtt fel. De ő nem az a fajta gyerek volt, aki a családnak és a vendégeknek játszott volna.
„Azt hiszem, inkább egyedül szerettem lenni.”
12 éves koráig egy fiúiskolába járt, ami majdem csak azt jelenti, hogy addig szóba sem állt lányokkal, majd ekkor a Harrodianba került ami egy előkelő és igen drága iskola. És akkor az apja rámutatott a tényre, hogy a helyi Barnes Színházi Klubba milyen csinos lányok járnak.

Ennek hatására Pattinsonban érdeklődés kelt a színészkedés iránt, ami megerősödött, miután eljátszotta Alec – aki egy alávaló gazember – szerepét az Egy tiszta nő színházi feldolgozásában. Ez a szerep volt az első a sorban, ami saját jellemétől távol van – olyan fura, ahogy Pattinson jellemezné – és olyasvalami, ami a színész specialitása. Amikor fura alakot játszol - ecseteli  -, „mindig van mentséged. Hiszen fura!”
A darab eredményeképpen lett ügynöke, és megkapta Reese Whiterspoon fiának szerepét, a Mia Nair féle Hiúság vására feldolgozásban.

 [Tom Sturridge] és én… együtt szerepeltünk a filmben, mindkettőnk első munkája volt… És akkor elmentünk a vetítésre, és elég viccesnek tartottuk az egészet, mert egyikőnk sem tudta igazán, hogy mit is csinált. Úgy voltunk vele, hogy  ’színészkedés’, vagy mi – elképzelésünk sem volt róla – és néztük Tom jelenetét, ami „oh, igen, egész jó, rendben van”. És amikor Pattinson jelenete következett volna, az nem volt sehol. „Csak ültem ott, ’Hmmm… ez igaz?’ Senki nem mondta nekem, hogy kivágtak a filmből.”

Pattinson tovább meséli a történetet, miszerint a szereplőválogatásért felelős személy ’bűnösnek’ érezte magát,  így beválogatta egy másik filmbe, ahol szintén ő volt a szereplőválogató – a Harry Potter és a Tűz Serlegébe. Pattinson közel 30 percen át beszélgetett a film rendezőjével, majd ezután mindenkinek magabiztosan – most azt mondja, minden alap nélkül - elmondta, hogy megkapta Cedric Diggory szerepét. Ami végül is igaz lett. A csinos összegből, amit a Harry Potter beli szerepért kapott, Pattinson elköltözött a szülői házból, és egy újabb fura szerepet kapott egy komoly darabban, a „The Woman Before”-ban a londoni West Enden. Ezzel végleg lemondott a főiskoláról és hivatalosan is a színészi pályát választotta.

Szerecsétlenségére, a premier előtti estén elvették tőle a szerepet.
„Úgy gondoltam, valami egészen érdekes dolgot találtam ki, és végül emiatt rúgtak ki” – idézi fel sóhajtva.
„Azt hiszem, egyszerűen csak tanácstalanná váltam, véletlenszerű mannerizmusokat vettem fel, érdekes előadásmódként. Úgy gondoltam, tök jó, ha ezen az úton haladva alakítom a szerepet”- mondja, és hirtelen képtelen pózba csavarja testét. Kudarca után egyfajta tagadás hatalmasodott el rajta.
„Mindenféle meghallgatásra elmentem és azt meséltem, hogy azért rúgtak ki, mert kiálltam a véleményem mellett, szóval kitaláltam ezt a hülyeséget. Szóval egy kissé őrült lettem egy időre.”
Nem kapott újabb szerepet, beszüntette a kapcsolatot az ügynökével, és bedobta a törölközőt – azzal, hogy inkább a zenét veszi komolyan, mint ahogy azt a barátai tették. Bárokban kezdett játszani egy szál gitárral, vagy egyedül, vagy néhány barátjával együtt.  Ez olyan ’cirkusz’ volt, ahol
„le se szarják, hogy a színpadon vagy” – idézi fel búsan.

Ám alighogy úgy döntött, hátat fordít a színészkedésnek, újabb szerep akadt az útjába, és újból megváltoztatta a szándékait: egy BBC thriller, a Haunted Airman. Pattinson a filmben tolószékben ül – igen, egy újabb ’fura’ szerep. „És megint megváltoztattam mindenről a véleményemet.” Ezután egymás után két újabb nem mindennapi szerepben játszott. Először a szürrealista, excentrikus festő, Salvador Dali  szerepét az inkább furfangosan ravaszkás Little Ashes-ben, ami a Dali és Federico Garcia Lorca közötti románcról szólt, majd egy megnyerő kis komédiában aminek a címe „How to Be”. Ez utóbbi egy céltalan, bénácska zenészről szól, akinek szüksége van életmódbeli tanácsokra, ezért megfizet egy önjelölt tanácsadó-gurut, hogy költözzön össze vele. Mindkét filmjében kicsit komolyabban vette az általa megformált különc alakokat, mintegy önmagát adva, mivel nincs igazi színészi képzettsége.

Oliver Irving, a How to Be rendezője felidézi, hogy amikor a szereplőket válogatták, Robnak volt egyféle különlegessége és szerénysége. Sokan jöttek színészi iskolából… és megpróbálkoztak valamiféle drámaisággal beleilleni a szerepbe. Ő (Rob) sokkal lazább volt. Egyszerűen csak jött, és kész volt hibázni és magán nevetni. „Az egyik jelenetben, amikor a karakterét felbőszítik a szülei, és az kiront a házból, hogy fákba és lámpaoszlopokba rúgjon” – emlékezik Irving – „sírásra késztette magát, és teljesen bepörgött… felpofozta magát, és mindent elkövetett, hogy rosszul legyen”, mindeközben az arrajárók azon gondolkodtak, mi lehet a baja ennek a gyereknek.
Egyik filmmel sem vált sztárrá Pattinson. 2007-ben hallott róla, hogy valami Twilight című filmre válogatnak szereplőket New Yorkban, Los Angelesben, Chicago-ban és Londonban. Készített egy bemutatkozó filmet egyik szobatársával, hogy elküldi a válogatásért felelősnek. „Nevetségesre sikerült, el sem küldtem” – mondja Pattinson, aki el is feledkezett az egészről és újra a zene felé fordult.

Mindeközben Hollywoodban az Edward szerepére szóló színészválogatás nem jól haladt. Bellát kiválasztani könnyű volt – Stewart volt az első a listán és ő el is fogadta a szerepet. De miután több ezer színészt meghallgattak, Catherine Hardwick (egyik munkája a 13) a rendező még mindig nem találta meg azt az egyet, aki megfelelt minden követelménynek: némi színészi tapasztalat, földön túli szépség, és olyan átélés, ami elhiteti, hogy ez a gyerek már 1901 óta a világon van.
„Felvételek jöttek, mentek, rengeteg srác volt igazán aranyos és jóképű, de mindegyik majdnem úgy nézett ki, mint a haverok a középiskolámban.” – így Hardwicke. A Summit stúdió egyik nagykutyája, Eric Feig emlékszik rá, hogy egy alkalommal mielőtt ebédelni ment, egy kollégájának ezt mondta:
„Tudom, hogy már mindenhol néztük. Csak úgy érzem, néhány kő alá még nem kukkantottunk be. Kell, hogy legyen egy angol színész, akiről még nem tudjuk, hogy létezik, és képes arra, hogy jó amerikai akcentussal beszéljen. Tégy nekem egy szívességet. Nézz fel az ImdB-re, nézz meg minden fiatal színészt 15 és 25 éves kor között, aki játszott a Harry Potterben, vagy bármiben, bármilyen apró szerepben, és nyomtasd ki az arcképüket. Visszatértem ebédről. Már nála volt minden fénykép, és ahogy végignéztük őket, azt mondta: Mi a véleményed erről a fiúról? És Cedric Diggory képét mutatta (Pattinson szerepe a Harry Potter és a Tűz Serlegében). Azt feletem neki. Ez jó! És ahogy abban a pillanatban számomra kinézett, tudom, csacska dolog ilyent mondani, de olyan Byronosnak tűnt.”

Hardwicke újra és újra megnézte Pattinson jeleneteit (mind a néhányat), a Harry Potterben, és nem volt túlságosan elragadtatva.
„Olyan, hát, lehet, hogy meg tudja oldani, ki tudja – érzésem volt.” Felhívta Pattinson ügynökét, Stephanie Ritz-et, hogy bonyolítson le egy személyes találkozót a fiatalemberrel. Ritz beleegyezett, hogy saját pénzén Los Angelesbe hozza Pattinsont. És megengedte neki, hogy a kanapéján aludjon.
Pattinsonnak pedig fogalma sem volt, hogy mibe is csöppenhet. Soha nem olvasta a Twilightot, és „egy évnyi részegség után” csak egy pacának érezte magát és rettegett attól a gondolattól, hogy levegye az ingét, amit a meghallgatás megkövetelt tőle. Hallgatva megérzésére, hogy nincs mit vesztenie, Pattinson elment a meghallgatásra, ahogy ő mondja, „egy kicsit pökhendibben, mint ahogy normál esetben viselkedni szokott ilyen alkalmakon.” Egyik jelenetről, amit Hardwicke ágyán csináltak Stewarttal – amiben ő és Stewart szenvedélyes, de félbeszakadt csókot váltanak -, azt mondja:
„Még mindig úgy gondoltam magamban, hogy ezt az egészet nagyon, nagyon komolyan kell vennem. Ez nem csak egy szexi dolog… És bevertem a fejem a falba, mintha őrültebe kergetett volna a csók.” Biztos volt benne, hogy seggfejet csinált magából.
„Emlékszem, felhívtam a szüleimet a meghallgatás után és azt mondtam nekik. Ennyi, én ezt többé nem teszem. És azt mondták: OK, hát jó. És ez nem az a válasz volt, amit hallani szerettem volna.”

Lehet, hogy akkor még nem úgy érezte, de azalatt a néhány perc alatt, amit Stewarttal töltött, valami összekattant.
„Amikor Kris a többi jelölttel csinálta a jelenetet, ez a ’valami’ nem történt meg… de, amikor Robbal és Kristennel vettük fel a jelenetet, ami még mindig nyers és kidolgozatlan volt, korántsem tökéletes… akkor érezhető volt az a feszült vonzalom közöttük, ami egymás felé kényszerítette őket.  Látható volt a vonzalom, és Kristen hajthatatlan volt: ’Úgy gondolom, ő a legjobb az eddigiek közül.’”

De Hollywoodban vagyunk, és ott voltak a stúdióurak, akik még mindig kételkedtek Pattinsonban.
„Felhívtak és szó szerint azt mondták: Cathrine, tényleg azt gondolod, hogy jóképűvé tudod tenni ezt a srácot?’ – emlékezik tovább Hardwicke.
„Én persze azt mondtam. Nézzétek, ezt fogom tenni: átfestem a haját más színűre, és más formát adunk neki. Innentől kezdve edzeni fog valakivel. Az operatőröm nagyon jól tud játszani a fényekkel. Tanulmányozni fogja az arckaraktereket és megígérem, a gyerek jó képű lesz.”

A Twilight rajongói – Twilightosok néven emlegetik őket – magukon kívül voltak a csaklódottságtól, amikor meglátták a jövőbeni Edward Cullen képeit, rendetlen hajjal , bozontos szemöldökkel, ahogy egyik bárból a másik után szédült ki fura haverjaival.
„Undorító! Ellenszenves!” – fejtették ki véleményüket különféle web oldalakon.
Hardwicke szerint Pattinson zavarba jött a vélemények láttán.
„Mondtam Robnak. Igazán nem kellene elolvasnod ezeket. Sőt, ne olvasd egyáltalán el!”
Erre jön Pattinson: „Nos, ezt az anyám küldte át. Az ellenszenvest.”

De a támadás csak elszántabbá tette Pattinsont abban, hogy valami váratlan, meglepő dolgot vigyen Edward szerepébe. Három hónappal a forgatás előtt Portland-be költözött és nem állt szóba senkivel. Néha azt a sárgás-barna kontaktlencsét viselte, amit adtak neki.
„Úgy voltam vele, hogy Ja, tényleg meg kell barátkoznom vele. És akkor elmentem abba a kis kávézóba és az első dolog, amit a pultnál álló lány mondott: Jó kontaktlencsék. És akkor én azt gondoltam, OK, én viszont nem igazán érzem, amit éreznem kellene.”

A forgatás végül elkezdődött, valami frenetikus energiával. Pattinson könyveket, filmeket és zenét hozott, ami valamilyen módon gyújtást adhatott a 108 éves vámpír szerepének megértéséhez, aki soha nem találta meg a szerelmet, aki nem akarja bántani az embereket, és emiatt háborúban áll természetes ösztöneivel. Ő és Stewart végtelen beszélgetéseket folytattak Belláról és Edwardról, hogy mit jelentenek egymásnak, egészen addig a pontig, amíg sajátjukévá nem vált a szerep.

A forgatások könnyen nevetésbe torkollhatnak. Például, a vámpír-harc jelenetben, amikor Pattinson
bátran beleharapott a grillcsirkébe vagy a máladozó sajtba, ami szereplőtársának, Cam Gigandet inggalérja alá volt rejtve, néha vissza kellett tartani attól, hogy újra felhasználja a már leesett és ennél fogva poros, üvegdarabokkal teli segédeszközt.

Mindeközben az estéket Pattinson szobájában töltötték, amint Hardwicke mondja a mindig részeg Pattinsonnal, aki gitáron pintyegett és Stewart és a többi szereplő nézték és együtt énekeltek a dallammal. A két fiatal színész között valami nagyon erős személyes kapcsolat alakult ki.
„Rob és Kristen nagyon erősen éreznek egymás iránt. Komplex érzések halmaza mindkettőjük felől” – így Hardwicke. „És pontosan erre volt szükségünk. Komplex, intenzív vonzódásra,”
Nagyon úgy tűnik, hogy magánéletük híven tükrözi szerepüket: az erős csábítás, ami nem realizálódhat. A forgatás ideje alatt Stewart régi barátjával, Michael Angaranoval járt,

A film, aminek a bemutatója 2008 novemberében volt, minden kasszasiker filmjellemzőt elért. 70 millió dollár bevétele volt az első három napon (azóta már elérte a 400 milliót). Pattinson aláírt a további három filmre is, értesülések szerint filmenként 10 millió dollárért. A film besöpört mindent az MTV Movie Awardson, ahol a rajongók megőrültek Pattinsonért. Az egykori undorító kocsmatöltelék a világ álompasija lett.

A  sorozat második filmje, a New Moon forgatásának kezdetére a őrület csak fokozódott. Chris Weitz a rendező visszaemlékezése Montepulcianora: „Európa minden részéből aki tini csak el tudott jönni, az ott volt. Olyan volt, mint a ’Madarak’” –mondja. „Csak befordultál a sarkon és ott állt, száz, kétszáz, akár négyszáz tini. Odáig fajultak a dolgok, hogy a beállósok is autogramot osztogattak.”

Pattinsont egy csomó benga olasz testőr védte a rajongóktól – képletesen teljesen körülfogták. Egyszer, a főtéri forgatás kellős közepén valaki egy fiatal tolókocsis nőt tolt a kordonon át, egyenesen Pattinsonhoz. A testőrök hirtelen nem tudták, mit tegyenek – egy mozgáskorlátozott nőt nem tűnt vonzónak megtámadni. Mindenkinek leesett az álla és csak nézett.
„Majdnem igazi középkori pillanat volt” – meséli Weitz.
„Ott volt több ezer statiszta,  és másik ezernyi nézelődő, és olyan volt, mintha valakit a Király elé toltak volna, hogy az meggyógyítsa.” Erre egy percig sem gondolva Pattinson pár percig beszélt a lánnyal, és lefényképezkedett vele. És hirtelen a tömeg tapsolni kezdett.

„Mindenki ’Aaaahhh’ , sóhajtozott” – idézi vissza Pattinson, tartva attól, hogy nagyképűnek tűnik. „Egyik legkínosabb élményem volt életemben.”
Bár Pattinson mindig is kedves volt a rajongói iránt és az is maradt, most nincs más választása, mint a hotelszobájában tölteni ideje nagy részét. Weitz fogalmazza meg:
„Remetét csináltak belőle. Ha nem tud kimenni a szobájából egy kólát venni, az hogy úgy mondjuk nyomasztó tud lenni.” Kristen Stewart azt mondja, hogy az őrület, amit Pattinsonnal kapcsolatban látott, megrémítené. „Valószínűleg pokolian dühös lennék miatta és valószínűleg valami őrültséget tennék.”

A külvilág még tolakodóbbá vált, amikor New Yorkba utazott ez év avaszán, hogy a Remember Me-t forgassa. Amiben megint csak egy gyönyörű partnernője volt, Emilie de Ravin, akivel barátságba keveredett.

„Hűtlen! Hűtlen! Az a piszkos szerelmi élete!” – zengtek a szennylapok címlapjai egész nyáron át, amit a rajongók jókedvűen aláírattak vele. A történet úgy hangzott, hogy Pattinson igen jóba lett de Ravinnal, és ezért Stewart, aki eddig csak játszadozott R-Pattz-zal, hirtelen roppant féltékeny lett (mindehhez hozzáadva azt, hogy terhes volt Rob gyerekével). A következő Comic Con-on, ahol Pattinson és Stewart újra találkoznak több havi távollét után, Stewartról azt beszélték, hogy buzgón keresett szexi alsóruházatot és egyéb más szuper cuccot, „amitől majd nem tudja  a szemét levenni róla”. Végül egész idő alatt farmert, piros tornacipőt és Minor Threat pólót viselt.

„Nem számít, mit mondasz,” mondja Pattinson a bulvárlapokról. „Szó szerint az ország másik oldalán voltam (Kristenhez képest) és mégis 'Oh, titkos randin voltak!' Mire én 'Hol? Ki sem jutok a hotelszobámból!'” Mégis nehéz lépést tartani a dolgokkal, főleg akkor, ha a szülők inkább a pletykalapoknak hisznek helyette, és amikor random emberek a reptéren, teljesen együttérezve azt kérdezik, hogy készen áll-e az apaságra. (Ami Stewartot illeti, neki lényeges jobban elege van ebből az egészből: „Annyira retardált. Karakterek vagyunk ebben a könyvben.”)


Mindezektől függetlenül, Pattinson továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ő és Stewart csak „jó barátok” és hogy nagyon csodálja őt. „Szerintem ő a legjobb fiatal színésznő aki van,” mondja. (Figyelembe véve a korukat, nagyon valószínű, hogy mire ezt olvassátok, a kapcsolatuk már többször is megváltozott.) Bárhogy is legyen, a lány egyértelműen egy rokon jellemű, visszafogott lélek. „Ő befolyásolta, ahogy ezt az egész Twilight dolgot csináltam. Jó, hogy van olyan valaki, akit igazán nem érdekel ez az egész mutatvány.” Valóban, ahogy egyik kép után a másikhoz pózolnak, Stewart nem is tűnhetne lazábbnak. Ő és Pattinson tökéletesre fejlesztették a nem-érünk-a-másikhoz dolgot. Stewart még azzal is megdobja a dolgot, hogy túlzottan is flörtöl az izmos Taylor Lautnerrel.

A harmadik Twilight filmmel, az Eclipse mostani forgatásával, és a negyedik filmmel, amit a nem túl távoli jövőben fognak készíteni – épp ennyi ideje van a most 23 éves Pattinsonnak, hogy 17-nek nézzen ki –, csak most kezdi el Pattinson elképzelni a franchise nélküli jövőt. Egy drága akciófilm – ami ma kötelező fiatal színészeknek – egyáltalán nem vonzza. „Nincs értelme. Úgy értem, hogy semmi anyagi érdekeltségem. Ugyanazokat a ruhákat hordom minden nap. Nem veszek semmit. És még csak ki sem mozdulok többé!” Amit igazán akar az egy otthon, hogy lehessen egy kutyája, mivel a West Highland fehér terriere, ami már öt éves kora óta megvolt és aki „mint a testvérem” volt, meghalt tavaly karácsonykor. Ehelyett, kis költségvetésű, kissé furcsa anyagokat választ: egy Westernt, amit Madeleine Stowe rendezne, amiben szinte csak comanche nyelven fog beszélni, és egy Guy de Maupassant regény adaptációt, a Bel Ami-t, amiben egy olyan férfit alakít, aki „úgy gondolkozik mint egy állat” és „megrabolja és kiszúr a barátaival”.

Bár Pattinsonról már készítettek egy Barbie figurája (ami szerinte úgy néz ki, mint Zac Efron), kezdi úgy látni, hogy a tinibálvány napok, ha csak halványan is, de hanyatlani kezdenek – és hogy valaki hamarosan átveszi a helyét. A Twilight óta, ahol a Gyengéd Indián Barátot alakította, Taylor Lautner egy sokkal inkább izmosabb és faszagyerekesebb kinézetűbb lett. Ez azért van, mert a New Moon-ban egyszerre egy életképesebb szerelmi lehetőség Bella számára és egy farkasember is. A Comic-Con végére Taylor új kinézete az amiről mindenki beszél, és a lányok azt kiabálják neki a helyeikről „Vedd le a pólódat!” Lautner erre a szerepre született. Varázslatosan fehér mosolyával kifényezett, még éppen hogy illendő megjegyzéseivel bombázza a köönséget, és a taps kitör. „Nagyon keményen dolgoztam azon, hogy Jacob testét olyanná alakítsam, hogy megfelelően tudjam átadni nektek. Remélem tetszik nektek az eredmény!” És Pattinson most úgy sasolja a szereplőtársát, mint egy kétségbeesett ügynök. „Nem tudom, honnan szedte,” áradozik Lautner sármjáról és a rajongókkal való jó közvetlen kapcsolatáról. „Sokkal jobban megy neki (mint nekem)... Teljesen jól kezeli. Én mindig csak kikészülök. A végén még embereket fogok ütni meg ilyenek, és egy idiótának fogok tűnni.” Valaki más lehet Leo. Pattinson Hugh Grant lesz.

Megjegyzés: így 5 év távlatában, úgy nézem, a szerzőnek igaza lesz, ha így folytatja Rob.