Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2015. március 3., kedd

Artist on Artist Pierce Brosnan és Robert Pattinson



RP: Hi I'm Robert Pattinson and this is

PB: Pierce Brosnan.

RP: And we are doing MySpace Artist on artist for our film Remember Me.

PB: You're amazing in the movie, by the way. I saw it with my wife and my little boy who's 13

Delan (vagy mi) and my 26 year­old boy, who's Sean and we just loved it.

RP: When did you see it?

PB: Saw it about I think four weeks ago, five weeks ago.

RP: I still haven't seen the final cut yet, so I can't give you an honest compliment, but you were

amazing when we were doing it on the day.

PB: Cheers mate, cheers, no, no­no, it's really good Robert, you should be very­very proud man.

And well done for being executive producer on it too.

RP: I know, everybody's been talking, that's like become the biggest talking points on this thing. I

wasn't a proper executive producer, I feel bad for Nicholas who's the actual producer. I only came

on just to kind of protect the editing, when anyone can, because there's quite an odd tone to the

film.

PB: Right.

RP: Cause that not really traditional storyline and I didn't really want it to be marketed as

something that it wasn't and, or edited as something that it wasn't.

PB: Well done, I think it's a beautiful piece, I think it's gonna really do you well.

RP: Yeah, I hope it will. I'm curious to see how people interpret it.

PB: It is a New York story, it's a NW ­­­­ piece, Allen Coulter and I decided me doing a Brooklyn

accent, which I'd never done before, so I just went in with both Irish feet. Head first. If you can do

such a thing. Rob, what was your favourite scene? What was your favourite scene with me? What

was your favourite scene in the movie?

RP: I don't know. I liked your improvisations when we were having the dinner scene, like, I always

thought that was quite funny. And I liked the big confrontation scene, you I liked when we were

having dinner and just before we started shooting anything and I was asking you know what you

thought about that big scene and you were just like, 'well it's the young line versus the old line' and

I was like 'oh Jesus, I got even more trapped' and I was like okay, if you can see it in a that simple

way, and I just wanted to sit there like overcomplicating everything in my head and trying to...

PB: You did, you overcomplicated things. You got in the way of yourself all the time, just like get

out of the way of yourself. But you did it man, you did it really well. But I see you get yourself so

jeed up for the scene. As you had to, you really had to, I mean...

RP: It was fun like seeing, you know, you seem very comfortable in yourself, but it was kind of

like a perfect foil, someone come in in that boardroom scene where Tyler is just so kind of self-
conscious, even when he's kind of blowing up. And you're just sort of so completely focused on

what you're saying back to him. It was a nice little diecot (???) between them.

PB: It was a good scene to do, it was a very long day's work, I remember that.

RP: Yeah, I remember shooting that about 11.30 at night.

PB: Yeah, by the time we got into the room with each other it was, you know, we'd been up since 6

in the morning.

RP: Drank 30 coca­cos.

PB: Yeah. But I enjoyed doing that scene with you, I enjoyed being that, the old groom. Emily and

yourself and 6000 screaming girls outside.

RP: ­­­­

PB: Allenn Coulter, our director, good man. Easy to work with.

RP: Definitely very easy. He was very trusting, very confident in who he'd cast and how they were

behaving. It was nice, very relaxed atmosphere, especially amidst all the craziness in all of the

days. I admired him keeping a really cool head about everything and ingoring all of the madness.

So yeah, he was great.

PB: And now you're doing a period piece in London.

RP: Hm, I'm doing a film called Bel Ami with Uma Thurman and Christine Ricci, Kristen Scott

Thomas.

PB: Wow, you'll get some beautiful ladies there. What period, what time period?

RP: It's in the 1890s, in Paris.

PB: And now you got another, the vampires coming out?

RP: There's one more. Which may be split into two, which is called Breaking Dawn, the end of the

year. And then it's the whole thing done, after two and a half years the whole thing finished.

PB: That's it, over, done. No more.

RP: Nope. It's strange. And there's no way to do it, there's no more books. So unless they just make

it up.

PB: Well they can, I mean, they do it with the Bond movies, there was only 7 books I think by

Flemmings.

RP: Only 7 books?

PB: I think there was only seven books, yeah. There's only seven books, but you know, what was

it, the Doctor No is the first one the Connery made and I think Connery, I don't know how many he

made, he made five movies I think, then Roger Moore.

RP: So Connery did pretty much all of the actual movies, the actual books.

PB: Yeah. And then Roger did some. But by the time I got into the game they were all done, they

just made them up, so be prepared. I don't think they gonna let you get away that easy man.

RP: I mean I think I'm getting too old, I can't play 17 forever, I mean that's the one, that's the one

good thing.

PB: That's true.

RP: I don't think I can play a 17 anymore, like now.

PB: – move on man, keep moving on. That's good. Thank you for listening to Robert and myself

talking about our movie, Remember Me, hope you enjoy, go see it and from me, Pierce Brosnan,

good night.

RP: Thank you very much for watching.



RP and PB Artist on artist

RP: Hello, én Robert Pattinson vagyok, ő pedig

PB: Pierce Brosnan

RP: És a MySpace Artist on artist műsorában vagyunk.

PB: Fantasztikus voltál a filmben, egyébként. A feleségemmel néztem és a kisfiammal, aki 13,

Delan (vagy hogy hívják), és a 26 éves fiammal Seannal és imádtuk.

RP: Mikor láttátok?

PB: Négy vagy öt hete.

RP: Én még mindig nem láttam a végső változatot, szóval nem szolgálhatok őszinte dicsérettel, de

amit a felvételen csináltál, az lenyűgöző volt.

PB: Köszi haver, nem, nem­nem, tényleg nagyon jó Robert, nagyon­nagyon büszke lehetsz

magadra. És arra is, hogy executive producer is.

RP: Tudom, mindenki erről beszél, úgy látszik ez lett a legfontosabb témája az egésznek. Pedig

nem voltam igazi executive producer, elég kellemetlenül is érzem magam szegény Nicholas miatt,

aki a hivatalos producer volt. Én csak azért voltam ebben, hogy megvédjem a vágást, mert eléggé

furcsa hangulatú egy film ez.

PB: Ez igaz.

RP: És nem volt az a hagyományos története sem és nem akartam, hogy rosszul reklámozzák, vagy

rosszul vágják.

PB: Jól tetted, szerintem gyönyörű egy munka lett, és szerintem jót fog tenni neked.

RP: Remélem. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják értelmezni az emberek.

PB: Ez egy New York­i történet, Allen Coulter és én úgy döntöttünk, hogy brooklyni akcentusom

lesz, amit soha nem csináltam ezelőtt, szóval beleugrottam mindkét ír lábbal, fejjel előre, ha lehet

ilyet mondani. Rob, mi volt a kedvenc jeleneted? Melyik a kedvenc jeleneted velem? Melyik a

kedvenc jeleneted a filmben?

RP: Nem tudom. Szerettem ahogy improvizáltál a vacsora­jelenetben, viccesnek találtam. És

nagyon tetszett a nagy konfrontációs jelenet, tetszett, ahogy azelőtt vacsoránál, mielőtt forgatni

kezdtünk, megkérdeztem, hogy mit gondolsz a jelenetről, és csak annyit mondtál, hogy 'csak a

fiatal az idős ellen', mire én úgy éreztem magam, hogy most nagyobb csapdában vagyok mint

előtte, és arra gondoltam, ha te ennyire lazán tudod venni, én meg csak ott ültem és

túlbonyolítottam mindent.

PB: Ez igaz, tényleg túlbonyolítottad a dolgokat. Mindig a saját utadba álltál, csak hagyd a

dolgokat. De a végén sikerült, megcsináltad, nagyon is jól. De láttam, hogy felturbóztad magad a

jelenet előtt. Ahogy kellett is.

RP: Jó volt látni, ahogy te olyan biztosnak érezted magad a saját bőrödben, én meg a tökéletes

ellentéte voltam ennek, amikor a tárgyalóteremben Taylor szinte felrobban. Te pedig csak arra

koncentrálsz, hogy mit válaszolj. Érdekes ellentét volt a kettőnk között.

PB: Igen, jó volt csinálni azt a jelenetet, emlékszem, hosszú nap volt.

RP: Igen, kb 11.30­ig forgattuk az este.

PB: Igen, mire együtt a szobába kerültünk, és már vagy reggel hatkor keltünk.

RP: Megittunk vagy 30 kólát.

PB: Igen. De élveztem azt a jelenetet, jó volt az öregnek lenni. Emily, te, és vagy 6000 sikoltozó

lány.

RP: ­­­­

PB: Allen Coulter, a rendezőnk, jó ember volt, könnyű volt vele dolgozni.

RP: Mindenképp könnyű. Megbízott bennünk, biztos volt abban, hogy kit akar a szerepekre, és

hogy hogyan viselkedjenek. Nagyon jó volt, nyugis hangulat volt, még az egész külső őrület

ellenére is. Csodáltam azért, mert annyira hideg fejjel tudott hozzáállni a dolgokhoz és teljesen

ignorálta az őrületet. Szóval igen, nagyszerű volt.

PB: És most egy kosztümös filmben leszel Londonban.

RP: Igen, a Bel Ami című filmet csinálom Uma Thurmannel, Christina Riccivel és Kristin Scott

Thomasszal.

PB: Wow, nem semmi gyönyörű hölgyekkel leszel. Melyik korban játszódik?

RP: Az 1890­es évek Párizsában.

PB: Aztán lesz még egy vámpíros film?

RP: Igen, még van egy. Amit lehet, hogy kettőbe fognak szedni, Breaking Dawn a címe, év végén.

Aztán az egésznek vége, két és fél év és ennyi.

PB: Vége, kaputt, ennyi volt. Nem lesz több.

RP: Nem. Furcsa. És nem is lehet többet csinálni, nincs több könyv. Hacsak nem állnak elő

valamivel.

PB: Nos, ez még megtörténhet. A Bond könyvekből is csak 7 db van amit Flemmings írt.

RP: Csak hét?

PB: Azt hiszem csak hét, igen. Csak hét könyv van, az első a Doctor No, amit Connery csinált,

aztán ő még vagy ötöt csinált meg, aztán Roger Moore jött.

RP: Szóval Connery szinte az összes könyvet megcsinálta.

PB: Igen, aztán Roger is néhányat. Mire én képbe kerültem, a könyveket már megcsinálták, szóval

elő kellett állniuk valamivel, szóval készülj fel. Nem hiszem, hogy olyan könnyen megszabadulsz.

RP: Igaz, de szerintem kezdek öreg lenni, elvégre nem játszhatok egy 17 évest örökké, ez egy jó

dolog.

PB: Ez igaz.

RP: Szerintem már most se tudok egy 17 évest eljátszani.

PB: Tovább kell menni, mindig csak előre. Ez jó. Köszönjük, hogy meghallgattatok minket,

Robertet és engem a filmünkről, a Remember Me­ről, reméljük, hogy tetszeni fog, nézzétek meg,

és tőlem, Pierce Brosnan, jó éjszakát.

RP: Köszönjük, hogy velünk tartottatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése